Most akkor boldogít a pénz vagy sem?

Mocskos anyagiak, már megint. Megmondom őszintén, néha rosszul vagyok magától a „pénz” szótól. Nem, nem azért, mert hatalomeszköz, hanem azért, mert mindenben ezt látjuk. Az emberi kapcsolatainkban, a munkánkban, a jövőnkben, a múltunkban, a motivációnkban és az álmunkban. El vagyunk vakítva általa. Hibáztatjuk, mégis hiányoljuk – ezért keressük, kutatjuk és üldözzük. Mégis miért? Hiszen úgy tartja a mondás, hogy a pénz nem boldogít.

Vagy mégis?

Reális leszek és őszinte. Ha minden hónapban azon kellene görcsölnöm, hogy ki tudom-e fizetni a számláimat: nem lennék boldog. Azért nem, mert megenne a stressz. Ha háromszor is meg kellene néznem a pénztárcámat, hogy megengedhetem-e magamnak azt az áhított kiállítást: nem lennék boldog. Mert valószínűleg bűntudatom lenne, hogy nehezen összekuporgatott forintjaimat „felesleges” kiállításokra verem el. Ha a repjegy vásárlás gondolata még csak fel sem merülne bennem a hiányzó filléreim miatt: szintúgy nem lennék boldog. Mert a pénzhiány beszűkítené számomra azt a világot, amit olyannyira meg akarnék ismerni. Ha azért nem tudnék gyereket vállalni, mert körülményem, anyagi helyzetem ezt nem tenné lehetővé: fú, szörnyen boldogtalan lennék. Azért, mert életem egyik legnagyobb álma az, hogy anyává váljak.

Hazudhatjuk, hogy a pénz egy bűnös dolog, ami nem szükséges a boldogsághoz – a gond csak az, hogy ez nem így van. A boldogsághoz szükséges egy normális szintű életszínvonal – nem mértéktelen luxus, ezt azért még kiemelném. Egy olyan, ahol nem esz meg a stressz a befizetendő számlák miatt. Ahol nem kell aggódnom a lakhatásom és a napi tisztességes megélhetésem miatt. Ahol, ha úgy tartja kedvem, elmegyek a barátaimmal megnézni egy filmet vagy pedig egy kiállítást.

Most akkor boldogít a pénz vagy sem?

A pénz tehát egy bizonyos pontig boldogít, de azon túl már nem. Hogy az előző példánál maradjak: egy bizonyos életszínvonalig boldogít – de nem tovább. Nem kell nekem öt nyaraló, 250 négyzetméteres luxuslakás, vagy pedig egy Maserati a garázsba – közel sem. Lehetne bármilyen csodálatos házam, luxusnyaralóm, álomautóm; élhetnék gondtalan, anyagiaktól független életet, de ha ebben az életben nem lennének igaz barátaim, támogató, összetartó családom, értékes emberi kapcsolataim, akkor a lehető legnagyobb bizonyossággal állítom, hogy üres, boldogtalan, önmagam iránt érzett szánalommal teli életem lenne.

Mert az értékes emberi kapcsolatok teszik igazán boldoggá az embereket. Mindent könnyebb átvészelni – a nehezebb időszakokat pláne -, ha tudjuk, hogy van kire támaszkodnunk. Ha tudjuk, hogy bennük megbízhatunk, és kétségünk sincs afelől, hogy ők a mi embereink.

A pénz szükséges, de nem elégséges feltétele a kiegyensúlyozott, boldog emberi létnek. A pénz nem cél, nem is végállomás, hanem egy eszköz, amellyel okosan és tisztességesen kell bánni – nem pedig démonizálni. Nehéz úgy boldognak lenni, ha megállás nélkül esz minket az aggodalom a befizetendő csekkek miatt. De ne feledjük: úgy is piszok nehéz boldognak lenni – na jó, lehetetlen -, ha semmi másunk nincsen, csak pénzünk. Meg pénzen megvehető dolgaink.

További cikkek: