Testpozitív mozgalmak: Segítenek? Ártanak? Használnak?

Kép forrása: medium.com

A testpozitív mozgalmak üzenetei arra bátorítanak, hogy fogadjuk el, igenis vállaljuk fel az extra kilókat, hegeket, egyéb szépséghibákat a testünkön. De ez valódi segítség az önelfogadásban? Segít levetkőzni a testünkhöz fűződő negatív viszonyulást? Vagy csak kéretlen nyomást helyez ránk?

Szinte nincs olyan nap, amikor ne találkoznánk a tökéletes szépség prototípusával. Bemegyünk a drogériába, túlretusált samponos flakonokon nézzük a gyönyörű arcokat, a kasszánál pedig magazinok címlapjait bámuljuk. A 90-60-90-es modellméret szinte mindenhonnan ránk köszön a hosszú, vékony, de azért nőiesen izmos lábaival, tökéletes bőrével, szimmetrikus arcával. Ami azt illeti, mindezzel még nem is lenne baj, ha nem hiányozna rendre egy nagyon is lényeges összetevő: az őszinte, valóságos valóság.

Testpozitív mozgalmak, helló!

Korábban konkrét iparágak szakosodtak az emberi önbizalomhiány kizsákmányolására – mindenki szebbé, szimmetrikusabbá, álomszerűbbé szeretett volna minket tenni –, most pedig megérkezett az ellentábor, melynek tagjai a lelkünkre hatva próbálják emberi tökéletlenségünket elfogadtatni, megszerettetni, míg ökölrázva skandálják, hogy szeressük magunkat úgy, ahogy vagyunk.

…de ez felvet néhány égető kérdést

Látom a testpozitív kezdeményezésekben az értéket – nem tagadom, néha azért a marketingértéket is –, de még a legnagyobb jóhiszeműségemben is felmerül bennem pár gondolat. Biztos, hogy aki évtizedek óta undorodik a tükörképétől, még belenézni is fél, az egy szempillantás alatt meg tudja szeretni a narancsbőrét, az extra kilókat? Biztos, hogy okos dolog a 30-40 kilós egészségkárosító túlsúlyt elfogadtatni? Vajon ez nem pakol a gyanútlan szemlélőre egyfajta tudatalatti nyomást, hogy na, több évnyi szégyen ide vagy oda, mostantól akkor is meg kell szeretnie önmagát? Biztos, hogy van, akinek ez segítséget és erőt nyújt. De legalább annyira biztos vagyok abban, hogy ez valakiben erős frusztrációt, „már erre sem vagyok képes” gondolatokat szül, és legfőképp, aki inkább beletörődik saját – gyakran már egészséget veszélyeztető – túlsúlyába.

Testpozitív gondolkodás vs. fitneszipar

Sokak szerint a testpozitív-gondolkodás legitimálja a kövérséget, népszerűsíti az egészségtelen életmódba való belenyugvást. Nagy port kavart például a Nike egyik kezdeményezése is a duci próbababákkal. Sokak szerint ez nem más, mint egy hatalmas, már-már szemérmetlen marketingfogás, de az üzenet, amit én ebben láttam, valójában ez: „Rád is gondolunk, gyere, sportolj velünk! Ne aggódj, segítünk!”

Aztán az internet a szemem elé sodort egy ezzel kapcsolatos hozzászólást: „Mentsen meg minket a Jóisten attól, hogy a dagik feszülős, tapadós Nike cuccokban érkezzenek le a terembe edzeni!” Ez volt az a komment, amikor elgondolkodtam: sokszor nem is az a probléma, hogy nem fogadjuk el saját magunkat, hanem hogy a társadalom, a megélt tapasztalatok miatt nem fogadjuk el saját magunkat. A társadalom miatt mindenképp szükség van testpozitív kezdeményezésekre – még az említett hátrányai ellenére is –, mert a fejekben néhol irdatlan nagy, veszélyes blődség van.

Konklúzió: csak okosan

A saját válaszom arra, hogy a testpozitív mozgalmak ártanak-e, vagy segítenek: mindkettő. Az egyén személyiségétől függ. A legfontosabb szerintem az, hogy ne a testpozitív mozgalmak hatására kezdjük el forszírozni az önszeretetet, ne ezek miatt akarjuk hirtelen elfogadni magunkat és a hibáinkat – hanem saját magunk miatt. A társadalom indikálta megfelelési kényszert abszolút elengedve, egészséges kereteken belül maradva. 

További cikkek: