Trendek követése – Mégsem az ördögtől való?

Biztosan láttátok már a mémet, amin kb. 10 nagyon csinos, hosszú szőke hajú lány ül egymás mellett egy asztalnál, hasonló outfitben, ugyanolyan arckifejezéssel, ragyogó insta-mosolyokkal. A kép alá pedig rövid felirat került: Ctrl+C, Ctrl+V.

Önelfogadó coach-ok, oldalak, idézetek ide vagy oda, mindig lesz egy réteg, akik megszólalásig hasonlítanak. Miközben végtelenül egyedi stílust szeretnének képviselni, a trendeket követve olyanokká válnak, mintha egy futószalagról léptek volna le. A trendek követése viszont nem csak a öltözködéssel kapcsolatban fellelhető: divat a legújabb Iphone illetve a kütyüink legújabbra cserélése, divat a minimalizmus, divat a vegánság, divat a jóga, divat egyetemet céltalanul elvégezni (úgy is, hogy pontosan tudja az ember: soha, semmi köze nem lesz a választott szakhoz) vagy átbulizni a hétvégéket. Persze, ki ne hagyjuk a folyamatos ételfotózást, a selfie-ket vagy az utazást sem a sorból, hiszen ezek is nagyon felkapottak lettek és valljuk be, ezek szinte mindenkire jellemzők. Baj, hogy ekkora követőtábora van ezeknek az irányzatoknak?

Aki lemarad, kimarad – tartja a mondás és valóban, sok esetben kívülállónak érezheti magát az ember, ha látja maga körül a sok hasonló külsejű vagy hasonlóan viselkedő embert. De tényleg lemaradunk, ha nem követjük a fő sodort? Minden divatirányzat káros?

Bevallom, nekem a „trendi” szó kifejezetten pejoratív jelentést hordozott magában. Úgy gondoltam, hogy a trendkövetők olyanok, mint a birkák: csak követik a tömeget, miközben egy fél önálló gondolatuk sincs. A trendek követésében nincs semmi egyediség, meg persze sokkal könnyebb valamit utánozni, amit más már kitalált, mint megfejteni, hogy mi igazából mire vágyunk és mi áll hozzánk közel. Számomra a divatirányzatokat követők olyan emberek voltak, akik inkább másoknak akarnak megfelelni, mint önmaguknak. Aztán rájöttem, hogy sok esetben én is egy vagyok a sok birka közül: akarva-akaratlanul én is követek trendeket. Felkapottak lettek különböző sportok (például a Spartan Race verseny, amin tavaly indultunk először a férjemmel). Divatosak a relaxációs gyakorlatok, divatos az életmód-és egészségtudatosság, divatos az önismeret és még megannyi dolog, amelyet én is gyakorlok a mindennapjaimban. A Spartan-t például kifejezetten azért próbáltam ki, mert láttam, hogy másoknak milyen örömet okoz és ezt én is akartam érezni. (Birka bégetősen: bee-ee.) 

Jobban boncolgatva ezt a gondolatmenetet, rájöttem, hogy nem az a gond, ha valaki felkapott, divatos szokásokat próbál ki, amelyek akár jobbá tehetik az életét (gondolok pl. a sportokra, egészséges táplálkozásra, vagy a stressz csökkentő módszerekre). Most már tudom, hogy csak azért, mert nem akarom követni a tömeget, nem kell feltétlen elhatárolódnom sem ruhadaraboktól, sem szokásoktól – nem az számít, hányan hordják/gyakorolják és nem is az számít, mennyire leszek az által a dolog által egyedi. Az számít, hogy számomra mi az érték, mi a fontos és mi az, ami valóban közel áll hozzám. Emellett viszont a felelősségről is szót kell ejtenünk – felelősségem önmagam, a környezetem, a bolygó, az embertársaim iránt. Merthogy ez nem elhanyagolható tényező a tömegcikkek és szokások kapcsán.

Továbbra sem tudom magam elképzelni futószalag-pipiként, sem a legújabb kütyükkel villogó sport-ladyként, és úgy gondolom, ez így is van jól. Soha nem szabad a „menő dolgok” miatt megtagadnom azt, ami vagyok és amivel tudok azonosulni, és mérlegelnem, mivel nem ártok másoknak.

Jó és rossz trendek mindig is lesznek, sőt kritikusokból sem lesz hiány soha. Nekik pedig, ha trendi vagy, ha nem, akkor sem fogsz tudni jót felmutatni, úgyhogy miattuk nem érdemes lemondani különböző dolgokról. A lényeg a józanság, a mérték: az arany középút egy drágakövekkel kirakott nagy világi mezsgyén.

További cikkek: