Testpozitív mozgalmak – Segítenek? Ártanak? Használnak?

Kép forrása: medium.com

Nem véletlenül olyan népszerűek a testpozitív mozgalmak napjainkban: üzenetükkel arra bátorítják az embereket, hogy igenis itt az idő, hogy felvállalják, elfogadják túlsúlyukat, hegeiket vagy testi fogyatékaikat. A testpozitivitás népszerűsége villámgyorsan nőtt, szélsebesen terjedt el a közösségi médiában is, hogy a belénk mosott, elérhetetlen álomvilágot megszüntesse. De ez vajon valódi segítség az önelfogadásban? Valóban segít levetkőzni a magunkhoz fűződő negatív viszonyulást? De egyáltalán, mi a nagyobb probléma: saját magunk vagy pedig inkább a társadalom?

Szépség: biztos, hogy az, ami?

Szinte nincs olyan nap, ahol ne jönne velünk szembe a tökéletes szépség egyik prototípusa. Bemegyünk a drogériába, túlretusált samponos flakonokon nézzük a gyönyörű arcokat, a kasszánál pedig magazinok címlapjait bámuljuk. A 90-60-90-es modellméret szinte mindenhonnan ránk köszön a hosszú, vékony, de azért nőiesen izmos lábaival, tökéletes bőrével, annál is tökéletesebb mellével, szimmetrikus arcával, vakító fogsorával. Egyetlen egy, de annál lényegesebb komponens hiányzik belőle: a valóság.

Testpozitív mozgalmak, helló!

A Dove, a Nike és az Anti Diet Riot Club is a régi, felmagasztalt bálványok ledöntésére fókuszál, hogy átadják a stafétabotot egy olyan valaminek, amit az emberek majdhogynem idegennek éreznek: a valódi valóságnak, avagy a tökéletlenségnek. Korábban konkrét iparágak szakosodtak az emberi önbizalomhiány kizsákmányolására – mindenki szebbé, fittebbé, szimmetrikusabbá, álomszerűvé szeretett volna minket tenni -, most pedig majdhogynem a lelkünkre hatva próbálják emberi tökéletlenségünket elfogadtatni, és töretlenül skandálják: itt az idő, hogy szeresd magad úgy, ahogy vagy!

Égető kérdések

Látom a testpozitív kezdeményezésekben az értéket – nem tagadom, néha azért a marketingértéket is –, de még jóhiszeműségemben is felmerül bennem pár kérdés: biztos, hogy aki akár hosszú évtizedek óta szörnyülködik testétől, az egy szempillantás alatt pozitív irányba tudja változtatni? Ezek a mozgalmak olyan embereket lelkesítenek önszeretetre, akik talán egész életükben elítélték, megvetették testüket, undorodva nézték tükörképüket – ha nézték. Ennek hirtelen meg kéne változnia? Nem pakol ez rájuk tudatalatti nyomást, hogy na, a több éves harc dacára, mostantól úgy kell nézniük önmagukra? És ha esetleg ez nem sikerül, azt nem fogják egy újabb, ámbár súlyosabb kudarcnak megélni? Biztos, hogy van, akinek ez segítséget, erőt nyújt. De legalább annyira biztos vagyok abban, hogy ez valakiben képes erős frusztrációt is szülni. Az önszeretet nem megy varázsütésre.

Testpozitív gondolkodás vs. fitneszipar

Sokak szerint a testpozitív gondolkodás legitimálja a kövérséget – aminek köztudottan egészségkárosító hatása van –, és mindez nem más, mint az egészségtelen életmód túlkapott propagálása. A Guardian is beszámolt az Anti Diet Riot Clubról, ahol az alapítók a fitneszkultúra ellen lépnek fel, mert állítják, az emberek mentális egészsége nagymértékben sérül a külvilág impulzusai által, miszerint addig nem jók és nem szépek, ameddig meg nem próbálnak fogyni, kevesebbet enni, izmot építeni, edzeni. Lényeges kérdés azonban, hogy mi az edzés fő motivációja: a mozgás öröme vagy pedig a modell kinézet?

 „Aki fogyókúrával vagy szigorú edzéstervvel bünteti a testét csak azért, mert úgy gondolja, hogy addig nem lesz elég jó, amíg le nem fogy, az szembemegy a testpozitív gondolkodás alapjaival, és valójában saját magán követ el testszégyenítést. De ha valaki abból az elgondolásból mozog többet, mert az örömet szerez neki, és jólesik a testének, az kéz a kézben jár a testpozitív gondolkodással” – mondta a Shape magazinnak dr. Alexis Conason amerikai pszichológus.

Nike

Nagy port kavart a Nike egyik kezdeményezése is: duci próbababák. Sokak szerint ez nem más, mint egy hatalmas marketingfogás, de az üzenet, amit én ebben láttam, lényegében ez: „Emberszámba vagy véve. Ne aggódj, segítünk! Nem vagy többé kirekesztve.”

Majd az internet a szemem elé sodort egy ezzel kapcsolatos hozzászólást: „Mentsen meg minket a Jóisten attól, hogy a dagik feszülős, tapadós Nike cuccokban érkezzenek le a terembe edzeni.” Ez volt az a komment, amikor villámokat szóró szemmel, rezignáltam bámultam a képernyőre és elgondolkodtam: itt lehet nem is az a probléma, hogy mi magunk nem fogadjuk el saját magunkat. Hanem a társadalom. A társadalom, közvetlen környezetünk veri ezt belénk. Ha nem is elsősorban magunk miatt, de a társadalom miatt mindenképp szükség van testpozitív kezdeményezésekre – említett lehetséges hátrányai ellenére is.

Dove

A Dove 2004-es Valódi szépség-kampánya már úttörő volt a testpozitív mozgalmak tekintetében. Fő üzenetüket – a valódi szépség belülről fakad – eltérő testalkatú és bőrszínű nőkkel mutatták be. A Dove ezúttal a Getty Images kép-adatbázissal és a Girlgaze-el, a női fotósokat egyesítő szervezettel fogott össze, hogy közösen létrehozzák a #mutasdmeg projektet, mely a világ legnagyobb olyan stockfotó gyűjteménye lett, amelynek célja, hogy úgy mutassa meg az embereket, amilyenek, nem pedig úgy, amilyennek a társadalom szerint lenniük kéne.

Konklúzió: csak okosan!

A saját válaszom pedig arra, hogy a testpozitív mozgalmak ártanak-e vagy segítenek: mindkettő. Árthatnak is és segíthetnek is – egyénre gyakorolt hatásuk leginkább a befogadó személyiségétől függ. Nemes dolog a testi sokszínűség gyönyörűségét bemutató kampány, de az egyének szemében ne homályosítsa el azt a tényt, hogy az önelfogadás, a saját test szeretete – akár vélt, akár valós hibáival – nem egy nap alatt következik be. Sőt, merem állítani: nem is egy kampány hatására következik be. Persze a tudat, hogy látjuk, nem vagyunk egyedül, megnyugvást és biztonságot hozhat, de a pozitív irányú önképváltozás, az akár több évtizedes testkép viszolygás levetkőzése hullámvölgyekkel teli munka – és ez így természetes.

Szerintem fontos, hogy ne az épp aktuális testpozitív mozgalmak hatására forszírozzuk az önszeretetet. Hogy ne ezek miatt akarjuk hirtelen elfogadni magunkat – hanem saját magunk miatt. A társadalom indikálta megfelelési kényszert abszolút elengedve.

További cikkek: