Nem elég súlyosak a szavak – Siklósi Örs emlékének

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Ülök és hallgatom a Sorsforgatót. Néhány órája már, hogy értesültem a halálhíréről, de nem tudom felfogni. Az az erő, ami sugárzott belőle a színpadon, egyszerűen fogyhatatlannak tűnt. És még sincs többé.

Rajongóként

Nem szeretnék nekrológót írni róla. Nem is tudnék. Nem ismertük egymást, de a halála után mégis hihetetlen ürességet érzek. Úgy szeretnék róla szólni, mint egy rajongó. A szó legszorosabb értelmében rajongással imádtam az AWS-t. Arról szeretnék beszélni, mit veszítettem el vele.

Frontember

Aki járt AWS koncerten, az tudja, hogy micsoda energiák keltek életre a színpadon. Nemcsak a zenéből áradt hihetetlen erő, hanem mind az öt srácból, de különösen a folyton mozgó Örsből. Mindig mezítláb, mintha így tartaná meg a zsigeri természetességét. Tipikus frontember volt. Tiszta élet. Minden egyes hanggal mondani akart valami fontosat. Teljesen feloldódott a szövegekben. Érezhető volt a szavak hitelessége. Ha dühös volt a dal, akkor sugárzott róla a düh. Ha fájdalmas, elárasztotta a termet a mélységes fájdalom. Annyira autentikusan át tudta adni az érzéseket, hogy fel sem merült a mesterkéltség gyanúja. Ő tényleg mindent a saját vérével írt, teljes szívből.

Példakép

2014-ben láttam először a zenekart Veszprémben. Ők játszottak először, utánuk a Fish! és a Paddy and the Rats. Akkor már volt 2 lemezük, de aznap még nem voltunk annyian a klubban, mint később, például 2017-ben a Dürerben vagy rá egy évre az A38-on. Addigra már hihetetlen rajongás övezte őket. Aztán jött A Dal. Meg az Eurovízió. És a koncert a Gellért-hegy lábánál. Zenészként hihetetlenül inspiráló volt látni, hogy elhivatottsággal és alázattal hova lehet eljutni néhány gimnáziumi barátnak. Egy olyan zenei közegben, ami az általuk játszott zenét kvázi kívülállónak tekinti. És ők csak mentek, küzdöttek és sikert arattak. Teljes joggal. Ettől pedig elválaszthatatlan volt Örs személye.

Ember

Néhány dal előtt hosszabban szólt a közönséghez. Kendőzetlenül véleményt nyilvánítva az aktualitásokról, őszintén és tabuk nélkül. Levetkőzött lélekben és csak azt mondta, ami tisztán belőle szólt. Nem hajhászta az katarzist, egyszerűen önmaga volt és ezzel el is érte. Példaértékű volt, micsoda humánum szólt belőle, amikor emberi sorsokról beszélt vagy olyan témákat emlegetett, mint az igazság és a megalkuvás nélküliség. Nemcsak érzelmileg, morálisan is maximálisan hiteles volt.

Búcsú

Örs, bárhol is jársz, tudd, hogy mindig velünk leszel a dalokon keresztül. Hogy a személyed ott lesz végig, míg halljuk a hangod. És hogy a szavak nem lehetnek elég súlyosak most ahhoz, hogy kifejezzék a hiányod.

További cikkek: