Te elvitted már randizni saját magadat?

Manapság bizonyos szabadidős programokat elkönyvelünk “randi programoknak” és eszünkbe sem jut elmenni ezekre a helyekre, ha éppen nincs senkink vagy nincs hozzá társaságunk. Mozi, vacsora vagy egy wellness hétvége akár – tipik páros programok, ugye? Egy megrögzött szinglinek vadászni kell hozzá a barátokat, haverokat vagy családtagokat, hogy része lehessen az efféle élményekben neki is.  Mert egyedül elmenni ciki. De amúgy miért is az?

Sok szingli emberben fel sem merül az, hogy akár egyedül is elmehetne egy szép étterembe vacsorázni vagy megnézni egy jó filmet a moziban. Legtöbbünk fél mások ítélkező, kíváncsiskodó, vagy éppen lesajnáló pillantásaitól, hogy “ó szegény, de rossz neki, hogy egyedül van”. Megértem, ez senkinek sem esik jól. Ugyanakkor két kérdés is felmerült bennem, miközben írom soraimat: Egy, miért lenne rossz, hogy valaki egyedül van? Kettő, miért kéne foglalkoznom azzal, hogy idegen emberek mit gondolnak rólam? 

Másfelől könnyen lehet, hogy valaki pont attól “fél”, hogy az egyetlen társasága saját maga lenne, akit vagy nem is ismer vagy egyáltalán nincs vele kibékülve. A mindennapi rutinunk során sokszor eszünkbe sem jut, hogy az egyetlen ember, aki mindig és mindenhol velünk van, az mi magunk vagyunk. Adjuk hát meg a lehetőséget, hogy kicsit közelebb kerüljünk önmagunkhoz!

Elmentem moziba egyedül

Kellemes, klimatizált terem, egy jó film és mozis rágcsa, miért hagynám ki ezt az élményt? Csak azért, mert épp nincs senkim, még nem kell magamra zárnom otthon az ajtót, és beülni egy sarokba. Azt csinálhatok, amihez kedvem van, és ha mozizni van kedvem, akkor elmegyek. 

Mivel úgyis a film a lényeg, így egyáltalán nem zavart, hogy nem volt társaságom. Film közben amúgy sem beszélget az ember (és jobb esetben hozzád sem beszélnek), egyedül pedig még jobban át tudtam adni magam a film adta élménynek. A legjobb az volt az egészben, hogy az összes popcorn és nachos az enyém volt és nem kellett megosztanom senkivel. Önző ilyet leírni? Lehet, de annál jobb érzés. Többször kéne egyedül moziba járnom.

Elvittem magam vacsorázni

Van egy olyan mentalitásom, hogy: ha más nem kényeztet el, akkor elkényeztetem én saját magamat. Ebből az indíttatásból el is mentem vacsorázni magammal. Hívhatjuk ezt “énidőnek” vagy akár önismereti eseménynek is, a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat a saját társaságunkban, nem mindennapi körülmények között is. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy két fogás között a Facebook-ot és az Instagrammot pörgettem, meg ezerrel nyomtam ki a story-kat a közösségi médiára, mert ennek semmi értelme nem lett volna. Ha így akartam volna tölteni a vacsorát, akkor kár volt kimozdulni otthonról. Arra törekedtem, hogy a pillanatot éljem meg, és jelen legyek, ebben pedig sokat segít az, ha a táska mélyén van a telefon, lenémítva. 

Legkevésbé pedig attól féltem, hogy mit fognak szólni a körülöttem lévő emberek. Egy idegen nő egyedül eszik egy asztalnál. Valószínüleg van jobb dolguk is, mint ezen morfondírozni, ha pedig nincs, az már nem az én problémám.

Az énidő legyen minőségi

Van az úgy, hogy azt érezzük egy szombat délutáni napon, hogy borzasztóan unatkozunk, vagy azon kapjuk magunkat, hogy már másfél órája csak az insta hírfolyamot görgetjük szorgosan. Ilyenkor tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mit csinálnék most a legszívesebben? Mi okozna örömet? Egy kirándulás a közeli kilátónál? Vagy egy sütemény egy fancy cukrászdában? Esetleg egy piknik a legközelebbi parkban egy jó könyvvel? Biztos eszünkbe fog jutni pár program ötlet, amit szívesen csinálnánk, és ha már idáig eljutottunk, tegyük is meg! Az érzés és a tudat, hogy senkihez nem kell alkalmazkodnunk és senkivel nem kell kompromisszumot kötnünk, egyszerűen felszabadító.

Rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle

Az égvilágon senki nem akadályoz meg abban, hogy azt csináld a szabadidődben, amit csak akarsz, még akkor sem, ha nincs hozzá társaságod. Minél több időt töltünk egyedül, a saját társaságunkkal, annál komfortosabbnak fogjuk azt érezni kínos, fura vagy magányos helyett. 

A szingliség nem csak arról szól, hogy mindenkinek le kell sajnálni minket, és eszeveszettül keressük a párunkat, még ott is, ahol nem kéne, mert fél embernek tartjuk magunkat. Ez a felfogás több szempontból is téves, és valaki minél hamarabb rájön erre a felismerésre, annál hamarabb felszabadul. 

A szingliség lehetőségek sokaságát tárja elénk, megfűszerezve a szabadság és függetlenség édes ízével. Rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle.

További cikkek: