„Szeretnék elnézést kérni a férfiaktól!” – Bocsánatkérés egy nő tollából, akinek herótja van a férfi sztereotípiákból

Ha valamiből nem szenvedünk hiányt, akkor azok a nemi sztereotípiák. Hiába válik egyre nyitottabbá társadalmunk, törekszünk zsigerileg a férfiak, nők közötti egyenlőségre és a sztereotípiák felszámolására, a feladat még közel sincs megoldva. Mivel korábban már szót ejtettünk a mérgező maszkulinitásról, a nemi sztereotípiák megalapozatlanságáról és a részben kiváltó okokról, most csak egy nyers bocsánatkérés következik. De az őszinte lesz.

Szeretnék elnézést kérni a férfiaktól:

  • Mert rengeteg nő – jogosan – követeli a férfiakéval egyenértékű fizetést, de kevésbé jogosan azt, hogy a férfi állja a cechet. Mindig is sántított nekem ez a történet: igen, mi nők, harcoljunk az egyenlő fizetésért, az egyenlő bánásmódért, de mindemellett elvárjuk – nem csak gesztusértékűen! –, hogy a férfi fizessen? Furcsa.
  • Mert a lányokra nem nézünk furcsán, ha sírnak vagy ne adj’ isten, hisztiznek. A fiúkra igen.
  • Mert ha egy huszonéves nő a családjával lakik, az még oké, de ha egy huszonéves férfi, akkor az már gáz, anyuci pici fia, életrevalótlan.
  • Mert egy rendőrnő, katonanő, esetleg egy felsővezetésben dolgozó nő már bevett dolognak számít, de mégis, mai napig rengetegen félnének rábízni gyermeküket egy óvó bácsira.
  • Mert nem fogjuk fel, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy leszólítsatok minket az utcán, és puhapöcsűnek hívunk titeket, ha végül látjuk, akartátok volna, de nem tettétek meg. Nekünk bezzeg meg sem fordul a fejünkben, hogy kicsit segítsünk, esetleg beszélgetést kezdeményezzünk.
  • Mert James Bond magabiztosságát, Timothée Chalamet sármját, Cristiano Ronaldo testét és Yuval Noah Harari intelligenciáját várjuk el tőletek, de kicsapjuk a hisztit, amint egyszerre keresitek bennünk a Playboy nyuszis kurvát, a gondos családanyát és a karrierista alfanőt.
  • Mert mi poénkodhatunk finoman a férfi dolgaitokon, de ha ti teszitek velünk, akkor az már rögtön súrolja a diszkrimináció, a zaklatás és miegyéb határát.
  • Mert ha testi hibáinkat említitek meg, rögtön a „belső értékek számítanak”, a “szerelem mindent legyőz” mantrával hozakodunk elő, meg különben is, ti, férfiak, „csak a testet látjátok a nőkben, nem pedig a személyt”, de ha méretbeli gondokkal rendelkeztek, borzongva, tizedmásodpercek alatt intünk ágyőt.
  • Mert undorító, hazug csalónak hívunk titeket, ha más ágyban kerestek végül boldogságot, de arról megfeledkezünk, ha jóformán semmit sem tettünk – például – igényeitek kielégítésének, fenntartásának érdekében (hiába hozakodtatok már elő számtalanszor a témával). Ahogy mondani szokás: a szerelem csak a mozdulat, ahogy felülünk a bicajra, a többi már csak a tekerésen, vagyis a közös csapatmunkán múlik.
  • Mert egy nő lehet tökös, de egy férfi nem lehet elesett.
  • Mert ha egy nő butuskának tetteti magát, az még elfogadható, de ha egy férfi, az már csapnivaló.
  • Mert természetes, hogy megkérünk titeket, segítsetek a házimunkában, a mosogatásban, főzésben és takarításban, de meg sem fordul a fejünkben, hogy azt a pár csavart mi fúrjuk be, azt a pókot mi öljük meg.
  • Mert az emberek nem néznek furán, ha a menő vállalkozó a recepciós vagy a manikűrös csajszit veszi el, de egy idegsebész nő bizony már nem vehet el egy „mezei” asztalost.
  • Mert a férfiak esetében sokkal könnyebben mondjuk azt, hogy “csak olyan, mint a többi”.
  • Mert “ti mindig csak azt akarjátok”, és természetesen nem vagytok többek kötelezettség-fóbiás, vak ösztönlényeknél – persze erre még az evolúciós indokok is rászolgálnak, ahogy a brit tudósok mondani szokták.
  • Mert sokkal könnyebben csusszan ki a szánkon az, hogy „végre otthagyta a férjét”, mintsem az, hogy „végre otthagyta a feleségét”.
  • Mert egy nő felvállalhatja a lelki traumáit, de egy férfi inkább titkolja, fojtsa magába, tegyen úgy, mintha nem is lenne – mint egy igazi férfi, persze.
  • Mert ha egy nő úgy érzi, szülés után munkába szeretne állni, az még rendben van, de ha egy férfi marad otthon a gyermekkel, az már furcsa.

Egy kis kiegészítés: a fenti kijelentések természetesen nem igazak minden nőre, minden élethelyzetre. De az üzenet, az ugye átjött? Mert nem mindegy, hogy jogosan degradálunk, vagy válogatás nélkül agyat mosunk.

További cikkek: