„Se nem nemzeti, se nem alaptanterv” – Tanárjelöltek sem támogatják az új NAT-ot

A címben szereplő idézet Arató Lászlótól, a Magyartanárok Egyesületének elnökétől származik, és tökéletesen összefoglalja, mi is a baj a Nemzeti alaptantervvel. Arató szerint azért nem nemzeti, mert ezt a tantervet csak az elit iskolák tudják teljesíteni, a szakgimnáziumok, továbbá a gyengébb iskolák nem. Nem alaptanterv, mert olyan részletekig menően írja le a dolgokat, ami nem lenne a feladata.

Mostanra talán már sikerült lehiggadnom, és a kezdeti dühöt átváltotta a mérhetetlen csalódottság. Ez a tanterv még jobban eltántorít attól, hogy tanár legyek, ha már a nevetségesen alacsony fizetés nem lenne önmagában elég hozzá. Most, röviden megpróbálom kifejteni, mi is a gond az út NAT-tal.

Készült használható NAT, de az nem a mostani

Pár évvel ezelőtt Csépe Valéria és számos kiváló szakember hozzálátott egy új, merőben innovatív alaptanterv elkészítéséhez. 2018-ban ki is jött a dokumentum, amely tényleg újnak számított, modern volt, szerepelt benne minden kompetencia, amelynek meg kell felelni a 21. században. A projekt egyébként uniós forrásból valósult meg. De ez a munka túlzottan „liberális” és 21. századi volt, nyilvánvalónak tűnt, hogy a konzervatív, nacionalista kormányzatnak nem fog tetszeni. Gulyás Gergely ki is jelentette, hogy egészen biztosan nem kerül bevezetésre. Tehát hónapok munkája ment a kukába.

Ezek után, nem tudni kik, hozzáláttak „hazafiassá” varázsolni a tantervet. Egyedül az antiszemita megnyilvánulásiról ismert Takaró Mihály neve vált ismertté, akit arra kérték fel, tegye nemzetivé az irodalmat. Takaró Mihály szerint egyébként a Nyugat csak „egy kis zsidó lapocska” volt, ez a kijelentés már önmagában sokat elárul.

A cél tehát egyértelmű volt, de nem lehetett tudni, pontosan kik is dolgoznak az új tanterven. Teljesen kizárták a nyilvánosságot, titokban készült el az egész. Közben szivárogtak ki anyagok, de teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez a 2020/21-es tanévtől bevezetésre kerül a felmenő rendszerben. Január 31-én, pénteken, este 10 órakor mégis megjelent az új NAT, az eredmény pedig sokkoló lett.

Az új NAT nem 21. századi

Én magyar- és történelemtanárnak tanulok, az egyetemen arra oktattak, hogy tanítsam meg a diákokat kritikusan gondolkozni, minél több forráskritikát vigyek be az órákra, továbbá tegyem számukra élvezhetővé az irodalmat, mindezt lehetőleg kortárs írók segítségével. Nos, ki lehet jelenteni, hogy az új NAT 20. századi elveket vall.

Kezdjük a magyar részével. A NAT-ban szerepel, hogy a diákokat olvasóvá kell nevelni. Ez egy nagyon szép célkitűzés, de mégis, hogyan lehet egy általános iskolás diákot olvasóvá nevelni, ha olyan műveket adunk fel neki, amiket nem ért? Továbbra is az Egri csillagok, Toldi, János Vitéz szerepel kötelezőként, amit nagy nehezen még el is tudnék fogadni, de azt már nem, hogy nincsen olyan mű, ami érdekelhetné a diákokat. Nagyon sok népszerű könyv van, amely vonzó lehetne a diákoknak, és véleményem szerint a Harry Potter már nem is feltétlenül tartozik ezek közé. Csak néhányat említek a példa kedvéért: Janne Taller: Semmi, Suzanne Collins: Éhezők viadala,  Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermeke, Jeff Kinney: Egy ropi naplója, és hosszasan sorolhatnánk még a példákat. Ehhez képest továbbra is a régi klasszikusok vannak porondon. A tanár, ha jut rá idő és sor, a kerettantervben előírtaknak megfelelően bevihet egy kortárs könyvet. Egyet. Ez nagyon kevés. Arról nem is beszélve, hogy továbbra is memoritereket kell tanulni az általános iskolában, aminél kevés dolgot utálnak jobban a kisdiákok, ráadásul semmi értelme sincs. Egyedül azt méri le, ki mennyire tud magolni.

Ideológiai alapok

A középiskolára előírt tanterv még rosszabb. Tíz(!) alkotó életművet kell ismerni, és ebben helyet kapott Herczeg Ferenc is, de miért is? Herczeg Ferenc a korában ismert, népszerű író volt, de ennyi, semmi több. Az irodalomtudományban semmiképpen sincsen Kosztolányi, Mikszáth vagy Jókai mellett a helye, pláne nem kiszorítva Móriczot az életművek közül. Teljes mértékben ideológia alapon került bele, ahogyan Wass Albert is.

A másik, amire Arató László sokszor és sok helyen felhívta már a figyelmet, hogy elképesztő mennyiségű anyagot akarnak lenyomni a gyerekek torkán. 126 szerző neve szerepel. Könnyű belátni, hogy ennyit nem lehet normálisan tanítani, lehetetlen.

Továbbá, elnézve a kötelező olvasmányok listáját… Semmi olyan nem szerepel benne, amelyet a gyerekek élvezettel olvasnának – csupán régi szerzők, régi művek. A korhoz legközelebbi szerző Szabó Magda, illetve megjelenik Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet c. műve is kötelezőként. Az Adjátok vissza a hegyeimet nem kimondottan rossz könyv, de leegyszerűsíti, fekete-fehérben tünteti fel a világot. Egyértelmű az üzenet itt is, természetesen az ideológiai okok mögött. És ez nagyon nem jó. A Kádár-korszakban valami hasonló már megtörtént. Az irodalomnak a politika felett kell állnia, nem lehet az alapján mérni egy szerzőt, művet, hogy az balos, kommunista vagy liberális. Nem, ez így nem működik. Mégis, a mostani NAT ez alapján tett be és hagyott ki szerzőket.

Hol vannak a nők, hol vannak az élők?

Az új NAT azt közvetíti a diákok felé, hogy az irodalom halott és csakis férfiak írnak. Nincsenek benne kortárs szerzők. Csak halottak. A diákokkal a saját nyelvükön kell szót érteni, erre pedig igazán alkalmas lehetne, ha kortárs műveket vethetnénk be. Számos olyan ma élő szerzőt tudnék bedobni, akiknek abszolút helyük lenne a NAT-ban, de még sincsenek ott. Petri György, Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Dragomán György, Darvasi László, Nádas Péter, Orbán Ottó, Faludy György, Tolnai Ottó, Bodor Ádám, és ezek között a szerzők között is van olyan, aki „megfelelne” az ideológia feltételeknek.

A női írók fájdalmasan hiányoznak. Tévképzet, hogy csak a férfiak írtak, írnak. Hol van Nemes Nagy Ágnes, Harmos Ilona, Polcz Alaine, Agota Kristof, Kaffka Margit? Sokkal kevesebb szerző, köztük sokkal több kortárs és női szerző kellene.

Ami szintén probléma, hogy a NAT semmiféle szabadságot nem ad a tanárok kezébe. Konkrétan előírja, mely szerző mely művét kell tanítani, az pedig végképp nem merül fel, hogy esetleg a diákok javasoljanak könyveket, amelyeket szívesen olvasnának. Az irodalomoktatás tehát a 20. század 50-60-as éveibe csúszik vissza.

A történelemoktatás is megsínyli majd az új NAT-ot

Lássuk, ezek után mit mond a NAT a történelemről. A történelemoktatás szinte mindig is szolgálóleánya volt az aktuális hatalomnak, ezt kár lenne tagadni. Minden adott korszak megrajzolta a maga saját történelmét, és azt, hogyan tudná ezzel a diákokat átformálni, a saját maga képére transzformálni. Viszont a mérték igen fontos tényező, nem mindegy, mennyire nyúl bele a történelembe egy adott hatalom, mennyire hazudja meg a múltat.

A 20. században a történelemoktatás sajnos borzalmasan nehéz helyzetben volt. A Horthy-korszakban a Trianon okozta seb mindent felülírt. Megjelent az ezeréves Magyarország képe, a nagy, dicső múltba való visszavágyás. Ezek után következett a marxista történelemszemlélet. Mindent átformált a folyamatos osztályküzdelem. Az ókorban rabszolgák, rabszolgatartók, így például Spartacus szerepe erősödött meg a kelleténél jobban, de mindent uralt ez a szemlélet. Dózsa György hősként jelent meg a tankönyvekben, Petőfi és Kossuth képe újra lett alkotva, a Trianon szót nem lehetett használni.

A rendszerváltás némi felüdülést hozott, a 2012-es új NAT-ig nagyjából sikerült a 20. század káros örökségeit levetkőzni. A történelemoktatás „objektívebb” lett, nem volt kimondottan meghatározó ideológia. Persze azt nem lehet állítani, hogy tökéletesen objektív lett volna, de nem volt jelen az a kimondottan erős hatalmi erőszak. A 2012-es NAT bevezetésével kicsit változott a történelemoktatás, újból a Horthy-korszak szemlélete erősödött meg. A Trianon-kultusz, kurucos küzdelem, továbbá 1956 abszolút kultusszá nyilvánult. Az lett az új kormányzat számára 1956, mint ami a marxistáknak 1514 volt. Érződött némi eltolódás, de túlzottan radikálisnak nem lehetett nevezni, igaz, jónak sem.

Ezt a mostani NAT-ról nem lehet elmondani. Teljes mértékben áthatja a nacionalista, kurucos, nagy, dicső, hazafias, ezeréves Magyarország képe. Objektivitásra, kritikai gondolkodásra nem is próbál törekedni. Abszolút elmondja, mi a történelemoktatás feladata: jó magyar hazafit nevelni a diákból. Az új NAT a történelmet fekete-fehérben látja. Vagyunk Mi, a jók, vannak ők, a gonoszak. Mi vagyunk a legjobbak, ők a legrosszabbak. Az Árpád-korról, a győztes csatárokról nyilatkozik kizárólag, kérdés, szerepelni fog a tatárjárás egyáltalán? Továbbá a török kor hősei, mert a magyarok csakis hősök voltak, a törökök gonoszak. Nem lehet ilyen szemlélettel tanítani a történelmet, ez mindennel szembemegy.

No de, további példák! A 2018-as NAT-ban trianoni békeszerződés szerepelt, itt már békediktátum. A kifejezés még akár helyes is, de nem megfelelő, mert a diáknak kellene rájönnie, hogy nekünk bizony nem volt beleszólásunk abba, ami történt. Vesztes országként mondjuk sok közünk nem is volt, lehetett ehhez. A Horthy-korszak iránti nosztalgia jól megfigyelhető még, hiszen az első világháború után főképpen pozitívan emeli ki a korszakot, talpra állás Trianon után, a Kádár-rendszert pedig abszolút negatív színben szerepelteti. A 2018-as tervezet csak simán Kádár-korszakról beszélt, a mostani egyértelmű Kádári-diktatúráról, ami szintén nélkülözi, hogy a diák jöjjön rá erre. Remélem, a kerettanterv azért csak részletezi, hogy puhadiktúra volt, és nem próbálja meg teljesen feketén beállítani a korszakot. Ugyanis nem volt mozgástere az országnak, ezt nem szabad elfelejteni. A Kádár-korszakot megvetem, az örökségeit károsnak tartom, de kontextusban kell kezelni, meg kell nézni, milyen diktatúra volt Romániában, Csehszlovákiában, az NDK-ban. Nem véletlenül Magyarország volt a legvidámabb barakk.

Szorgos, gondolkodni nem tudó hazafik

Külön tárgyként jelenik meg a Társadalom és állampolgári ismerek, ami üdvözölendő, mert ezzel is csökkent a tanagyag, és jut rá egy teljes év, nem csupán pár hónap. Fontos tárgyról lenne szó, de ezt még inkább áthatja a politikai őrület. A legdurvább számomra, amikor a NAT arról értekezik, hogy a honvédvédelem nemcsak a katonaság feladata, hanem minden egyes állampolgáré. Ez a rész egészen sokkoló. Ez a tantárgy kizárólag arra koncentrál, hogyan neveljenek a tanárok jó, szorgos, gondolkodni nem tudó magyar hazafit. Nem ez lenne a lényeg! Fontos és jó, hogy a diák megismeri az állampolgár feladatait, jogait, hogy hogyan működik egy demokrácia, egy választás, egy állam. Ezek jó dolgok, de amikor minden részét áthatja a nagy, nemzeti, hazafias szemlélet, az roppant káros.

Ez az új NAT nem modern, nem korszerű, nem 21. századi. A kritikai gondolkodás kikerült, helyette a mérlegelő szerepel. A politikai szemlélet uralja. Sok esetben hamis, történelemhamisító. A magyar oktatás a szakadék szélén táncolt sokáig, most ki lehet jelenti, lezuhantunk. Kérdés, meddig, milyen mélyre fogunk esni. Szeretnék hinni abban, hogy vissza tudunk mászni és magunk mögött hagyjuk a 20. század összes káros örökségét.

További cikkek: