Te körbeutaznád a Földet a szerelmeddel?

Ki ne álmodna egy nagy Föld körüli utazásról? Ashley és Kyle, a fiatal amerikai pár úgy döntöttek, valóra is váltják az álmaikat. Nekivágtak az izgalmas ismeretlennek, történetük titeket is arra motiválhat, hogy megragadjátok a pillanatot és végre élni kezdjetek. A folytatásban Kyle James-t idézzük, a Not Afraid of the Fall című könyv szerzőjét.

A lehető legjobb döntést hoztuk

2015-ben a barátnőm, Ashley és én otthagytuk a munkánkat és vettünk egy egyirányú jegyet Denverből New Yorkba, onnan pedig Párizsba. A következő 114 napot azzal töltöttük, hogy 15 különböző országon és 38 különböző városon keresztül vándoroltunk – egyedül, de mégis együtt. Mielőtt nekivágtunk volna, már három éve együtt voltunk, szerelemben és hűségben. Kialakult egy rutin az életünkben, reggelente sosem láttuk egymást, mert Ash-nek sokat kellett ingáznia, esténként pedig a kanapénkon ültünk, a Netflixet néztük és a következő munkanaptól viszolyogtunk. Egy nap aztán úgy döntöttük, hogy kockára tesszük a jövőnket a boldog jelen érdekében. Jobb döntést nem is hozhattunk volna.

Amikor visszatértünk, megírtam az első könyvemet, benne a tapasztalatainkkal, élményeinkkel. A megjelenés napján kirándulni vittem Ash-t az Appalache-hegységbe, pontosan oda, ahol először csókoltam meg őt. Kivettem a hátizsákomból a könyvet, és arra kértem, olvassa el az ajánlót. Ez szerepelt benne:

Drága Ash!

„A lökésed nélkül sosem indultunk volna el.

Mindig arról álmodtál, hogy egyszer körbeutazod a világot. Amikor ismerkedni kezdtünk, állandóan csak erről beszéltél. Alig vártad, hogy magad mögött hagyhasd a kis egyetemvároskát és hogy végre új szűrökön át szemlélhesd a világot.

Amikor lediplomáztunk, utazással akartad megünnepelni, hogy 16 év után végre magunk mögött hagyhatjuk az iskolapadot. Azt mondtam neked, hogy el kell kezdenünk az életünket, bele kell vágnunk a karrierépítésbe, és hogy ezek az évek most a jövőnk megalapozásáról kell hogy szóljanak. Azt mondtam neked, hogy se időnk, se pénzünk nincsen rá, hogy most utazzunk, arra kértelek, hogy várj egy kicsit. Hallgattál rám.

Denverbe költöztünk, hogy elkezdhessük a karrierünket. Óvodapedagógusként szeretetet és tudást adtál gyerekeknek, én pedig a pénzügy területén helyezkedtem el egy nagy cégnél.

Minden szilveszter éjszaka arra kértél, hogy idén már tényleg utazzuk be a világot. Szerettél volna Prága romantikus utcáin sétálgatni, szerettél volna Thaiföld eldugott szigetein barangolni. Napégés által megkeserített olasz éjszakákra, napernyők alatt töltött forró görög nappalokra vágytál. Minden évben utazni akartál, és én minden évben találtam okot arra, hogy miért nem jött el még az időnk. Hallgattál rám.

Egy évvel később felajánlottak nekem egy munkát, az álommunkámat. Amikor elmeséltem neked a jó hírt, láttam, hogy a vér teljesen kifutott az arcodból, a szavaim teljesen feldúltak téged, persze csak belül. A szemeid csillogni kezdtek, ahogy gratuláltál nekem, de tudtam, hogy nem az öröm miatt csillognak. „Most már elmehetünk azokra a luxusnyaralásokra!” – Vidítottalak, de mindketten tudtuk, hogy az álmok, amiket egész életedben terveztél, pont most foszlottak szerteszét.

Pár hete már az új munkahelyemen dolgoztam, amikor realizáltam, hogy tiszta szívből utálom azt. Nem azt kaptam, amire számítottam, elveszettnek éreztem magamat. Éveken át keményen dolgoztam azért, hogy ide kerülhessek, majd kiderült, hogy nem is nekem való. Fogalmam sem volt róla, hogy mit kezdjek az életemmel. Leültettél a kanapénkra és azt mondtad, támadt egy remek ötleted.

Rettegtem tőle, hogy magunk mögött hagyjuk a kényelmes denveri életünket, de az, hogy a kalandvágyó mosolyodra ébredhettem, minden nap biztosított róla, hogy minden rendben lesz. Nem mindig értékeltem az utazásainkat, főleg a tikkasztó toszkán éjszakákon és a kimerítő thaiföldi dzsungeltúrákon panaszkodtam, de a tudat, hogy együtt hódítjuk meg ezeket a helyeket, hogy együtt éljük meg a kalandokat, csak még szerelmesebbé tett. Amikor hazaértünk, féltem tőle, hogy nem tudom befejezni a könyvemet, hogy nem találok majd kiadót, de te arra biztattál, hogy kitartóan írjak tovább.

Ash, te vagy a szél a vitorlámhoz, a tinta a tollamhoz. Nem számít, merre megyek vagy mit csinálok, azt akarom, hogy mellettem legyél. Minden sziklaugrásnál, minden összetört robogónál, minden ételmérgezésnél és minden Földközi naplementénél magam mellett akarlak tudni. Mindent veled akarok felfedezni!

Hozzám jössz feleségül?”

Azt hiszem, ezzel a faszival akárki szívesen bejárná a világot. Ha érdekel a könyve, itt megrendelheted.

További cikkek: