Önsorsrontás, avagy miért gáncsolod ki saját magadat?

Az önsorsrontás nem egy misztikus woodoo jelenség; az önsorsrontás egy nagyon is fontos, teljes értékű pszichológiai fogalom. Így nevezik azt a helyzetet, amikor saját magunkat hátráltatjuk, amikor saját magunkat tartjuk és húzzuk vissza. Szemléletesebben tehát azokat a cselekedeteinket hívjuk így, melyekkel saját magunkat rúgjuk fel, tartjuk a víz alatt, vagy lökjük egy marha mély szakadék mélyére.

A halogatástól a drogfüggőségig

Önsorsrontásnak számíthatnak az egészen aprónak minősülő akadályoztatások is, mint például a hétköznapi teendők halogatása, de önsorsrontásnak nevezhetjük az igazán káros szenvedélyeket is, köztük az alkohol- vagy drogfüggőséget. Valahol mélyen legbelül érzik ám a szabotálók is, hogy rosszat tesznek magukkal, mégsem elég elszántak vagy erősek ahhoz, hogy kikerüljék a gyakran maguk által kreált akadályokat. Vajon miért nem?

Az önsorsrontók legfőbb ellensége a kifogás. Mesteri kibúvóik vannak, már-már olyan ékes történeteket szőnek a magyarázataikból, hogy azt maga Ezópusz is megirigyelné. A leggyakrabban előforduló kifogás pedig nem más, mint a körülmények összessége. Az önsorsrontók gyakran kivétel nélkül mindent a körülményeikre kennek.

Valószínűleg most fogom kinyitni a bicskát sokak zsebében – főleg az önsorsrontókéban –, ám erős szavak nélkül senki sem térne észhez, úgyhogy a folytatásban vállalom a lincselés kockázatát.

Könnyű az életet hibáztatni

Ha egy önsorsrontó összetöri az autóját, az utat hibáztatja majd. Ha belerúg az asztalba, a bútordarabot küldi el a sunyiba. Ha sokadjára sem jön össze a leszokási kísérlete, a stresszre keni a sikertelenséget. Ha elhagyja a barátja/barátnője, duzzogva annyit mond: „az élet engem mindig büntet”. Ha hitelspirálba szorul, O1G feliratokat rajzol a közvécék falára. Folytassam még, vagy kezditek kapiskálni? Mindig más lesz a hibás, és sosem ők.

Hogyne, értem én, hogy az élet kemény. Senki sem vonja kétségbe, hogy egy-két sorstörténet annyira kegyetlen, hogy azt már-már feldolgozni is nehéz. Mégis hinnünk kell, hogy a legkatasztrofálisabb sorstörténetek is végződhetnek boldogan. Nem könnyű példás életet élni, ha alkoholisták a szüleik vagy drogfüggők a testvéreik. Nem könnyű felnőtté válni úgy, hogy előtte gyerekek sem igazán lehettek. Nem könnyű jól bánni a pénzzel, ha egy árva lélek sem tanította meg őket arra, hogy hogyan is kell takarékoskodni. Nem könnyű értékelni és ápolni egy párkapcsolatot, ha csak elvált szülőket és nagyszülőket láttak maguk körül. Nem könnyű leszokni a cigiről, ha életük minden perce stresszes. Nem könnyű nem drogokhoz nyúlni, amikor minden barátjuk kipróbál valamit. Ellenben tudjátok, hogy mi az igazán könnyű? Bebújni ezek mögé a kifogások mögé.

Azért nevezem őket ilyen nyers és bicskanyitogató stílusban egyszerűen csak „kifogásoknak”, mert ha az önsorsrontók nem kezdenek el leküzdhető akadályokként tekinteni a körülményeikre, akkor örökre a kakis szakadék fenekén ragadnak. Abban a pöcegödörben, amit a körülményeikből kreált kifogásaikkal töltöttek fel. Pedig nem azt a helyet érdemlik ők sem.

Az önsorsrontás a nehéz körülményű emberek mókuskereke, melybe egyszerűen ragadnak bele akár hosszú évekre is. Mialatt a szerencsétlen sorsot és a környezetet okolják, egyre gyakrabban gáncsolják ki magukat ahelyett, hogy végre felsegítenék magukat a földről. Újabb és újabb rúgásokat mérnek magukra, de ahelyett, hogy észrevennék, hogy magukat vágták gyomorszájon, gyorsan a körülményeiket vonják kérdőre a fájdalomért. Vajon mikor realizálják, hogy a körülményeknek eszük ágában sincs elvinni a balhét?

Kedves Önsorsrontók!

Igen, az élet néha bizony baromi kellemetlen, igazságtalan, sőt, egy igazi rohadt kis szemétláda. Nem vonja kétségbe senki sem, hogy elcseszett gyerekkorral minden okotok megvan a panaszra, a fájdalomra, az elveszettségre, de most már felnőttek vagytok, és ti feleltek a jövőtökért. Szidhatjátok az életet, amennyit csak akarjátok, de okolni többé már nem okolhatjátok egy elmulasztott határidőért, egy meggyújtott szálért, egy megtekert cigiért, egy délben lehörpintett felesért, egy éves adócsalásért, egy menni hagyott nagy Ő-ért és egy befagyasztott hitelkártyáért sem. Tetszik vagy sem, nektek kell boldog, felelősségteljes és a társadalom számára is hasznos embert faragnotok magatokból. Minden körülmény ellenére is ti feleltek a tetteitekért, méghozzá egytől egyig az összesért.

Mindenki képes kimászni a gödörből

Testközelből ismerek ám önsorsrontókat én magam is, nem a fantáziám szüli ezt a bejegyzést. Éveken át hittem, – de még mindig szent meggyőződésem –, hogy lenne kiút számukra is a trágyás gödörből. Tiszta szívből remélem, hogy meg is találják.

Dönthetnének úgy, hogy kontrollálni kezdik a költéseiket, és végre valóban kiszámolják, mire telik nekik saját pénzből és mire nem.

Dönthetnének úgy, hogy nem haragítják magukra a NAV-ot.

Dönthetnének úgy, hogy türelmesek lesznek, és nem akarnak egyről rögtön a százra ugrani.

Dönthetnének úgy, hogy előbb törlesztik a tartozásaikat, mielőtt nyaralni mennek.

Dönthetnének úgy, hogy elengedik a kapcsolatfüggőségüket, és inkább megvárják a minőségi partner érkezését.

Tekintettel a szüleik alkoholproblémáira dönthetnének úgy, hogy lefekvés előtt inkább nem nyakalnak be egy üveg bort.

Dönthetnének úgy, hogy skizofrén hajlammal nem füveznek napi szinten.

Dönthetnének úgy, hogy nem halmoznak fel még több adósságot.

Dönthetnének úgy, hogy belátják a hibáikat ahelyett, hogy az életet okolnák.

Dönthetnének úgy, hogy segítséget kérnek, ha valamit nem tudnak egyedül megoldani.

Dönthetnének úgy, hogy nem rugdalják tovább magukat a sárban.

Dönthetnének úgy, hogy befejezik a körülmények hibáztatását.

Dönthetnének úgy, hogy kimásznak a pöcegödörből.

Dönthetnének úgy, hogy kezükbe veszik az életüket.

Dönthetnének egy boldog élet mellett.

Kérlek, döntsetek így!

Kedves kedvenc Önsorsrontóim!

Végezetül engedjétek meg, hogy bejegyzésemet Szabó Péter ikonikus mondatával zárjam. Ugyan nem hittem volna, hogy valaha eljön az a nap, amikor tőle idézek, de mind tudjuk, hogy eredeti gondolatai sosem voltak az ürgének, így valójában ez sem tőle származik, mégis ide írom a nevét, hátha attól jobban felkapjátok a fejeteket a felszólításra. „Álljatok félre a saját utatokból!” Most már tényleg itt az ideje.

18

Elmúltál 18 éves?

Az oldalon található tartalom az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik, így a kiskorúakra káros hatással lehet. Ha szeretné, hogy ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

További cikkek: