Tudósítás egy karanténba zárt háztartásról

Most, hogy a karantén idején itthonról dolgozom, még sokkal szembeötlőbb, hogy milyen „fantasztikusan” vezetem a háztartásunkat. Az eredeti elképzelés szerint valahogy így nézett ki számomra a home office: azért, hogy ne folyjon ki a szemem a monitor bámulásától, néha bedobok egy adag szennyest a mosógépbe, elfogyasztom a mélyhűtőbe száműzött töméntelen mennyiségű kaját (természetesen zöldségeket és nem pizzát☺), munka után felfrissítem magam egy ugrabugrálásnak tűnő 20 perces tornával, amit egy youtube-os fitness lady instruál, a férjemet pedig minden nap – vagy minden másnap – elkápráztatom valami tartalmas ebéddel, amit bevihet a munkahelyére.

Nem jött össze, íme a valóság:

Néha belegondolok, hogy ha SOS be kellene mennem a munkahelyemre, hogyan szedném össze a teljesen szétcsúszott valómat: a hajszerkezetemet „bozontos” és „gubancos” szavakkal tudnám leírni, a melegítő szettemre bőven ráférne egy mosás, a fejem gyűrött, tiszta ruháért pedig csak át kell battyognom a szárítóhoz, mert 1,5 hete nem sikerült összehajtogatnom és elpakolnom a szekrénybe őket. Na de, sebaj, úgyis Skype-on meg telefonon tartom a kapcsolatot mindenkivel, szóval a kollégáim előtt nem bukhatok le. 

A szennyesbe nem tudok több ruhát gyűrni, a szobába besétálva pedig a széken tornyosul még egy gigantikus kupac. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy ha nem megyünk a kötelezőkön kívül sehova, mégis hogy a csudába gyűlik össze ennyi mosatlan. Ja, hogy a tervek szerinti „naponta beindítok egy mosást” már nem jött össze egy jó ideje? Hát igen… 

Nasit kutatok a hűtőben. A feketévé érett banán majdnem az ölembe placcsan – azt hiszem, ezt már zabpalacsintába se merem beletenni, túl alkoholos a szentem. Várjunk csak, alkohol???? Muhahahaa… Találok egy kis sajtot egy dobozban, de az oldala már tiszta fehér – a penészgombák már megkezdték a sajtgyarmatosítást. Kíméletlenül lehasítom őket, ha már nem érzem majd azt a fura szagot, akkor már biztos nem lehet bajom tőle. Ki kell dobnom a sajt felét. Mindig elhatározom, hogy nem pazarlok. A fenébe! Megfogadom, hogy főzök, még az elhatározás is megszületik, hogy elmegyek egy elengedhetetlen hozzávalóért. De az elkövetkező 2,5 órában a nyugdíjasoké a terep. Buktam. Az ebédem, amelyeket a tápanyag összetétel alapján gondosan választottam ki: tésztaleves és tejbegríz. Áldom az eget, hogy egy pizzafutárcég fél áron szállít a munkahelyekre pizzát – lesz mit ennie az én drága uramnak.

Kinézek az ablakon, amely emlékeztet rá, hogy kb. fél éve nem sikerült ablakot pucolnom. Jövő hétre esőt mondanak. Megbeszélem magammal, hogy végül is felesleges lemosni őket, úgyis összemaszatolja az eső. 

A szakállas agámánk megint betojt és üti az üveget. Megőrülök a folyamatos kopogásától, pedig amúgy nagyon szeretem. A kakit kihalászom – már csak 1,5 óra és elillan a szag is. A kutya nem hajlandó kimászni az ölemből, amit természetesen 394 db selfie-vel megörökítek. De csak fél kézzel tudok dolgozni, a másikra ráfeküdt a szentem. Zsibbad a karom. Délben könyörögni kezd, hogy ki kell mennie pisilni – de hogy lehet, hogy amikor nem vagyunk itthon, simán kibírja addig, amíg  nem jövünk haza? Amikor leviszem – baseballsapkában és napszemüvegben, nehogy felismerjenek a szomszédok – persze csak szaglászik és megeszik egy kis utcán talált kakit. Élmény veled, drága kiskutyám!

Este Messengeren beszélünk a családdal: magamtól is megijedek, amikor meglátom magam a kamerában, olyan fehér vagyok, hogy egy vámpír tuti egyből belém szeretne. Hiányzik, hogy megigyunk egy kávét együtt, hogy megölelgessük egymást.

A napi torna pedig… Holnaptól már tényleg elkezdem. Becsszó. Most jót tenne a lelkemnek, ha megnéznék pár Jóbarátok epizódot. Tényleg csak párat. (Aha…)

Amikor elkezdtem írni a cikket még röhögtem magamon. Most már inkább siralmasnak érzem a teljesítményem. Nem gondoltam, hogy ennyire megborít az, hogy kiesek a napi rutinomból, hogy az otthon és a munka összemosódása teljesen felborítja többek között a háztartásvezetést is – amit az egész járványhelyzet előtt aránylag kordában tudtam tartani. Az is igaz, hogy ez a legkevesebb: egészségesek vagyunk és van munkánk. Önszervezés, újratervezés, önmagam összeszedése, lustaság kiiktatása: ON.

További cikkek: