#notallmen – Maradjunk a problémánál!

Cikksorozatunk első részében a catcalling jelenségével foglalkoztunk. A méltányosan nagy port kavart #metoo kitörése után a világ elkezdett figyelni a szexuális erőszakot átélt áldozatokra. Ez az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt években történt, végre hangot kaptak azok, akik valamilyen okból nem mertek vagy tudtak eddig előállni ezekkel a történetekkel. Viszont ezzel párhuzamosan előkerültek olyan hangok is, melyek igyekeztek leszögezni, hogy nem minden férfi zaklató #notallmen címszóval. Ezt szeretném most bővebben áttekinteni.

Honnan indulunk?

A #notallmen jelenség igazából egy reakció volt. Reagálás a #metoo kapcsán eszkalálódott hangulatra. És itt válik sokrétűvé a probléma. Először is, a #metoo a szexuális erőszak és zaklatás ellen szólalt fel. Ennek ugyanúgy áldozatául esik nő, férfi, cisz, transz, hetero- és homoszexuális ember. De azt azért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legtöbb esetben nő az áldozat és férfi az elkövető. Mivel a #metoo kapcsán ez az aspektus került előtérbe, ebből következett a #notallmen, mely valójában azt a kijelentést igyekszik fókuszba helyezni, hogy nem minden férfi zaklató, erőszaktevő vagy csak simán agresszív vadállat. És ez így igaz. De már itt el is tértünk a problémától. Nem arról volt szó, hogy minden férfi zaklat és erőszakol, hanem hogy ilyen esetek nagyon nagy számban vannak. Pont. Ez volt az állítás.

Mi vele a probléma?

A #notallmen igazából kicsavarja a diskurzust. Mert nem a problémára koncentrál, hanem annak egy inverz vonzatára. Hogy vannak férfiak, akik zaklatók, de a legtöbb férfi meg nem. Persze, ez igaz. Csakhogy nem ez volt a fókusz, hanem maga zaklatás. Itt az áldozatnak kell középpontban lennie (aki tényleg lehet bárki), nem annak, hogy a férfiak közül ki nem elkövető. Ez körülbelül azt jelenti, hogy értem a problémát, de nem én tehetek róla. És ezzel el van intézve. Nem kell aggódnom rajta, mert én más vagyok. Én például sosem vezetek ittasan, ettől függetlenül az ittas vezetés valós veszély és hihetetlenül fontos a megelőzés. Csakis a közös összefogás és empátia lesz az, aminek segítségével el tudunk indulni. Ezt pedig nem segíti, ha hangoztatjuk, hogy ,,oké, de tudod, hogy én nem olyan vagyok”. Persze, tudom, csak ez eltereli a figyelmet egy olyan problémáról, ami végre előkerült és beszélünk róla.

Előfordulnak azért durva túlzások

De van azért olyan helyzet, amikor a #notallmen-re nem tudom azt mondani, hogy nincs helye a diskurzusban. Kiemelném azért, hogy ez az esetek rettenetesen kis százaléka. Mint minden párbeszédben vannak olyan hangok, melyek olyan szinten túl mennek minden határon, hogy az már bicskanyitogató. Ilyen például, mikor a svédországi férfimentes fesztivál betiltásáról szóló cikk úgy jelent meg, hogy elkaszálták azért, hogy a férfiak szabadon zaklathassanak és erőszakoljanak. (Aki még nem hallott erről az esetről, az alábbi cikkből tájékozódhat: https://index.hu/kulfold/2018/09/01/ferfiakat_nem_csak_noket_es_transznemueket_engedtek_be_a_goteborgi_rockfesztivalra/) Na, itt most pont az a probléma, hogy standardizálja, miszerint minden férfi zaklat és erőszakol. Itt teljesen jogosnak érzem a kiállást amellett, hogy ne kriminalizáljanak senkit kollektíven a neme miatt. Vagy abban az esetben, mikor az kerül kinyilatkoztatásra, hogy a férfiak kussoljanak a zaklatások kérdésében. Ahogy az előző cikkben is mondtam, itt is a társadalmi szintű változást és összefogást látom a megoldásnak. Elvárom a férfiaktól, hogy ne tegyék tönkre a párbeszédet azzal, hogy kiforgatják, de azt is, hogy mindenki (nemétől függetlenül) egyaránt részese lehessen a diskurzusnak.

Hová tartunk?

Ezzel szeretnék majd zárni a cikksorozat harmadik részében. A közösségi szinten működő széthúzásról, mely inkább keresi az ellentéteket, mint a közös pontot. A jelenségek eltérő megítéléséről és arról, amiről még mindig nem beszélünk. Több, a témánkhoz kapcsolódó cikk komment szekciójában kalandoztam. Igen érdekes tanulságokat vontam le ezekből, sokat segítettek, hogy jobban átlássam a közhangulatot, mely az ilyen és ehhez hasonló érzékeny témákat övezi.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

 

További cikkek: