Pray for Vienna! – A terrortámadás margójára

Terrortámadás Bécsben. Allahu akbar felkiáltás. Automata fegyver, öngyilkos merénylő. Civil áldozatok, növekedő sebesültszám. Bizonytalanság, félelem. “Allah-ra esküszöm, ez még semmi, amit most láttatok.” Franciaország, lefejezett tanár. Nizza-i merénylet.

Egy a közös bennük: az elkövetők vallási fanatizmusa.

Valamit tisztázzunk az elején, mielőtt online meghurcoltok. Ez a cikk nem, ismétlem, NEM muszlim-, vallásellenes, senki ne vegye a személye vagy a személyes hite elleni támadásnak. Ahogy azt jó öreg tanítómesterünk, a történelem már ezerszer megtanította, szinte a szánkba rágta, a szélsőségek sosem vezetnek jóhoz, már pedig nem létezik olyan értelmezése a vallási fanatizmusnak, ahol ne esne ebbe a kategóriába. Ezzel a jelenséggel célom foglalkozni, nem ítéletet mondani egyes vallások vagy gyakorlóik felett. Számomra egyik vallás sem jobb a másiknál, lévén egyiknek sem vagyok követője, így igyekszem udvariasan, de a racionalitás talaján maradni.

Viszont vannak tények, amik számokkal és adatokkal alátámaszthatók. Ilyen tény például az, hogy egyes vallások békésebbek, míg mások agresszívabbak a többinél, ebben megfigyelhető egyfajta perdiodikusság is. Példának okáért ott a keresztény egyház, ami levezényelt néhány keresztes hadjáratot, majd a hosszú nyugalmi állapotot egy inkvizícióval fejelte meg, néhány tízezer életet kioltva csupán. Az agresszivitás adott korszak mellett megjelenik a szellemiségükben, vagy saját félreértelmezett elveikben is, mint például a dzsihád. A szent harc, amit egyesek dinamittal és a hitük erőszakos terjesztésével, más vallások pusztításával látnak beteljesedettnek, míg a “valódi” értelmezésében ez egy belső, önmagunkkal vívott harcot jelent.

Bécsben 4 civil életét követelte ez a félreértelmezés és 23 ember sérülését okozta.

A terrorizmust egy az egyben összekötni az iszlámmal durva általánosítás, azonban ha a statisztikákat nézzük, kiemelkedő arányban köthető hozzá. Így nem lepődünk meg, hogy ismét az Iszlám Állam szimpatizánsai felelősek a tragédiákért.

Két héten belül a harmadik olyan eset, amire nincsenek szavak. Az emberben beindul a védekező mechanizmus. Nem gondolkozik, amikor a félelem és az alap túlélési ösztön elönti. Akkor van az én, a mi, és az Ők. Meg kell védeni Magunkat Tőlük. És ezért emberek, ezért az automatikus válaszreakcióért én képtelen vagyok bárkit is elítélni, mert genetikai mélységben hordozzuk magunkban.

Viszont. Gondolkodó, emberi lények vagyunk, többre hivatottak mint az a kétsejtű gondolkozás mechanizmus, ami manapság egyre gyakrabban hatja át a tömegeket. Sajnos. Példának okáért Gizike néni fél a migránsoktól, mert veszélyesnek tartja őket. Gizike néni amúgy valószínűleg feleslegesen tart a terrortámadástól Hajdúnánás második dűlőjén túl, de Gizike néni enged az elemi félelmének és ösztönének, ami meggátolja abban, hogy ezt belássa és a gondolkozás második fázisába lépjen. Ez a néni minden hiperpigmentált emberben az ellenséget fogja felfedezni, a félelem pedig agressziót szül és kifordítja az embert önmagából. Megvonja a konstruktív gondolkozás lehetőségét is az embertől.

Mert Gizike néni nem fog utánajárni, hogy Bécsben muszlimok mentettek meg egy nőt. Ahogy annak sem, hogy van különbség migráns és menekült, török és arab, muszlim hitű ember és iszlám terrorista között. Hogy a migráció beszüntetésével, no nem mintha ez egyébként egy létező opció lenne, kiküszöbölhetnénk a terrorizmus veszélyét. Vagy teljes mértékben valláshoz köthetnénk.

Hogy lehet az, hogy 2020-ban, a modern felvilágosultságban még létjogosultsága van a fanatizmusnak?

Nem volt elég példa előttünk, mint az IRA, a II. világháború, a Ku Klux Klan, csak hogy néhányat említsek, hogy ezt a jelenséget meghaladjuk? Vagy a szélsőségre való hajlam olyan mély az emberben, mint maga a félelem? A hit szép dolog, mi több, irigylésre méltó számomra, aki képtelen rá. Viszont nem tisztem bárkit is felmenteni, amikor a hite, vallása mögé bújva öl, pusztít, önbíráskodik. Mert erre nincs mentség. A fanatizmus ellen csak így lehet küzdeni: intelligenciával, ismeretekkel, a múlt megértésével és valódi párbeszédekkel. Mert mind tudjuk hova vezet, előttünk van az egész forgatókönyv. Rajtunk áll a végkifejlet.

További cikkek: