Rossz alvásom kárpótlása, avagy az álmodás művészete – 1. rész

Aki ismer az tudja, hogy borzasztóan rossz alvó vagyok. Képes vagyok a legkisebb neszre is felébredni, vagy csak meghallani azt. Néha még az is tud zavarni, ha a megfordulnak a másik szobába az ágyban. Komolyan. Nem viccelek, bárcsak vicc lenne. Ezért, úgy alakult, hogy nem is szeretek aludni, mivel keveset vagyok mély alvás fázisban. Próbáltam már tenni ellene, több-kevesebb sikerrel, de hosszú távon nem használt semmi.

Azonban, hogy az élet valamivel mégiscsak kárpótoljon, kaptam egy érdekes, ám de nem túl hasznos képességet cserébe. Nagyon gyakran álmodok, és az álmaimat hihetetlen részletességgel vissza tudom idézni. Olyan részletesen emlékszem, ami néha már engem is meglep. Korábban azt hittem ez teljesen általános dolog, és biztosan sok ember ugyanígy emlékszik az álmaira, mint én. Azonban, amikor meséltem erről pár ismerősömnek, meglepő reakciókat kaptam. A nagy többség arról számolt be, hogy ők szinte alig álmodnak, és ha álmodnak is, felkelés után szinte azonnal elfelejtik. Azonnal elfelejteni? Én néha még több nap elteltével is ugyanúgy emlékszem egy-egy álomra. Mivel egyre jobban érdekelt a téma, úgy döntöttem utánaolvasok, mit is tudunk az álmodásról.

A tudomány a mai napig nem tudja, hogy pontosan miért álmodunk

Több tanulmány, kísérlet és cikk is foglalkozik az álmodás jelenségével, de mindenhol azt olvastam, hogy pontosan senki nem tudja megmondani, mi a célja az álmodásnak. Valahol azt írták, hogy az agyunk így dolgozza fel az aznapi eseményeket, és ekkor raktározza be a tudatalattinkba, vagy a hosszú távú memóriánkba. Máshol azt írták, hogy az agyunk ilyenkor szelektál és a számára fölösleges információkat “kikukázza”. Tehát az álom az agy szemete. Persze találtam mindenféle spirituális megközelítéseket, hogy ilyenkor kapcsolódunk a kollektív tudathoz, vagy hogy az álmaink üzennek nekünk a jövőről. Esetleg a belső, tudatalatti félelmeink, vágyaink, vagy szorongásaink jelennek meg, alakot öltve. Azt is írták, hogy elvileg minden éjjel álmodunk, csak sokan nem tudnak rá emlékezni, ezért gondolják úgy, hogy nem álmodtak aznap éjjel semmit.

Őszintén egyik magyarázat sem vett meg. Méghogy az álom az agyunk szemete? Akkor az enyém elég érdekes, összefüggő történetű szemet produkál. Bizonyos megközelítések jobban tetszettek, de mindegyikkel szkeptikus vagyok. 

Úgy döntöttem a saját tapasztalataimra fogok támaszkodni és megnézzük, mire jutok

Elhatároztam, hogy fogok egy üres füzetet és papírra vetem az álmaimat. Mivel néha egészen szürreális, bizarr és vicces dolgokat szoktam álmodni, ha másra nem is, de később visszaolvasni és jókat nevetni rajta, jó lesz. Ha most azt hiszitek, hogy reggel a munkába menet előtt, még volt erőm leülni és a kávém mellett nekiállni leírni az éjjeli termést, akkor nagyot tévedtek. Ehhez se időm, se energiám nem volt. Ébredés után, amikor még friss volt az emlék, a mobilomba leírtam pár kulcsszót. Olyan szavakat vagy félmondatokat, amikről tudtam, hogy ha visszaolvasom, az egész álom újra elő fog jönni és le tudom majd írni később is.

Jöjjenek a tapasztalatok, megfigyelések

  • Megfigyeltem például azt, hogy az álmaim gyakorisága nagyon változó. Volt olyan, hogy egy héten át minden egyes nap álmodtam és emlékeztem rá, de volt, hogy hetekig semmire nem emlékeztem pár bevillanó képen kívül. 
  • Az is feltűnt, hogy ha egy álmot leírok, utána az sokkal jobban berögzül az emlékeimbe és szinte bármikor vissza tudom idézni. 
  • Sőt, minél több álmot idéztem vissza és írtam le a naplómba, az ezt követő álmaim egyre összefüggőbbek, értelmesebbek és hosszabbak lettek. A leghosszabb egybefüggő álmom 6 oldalon keresztül tart a naplómban.
  • Azt is észrevettem, hogy egy éjszaka alatt több, rövid, egymástól független álmom is lehet, amiknek semmi közük nincs egymáshoz. Ennek a rekordja 5 különböző álom, egy éjszaka alatt.
  • Az álmom szereplői általában azok az emberek, akik az akkori életemben is szerepeltek, főleg barátok és kollégák, de azért az agyam néha meg tudott lepni. Olykor híres emberek is feltűntek a színen, vagy olyanok, akikkel már évek óta nem találkoztam és nem beszéltem.
  • Bármiféle szürreális dolog van az álmomban, azt az agyam teljesen normálisként és természetesként érzékeli. (Pl. hogy a 3-as metróval haza lehet jönni Olaszországból, vagy egy bárban saláta levelekkel kell fizetni az italért, esetleg egy világhírű, külföldi DJ magyarul beszélget velem.) 
  • Emlékszem arra is, hogy álmomban milyen gondolataim vagy érzelmeim voltak. Néha az álombéli gondolataim és érzéseim erősebben megmaradnak, mint maga a cselekmény.
  • Egy adott álom – legyen az jó vagy rossz – képes befolyásolni az egész napi kedélyállapotomat.

Örömömet leltem a kísérletben, mert jó érzés volt, hogy egy ilyen megfoghatatlan és misztikus dolgot – mint egy álom – fizikai formába tudok önteni. A kísérlet hobbivá nőtte ki magát, és mára már közel 150 álmomat vetettem papírra, ez a szám folyamatosan növekszik. Közülük néhány csak értelmetlen történések sorozata, de voltak olyanok, amik erősen elgondolkodtattak. 

Szürreális történések és nem létező emberek, halott rokon látogatása, jövőbeli esemény megálmodása vagy tudatos álmodás. Ezek mind olyan dolgok, amikről olvashattok majd a cikk második részében! 

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: