Túl sokáig ragaszkodtam hozzád – Barátom voltál és most elengedlek

Biztosan észrevetted, kedves Olvasó, hogy emberek az életutadon bizonyos ideig, avagy fejezet erejéig töltenek be valamilyen szerepet, és olykor csak később érted meg, hogy mi céllal, tanító szándékkal voltak meghatározóak akkori jelenedre. Ez így teljesen oké. Azonban, amikor a mostban vagy, akkor ezt nagyon nehéz feldolgozni, elfogadni és elengedni, legyen szó volt párkapcsolatról, de egy barátság megszakadása is épp olyan traumát és lelki fájdalmat okoz, mintha a két felet szerelmi szál fűzte volna egykoron össze. Ez a cikk egy barátság történetéről szól, aki egykoron fontos volt, mára azonban köddé vált és nem keressük egymást.

Amikor gyerekek voltunk

Másodikosok voltunk, az előttem lévő házban lakott. Anyukáink barátnők voltak, és a reggeli rutin találkozások folyamán barátokká lettünk. Mindketten nagy dolgokról álmodtunk, világmegváltó terveink voltak. Alkotni akartunk, mást és máshogy, de az alkotó energia dolgozott mindenben, amihez hozzá nyúltunk. Délutánonként, és nyaranta együtt játszottunk, labdáztunk, könyvet írtunk, világokat teremtettünk magunk köré: gyerekkorom egyik meghatározó személye volt. Ágakból készítettünk hangszereket, helyi focimérkőzéseket szerveztünk, Cupidoként bolygattuk a lakótelep szerelmi szálait. Ami a gyerekkori őrültségekbe belefér, az mind meg volt.

Ha ilyen jó barátok voltunk, mi változott?

Felnőttünk, kissé más felé terelt minket az élet, más egyetemi közeg és elvárások halmaza uralta a mindennapokat, azonban a kapcsolatot sokáig igyekeztünk fenntartani programokkal, mély beszélgetésekkel, igaz ekkor már megritkultan, de még mindig éreztem, hogy a lelkünk közel egymáshoz és dolgunk van egymással. Igyekeztünk egymásnak segíteni, legyen az bármilyen kisfelnőtt krízis, de mindig számíthattunk véd és dacszövetségben egymásra.

Hogy mi változott, arra én is sokáig kerestem a választ, hiszen úgy éltem meg, hogy egyik pillanatról a másikra cserben hagyott engem. Amikor a nagypapám meghalt, szükségem lett volna arra, hogy átöleljen, támogasson és megfogja a kezem, ahogy az nekem természetes volt, amikor az ő szeretett nagymamája hagyott itt minket. Ehelyett elengedett és gyakorlatilag megszűnt az érdeklődés hogylétemről. Azon a héten, amikor Papa elment, találkoztunk a téren, átöleltem, kiszakadt belőlem minden fájdalom, majd utána több hónap telt el anélkül, hogy éreztem volna, hogy lehet, hogy messziről, de számíthatok rá, ha szükségét érzem.

Elengedte a kezem

Utána kétszer találkoztunk, egyszer a születésnapomon, másik alkalommal az államvizsgám napján. Mindkét alkalmat az univerzum rendelte. Olyan távoli és idegen volt, mintha sosem lettünk volna legjobb barátnők, csak távoli ismerősök, akiktől a Hogy vagy? Jól vagy? párbeszéd elhangzik. Felületes, rideg találkozás volt, ahol lelkünk között óriási messziség honolt. Fáztam és szorongással töltött el az, hogy valami olyan történik, ami nem természetes. Amikor megláttam, minden szó nélkül az a fájdalom hasított belém, hogy őt már nem érdekli, hogy mi van velem. Minden alkalommal jeleztem felé, hogy nekem ez a helyzet rossz, hiányzik, örülnék, ha találkoznánk és újra beszélnénk, de mindig hárítást és kifogást kaptam a kérdésemre. Beletörődtem, még ha fájt is.

Megértettem a pillanatom, a jelenem

Ugrunk az időben, 2021 júliusában a Balaton parton beszélgetek egy hosszú évek óta nem látott ismerősömmel. Meglepő, hogy mennyire egymáshoz ért a lelkünk, egy Édesanyám korabeli hölggyel diskuráltam spirituális témában és neki köszönhetem, hogy más szemüvegen keresztül vizsgálom ezt a számomra új élethelyzetet. Elmeséltem neki, a szemszögemből, hogy miként látom magam és a barátosném és azt mondta: – Tedd fel magadnak a kérdést: miért ragaszkodom ennyire hozzá? És ez a gondolat megannyi válasszal bír. Spekulálhatnék, hogy mit jelentett nekem gyerekként, hogy az életutunkon más ütemben haladunk, ki hol tart a fejlődésében és miért hagytuk egymást itt vagy ott, de a lényeg, hogy elengedtem a ragaszkodást és elfogadtam, hogy az ő szerepe egyelőre ennyi volt az én életemben.

További cikkek: