Tegyük ingyenessé a menstruációs termékeket?

Időről-időre valamely ártatlanul indult indikátor következtében fellobban a menstruációs termékek nőkre rótt anyagi terheinek parázs vitája – ahogy történt ez a napokban is. A Telex egy zsurnalisztája pár nappal ezelőtt szélnek eresztett egy cikket, amely azt hivatott bemutatni, hogy nem csak a harmadik világ nőnemű polgárait sújtja a menstruációs szegénységként definiált jelenség.

Mit jelent ez pontosan?

A menstruációs szegénység alatt azt értjük, amikor a biológia kérlelhetetlen törvényszerűségeinek terhét levetni képtelen nő anyagi okokból kifolyólag nem jut hozzá a menstruációt megkönnyítő eszközökhöz, például tamponhoz vagy betéthez. A jelenség nem újkeletű, mégis csak pár évvel ezelőtt kezdték a világ arra érzékeny hölgyei podcastokban és Instagram-posztokban kitárgyalni a témát. A dolog annyira jól sikerült, hogy azóta nem is igazi feminista az, aki nem rikoltozik úton-útfélen a menstruációja különböző szakaszairól, és nem hord legalább két darab méh alakú kitűzőt a ruházatán, megfűszerezve a Rachel Green által híressé vált mementóval: no uterus no opinion. Még szerencse, hogy nekem van. Annak köszönhetően ugyanis, hogy ez a varázsos izomköteg megtalálható a testemben, kinyilváníthatok bármely, a jelenleg méltán népszerű feminista narratívával szembehelyezkedő véleményt anélkül, hogy vérhabot prüszkölő, feldühödött nők vehemens tömegei akarnák diszkreditálni a mondanivalómat pusztán a szaporítószerveimből kiindulva.

Na de, mi is a mondandóm?

Az említett szellemi termék magamévá tétele után nem tudtam úrrá lenni azon ellenállhatatlan vágyamon, hogy egy rövid fürdőzést ne ejtsek meg a kommentek felgyülemlett mocsarában, és ezek alapján néhány erősen kikívánkozó gondolat fogalmazódott meg bennem. Bár nem ez az első alkalom, hogy saját két szememmel vizslathatom a jelenséget, mégis le vagyok taglózva attól, hogy mekkora hisztériát képesek generálni a nők a saját menstruációjuk körül. Ennek egyetlen aspektusát kívánom most körüljárni, de drága Olvasóm, ennél százszorta több van.

A menstruációs szegénység témakörére a későbbiekben még visszatérek, most kezdjük azzal a szignifikáns mérettel rendelkező csoporttal, amelynek tagjai azon keseregnek, hogy egy minden szempontból átlagos nő számára is milyen borzasztóan drága menstruálni. Az ÁFA csökkentés egy unalomig ismert szlogen, de még olyanok is akadnak, akik szerint teljesen ingyenessé kellene tenni ezen termékeket.

A létszükséglet önmagában nem egy érv

Bár valószínűleg senki nem óhajt tüzetesebben megismerkedni a testem működésének szabályszerűségeivel, annyit azért elárulok, hogy nekem bőséges és sokáig tart. Ezzel együtt is, maximum – és tényleg maximum – ezerhatszáz magyar forintot költök egy hónapban a menstruációm kellékeire. Ez a pénz a menopauzám elkerülhetetlen pillanatáig persze folyamatosan sokszorozódik, de kérem alássan, más, egyébként létszükségletet kielégítő termékekre nem költünk csilliárdokat az életünk során?

Akik azzal érvelnek, hogy a menstruációját senki nem választja, és a mindennapi teendők elvégzéséhez feltétlenül szükség van a higiéniai termékekre, ezért legyenek ingyenesek, azok miért nem kardoskodnak az összes biológia késztetés kielégítését célzó szolgáltatás- és termék árának eltörlése mellett? Miért nem kapom ingyen a toalettpapírt, az élelmiszert, a ruhákat és a mosogatószert? Hiszen gyakorlatilag mindegyik létszükséglet. Vagy miért kell fizetnem a pelenkáért és a bébiételért, amikor mindenki érdeke, hogy egy szép napon gyermeket hozzak a világra? (Az ÁFA csökkentésnek egyébként megvan az a nagyon is valós veszélye, hogy a forgalmazó a csökkentés ellenére felemeli a termék árát, így végeredményben ugyanannyit kell majd kipengetnünk egy doboz tamponért.)

Most beszélgessünk a menstruációs szegénységről

Én azt gondolom, hogy ha valamely háztartásban már odáig eszkalálódott a helyzet, hogy egyetlen ember fizikai szükségleteinek kielégítésére nincsen havonta ezerötszáz forint, akkor nem csak a szárnyas betét hiánya veti vissza ezen lányok boldogulását. Ugye nem gondoljuk azt, hogy bármely említett lány normálisan táplálkozik, rendes ruhákban jár, csak épp azt a fránya tampont nem tudja finanszírozni a család?

Persze, ettől függetlenül lehet célja különböző civil szervezeteknek, hogy legalább ez ne legyen probléma, de a kommentekben is megfigyelhető volt az a tendencia, hogy ha valaki megemlítette a menstruációs kelyhet mint megoldást – ami durván számolva tizenkettő doboz tampon árával ér fel, és szó szerint egy életre orvosolja a problémát –, a szociálisan oly érzékeny feministák valamiért akkor is az ÁFA csökkentéshez ragaszkodtak volna. A kommentfalon prezentált érvelés szerint azért, mert akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre, azok nem olyan körülmények között élnek, hogy egy ilyen kelyhet rendeltetésszerűen tudjanak használni. Na most, kérdem én, ha valahol nincs folyóvíz, akkor mitől jobb egy mocskos kézzel összefogdosott tampon, mint egy menstruációs kehely?

A megoldás semmi esetre sem az ÁFA csökkentés

Azon nők számára, akik valóban szenvednek ettől a problémától, kézzelfoghatóbb megoldást nyújtana az, ha a társadalombiztosítás fedezné ezen termékeket, vagy pedig maguk a termékek lennének eljuttatva hozzájuk. Akik pedig nem a létminimum alatt sínylődve tengetik a mindennapjaikat, vásárolják meg szépen ezeket a termékeket, ahogy megveszik a fogkrémet és a textilöblítőt is.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Írd meg te is a sajátodat az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz. 

További cikkek: