Őszinteség – Kegyetlen fegyver vagy tanítómester?

Ha megkérdezzük az embereket az őszinteségről, a legtöbben egyből rávágják, hogy persze, az egy jó dolog! Őszintének lenni jó – tartja a közvélemény. De ha elkezdjük boncolgatni a témát, biztos, hogy csak jó oldala van? Mindig, minden szituációban jó döntés az őszinteség? És ha igen, akkor miért?

Az őszinteség lehet fájó

Egy párkapcsolatban mindenkinek jól esik az őszinteség, egészen addig, amíg az az őszinteség pozitív. Amíg bókolásról és édes szerelmi vallomásokról van szó, addig mindenki az őszinteséget keresi. Azonban, ha már negativitás is kerül az őszinteségbe, egyből más színt vesz fel. Pedig az igazi és valós őszinteség itt kezdődik egy párkapcsolatban. Ennél már csak az rosszabb, ha elhallgatjuk, mert tisztában vagyunk vele, hogy a másiknak fájdalmat okozna. Legyen az egy meg nem indokolt szakítás, vagy hetek alatt felgyülemlett, ki nem mondott sérelmek. Sokszor inkább választjuk a hallgatást, mint opciót, mert nem akarjuk, hogy az őszinteség fájdalmat okozzon a párunknak. Pedig ezzel talán még több kárt ejtünk. Az őszinteség inkább fájjon, minthogy a hiánya nyitott kérdéseket, és bizonytalanságot hagyjon maga után. Még ha ott, akkor a pokolba is kívánjuk, később hálásak leszünk a tanításaiért.

Az őszinteség lehet hálás

Azt mondják az igaz barátaid megmondják, ha büdös a szád. Ezzel maximálisan egyetértek! Azok az embereket, akik a javadat akarják, meg fogják neked mondani őszintén, ha egy ruha bénán áll rajtad, ha elkenődött a sminked, ha kajamaradék van a fogaid között, vagy ha életed legrosszabb döntésébe akarsz éppen belevágni. Te is tudni fogod, hogy a barátaid az őszinteségükkel, csak a legjobbat akarják neked. Megkímélni egy roppant, kínos vagy rossz szituációtól. Úgy gondolom ez esetben hálásnak kell lennünk a barátainknak az őszinteségükért.

Ugyanakkor érdemes ennek a másik oldalát is megnézni, hogy ha egy barátod soha nem illet téged kritikával, vagy minden tetszik neki veled kapcsolatban, gondolkozz el, hogy vajon mennyire lehet igazi az a barát. 

Az őszinteség NEM lehet bunkó

Az, hogy valaki őszinte vagy bunkó paraszt, az két különböző dolog. Nem lehet szabadon, bunkó módon sértegetni másokat, majd az “én csak őszinte vagyok” mondattal mentegetőzni. Nagyon fontos, mibe csomagoljuk bele azt a nyers őszinteséget, mert igenis vannak kultúrált módjai annak, hogy kifejezzük nemtetszésünket valami vagy valaki iránt. Ez a képesség pedig fejleszthető, ha nem vagyunk benne annyira jók. A csomagolás és a tálalás igenis sokat számít, ha ezzel jobban befogadhatóbbá tesszük a másik ember számára a kritikánkat.

Az őszinteség lehet érték

Hallottam már olyanról, hogy bizonyos állásinterjúkon kifejezetten díjazza a velünk szemben ülő HR-es, ha merünk őszinték lenni. Nyilván, egy interjún alapból nem éri meg olyan dolgokról hazudni, amiket nagyon könnyű leellenőrizni, például nyelvvizsga meglétéről vagy bizonyos szakmai tudás birtoklásáról, mert ezek nagyon gyorsan kiderülnek. Azonban, ha szóba jönnek a belső motivációink, elvárásaink a cég felé, vagy az a kérdés, hogy miért keresünk új munkahelyet, azt vallom, igenis megéri őszintének lenni. Egy jó HR-es szakember az őszinteséget, mint értéket azonnal fel fogja ismerni és akár még pozitívumként és hozzá kapcsolhatja a profilunkhoz. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal sokkal hitelesebbek is leszünk.

Az őszinteség létfontosságú

Úgy gondolom, ha valaki megtisztel téged az őszinteségével, azt tudni kell értékelni. Még akkor is, ha rosszul esik, mert fejlődünk vagy tanulunk általa. A mai világban körülvesznek minket a mű dolgok: álhírek, mű ételek, színlelt kapcsolatok, álarcot viselő emberek, közösségi médián színlelt, mű életek. Legalább az őszinteségünk mellett tartsunk ki!

További cikkek: