“Neki nem, de magamnak még lehetek ideál” – Milyen az ideális testalkat?

Sokan sokféleképpen látjuk, milyen az ideális testalkat, egyeseknek Hosszú Katinka csontos csípője, míg másoknak Jennifer Lopez formás idomai tetszenek, de olyan is akad, akit az Olsen-ikrek kislányos törékenysége bűvöl el. Nem véletlen, hogy az ideális női testalkat, mint fogalom, nem létezik, habár több ezer éve foglalkoztatja az embereket. A nőket a megfelelés miatt, a férfiakat a gyönyörködés szempontjából.

Az ideál folyamatosan változik

A derék, csípő, mell arány a történelem során végig fontos tényezőt jelentett az ideális női forma meghatározásában. Okos emberek azt mondják, hogy ez az arány meghatározza a nő hormonszintjét és a termékenységet is. Ugyanis a széles csípő, széles medencét rejt, tehát ideálisabb, mind az aktushoz, mind pedig a szüléshez is. Nagy kuffer, sokat bír!

Az őskorban, hacsak visszagondolunk a Vénusz-szobrokra, a teltebb idomok jelentették a szépet. Ez a formás alkat jóléttel párosult és szinte biztosan a termékenységet jelentette. Létfenntartás szempontjából az „asszonyos-alkat” tökéletesnek bizonyult.

Az ókori görög és római kultúrában Aphrodité testesítette meg az ideális nőt. A szépség istennőjeként a szeretet, a vágy, a termékenység és a szaporodás kapcsolódott a nevéhez. Kerek arccal, formás keblekkel és körte alkattal ábrázolták. Ez a szépségeszme, miszerint a kerek a legszebb forma, egészen a 16-17. századig eltartott. A nők egyre inkább arra törekedtek, hogy elérjék ezt az ideális formát. Számtalan módszert kipróbáltak, hogy a derék-csípő méretarányt a kedvezőbb irányba elmozdítsák. Legismertebb formája ennek a szoros fűző viselése, aminek segítségével a derék karcsúbb lett. A reneszánsztól kezdve egészen a 21. századig a fűző alapdarab lett a hölgyek körében. Ugyanakkor néha ez a formázás túlzó méreteket öltött, így lassan rájöttek, hogy a használata akár halált is okozhat.

A mai szépészeti beavatkozásokról pedig már ne is beszéljünk. Bordakivétel, szilikon popsi és társai. Egy biztos, hogy az ideál folyamatosan változik, csak a divat ma már mindenki számára elérhető az interneten keresztül, ahol percenként kapjuk az arcunkba, hogy a jelen korban a karcsú a szép, az az egészséges. Sőt, a legborzasztóbb, hogy a karcsúság juttat karrierhez, szerelemhez és anyagi javakhoz. Hála az influecereknek és az insta-lányoknak.

Nem azt mondom, hogy hagyjuk el magunkat, zabáljunk és öltözzünk ízléstelenül, de a médiában igenis azonos arányban kaphatnának szerepet teltkarcsú hírességek is, akik nem a kövérséget reklámozzák, hanem a legjobbat kihozva magukból elégedettek az alkatukkal.

Minden embernek van egy bizonyos alkata, amin tud formálni, de teljesen megváltoztatni nem tudja. Ettől is vagyunk egyediek!

Husis voltam

Egész gyerekkoromtól kezdve husis voltam, a családom is ilyen, tehát borítékolható volt, hogy én is ezt kapom. Már az óvodában ért ezzel kapcsolatban bántás, az egyik óvónénim folyamatosan Husi-musinak hívott a nevem helyett. Aztán általános iskolában is kaptam hideget-meleget. Sokszor elég ügyetlen voltam, de ez nem az alkatommal függött össze, csupán az a tipikus hebrencs lány voltam. Így történt a testnevelés órán velem folyton baleset, pedig én csak nagyon igyekeztem. A tanár sajnos azt a következtetést vonta le, hogy dagi, akkor béna is. Sőt, én direkt ügyetlenkedem, hogy ne kelljen mozognom. Azért ennyire ravasz nem voltam 7-8 évesen.

A gimiben kezdtem már azért hiú lenni, baromira zavartak azok a fölösleges kilók. Baromira zavart, hogy az a keringőruha nem úgy állt, ahogy akartam, és nem azzal táncoltam, akivel szerettem volna.

Az első legnagyobb pofont az élettől egy OKJ-s színészképzés során kaptam, amikor kiderült, hogy ilyen alkattal márpedig sohasem játszhatok Júliát, pedig személyiségileg tökéletesen illenék Rómeóhoz. Hát kirúgtak!

Az egyetemi éveim alatt a fejlődés útjára léptem, hála a különköltözésnek, az egyetemi kötelező sportnak és az első szerelemnek. Aztán folytatódott az első szakítással, az életmódváltással és a kemény munkával.

Rút kiskacsából formás nő

Rengeteg dicséretet kaptam az elmúlt időben, főleg azoktól, akik ezt a folyamatot végigkísérték, és látták, hogy a rút kiskacsából, ha nem is hattyú, de formás nő lett.

Ezt sajnos csak a volt párom nem látta, neki ez nem volt elég, mint utólag kiderült. Ez visszarántott megint oda, hogy kilók ide vagy oda, de én sosem leszek ideál! Neki nem, de magamnak lehetek az, ha nem a médiával törődök, hanem azzal, hogy tudom, mit értem már el. Persze, van még hova fejlődni, de azt hiszem, hogy már csak magamnak akarok megfelelni.

Egyet tanácsolok, fiúk, lányok! Tanuljátok meg magatokat szeretni, úgy, ahogy vagytok, mert a külső változik, de a belső megmarad!

További cikkek: