Túlélni az internet szennyét: tudatos tartalomfogyasztás, mint félvállról vett felelősség

Milliomos feleségek, reality show-k tömkelege, egy ország drámájává avanzsálódott ki énekel a legjobban ki adható el a legnagyobb haszonnal tehetségkutatók, előre lezsírozott televíziós kvíz és szerencsejátékok. Csábító instaprofilok, semmitmondó Facebook bejegyzések, hatásvadász cikkek, lájkvadász vloggerek tömkelege pörög le nap mint nap több százszor is a szemünk előtt. Fénysebességgel zúdulnak ránk a vélemények, tanítások és útmutatások a nagy dózisú szennyel együtt, aminek megfelelő kiszűrése talán korunk egyik legnehezebb és legfontosabb feladata.

Mennyire vesszük komolyan, mi, fiatalok, a tudatás tartalomfogyasztást?  

Ne értsetek félre, nem a technológiát démonizálom. Egy célom van csak: felhívni a figyelmet arra, hogy milyen könnyen válunk mi, digitális tartalomfogyasztók, a hírfolyamgörgetések áldozatává. Szerintem hajlamosak vagyunk ezt a témát félvállról kezelni, pedig fontossága nem kicsi, hiszen a tudatos médiafogyasztás nemcsak önön felelősségünk, de egy általunk közvetített példa is barátaink, gyermekeink és a jövő generáció számára is.

Érik tehát a kérdés: hogyan lehetséges a döbbenetes mennyiségű információt jól befogadni?

Sajnos, nehezen. A tehetségkutatók és a kvízműsorok már régen elvesztették valódi értelmüket, amatőr szappanoperákká, ötperces hírnévre vágyó intersenkik önmegvalósító platformjává váltak. De talán még szomorúbb az, hogy ezt még tovább lehet fokozni, IQ 1-ről IQ 0-ra esni az erkölcsi fertőt fennhangon hirdető valóságshow-k térnyerésével és az influenszerek éltetésével. Gondoljunk csak bele: napi szinten válnak az ismeretlen senkik fizetett senkikké, napi szinten ontják belénk mindenhonnan a szennyet; ebben a káoszban pedig még a legtudatosabb tartalomfogyasztóval is könnyen előfordulhat, hogy elsöpri az infocunami.

Nézzük csak példaként a méltán híres Feleségek luxuskivitelben műsort. Először nem is értettem, miért akadnak ki ennyire emberek. Számomra az első öt perc után leesett, hogy ez is csak egy jó pénzért megjátszott színház az egész világ – sőt, kevésbé találtam károsnak, mint a többit ebben a műfajban, hiszen ezekről a hölgyekről legalább sikított a színjáték (kiről jobban, kiről kevésbé).

Az én szememben a luxifeleségek nem égették magukat szénné egészen addig, amíg valamelyik azt nem találta mondani, hogy ő nem érzi, hogy rossz példát mutatna a fiataloknak, és egyébként is a szülő felelőssége, hogy milyen tartalmat fogyaszt gyermeke. Ez azért nem teljesen van így, többek között ez inspirált arra is, hogy írjak a tudatos tartalomfogyasztás elengedhetetlenségéről. (Természetesen nem akarom és nem is tudom vitatni a szülői felelősséget a tartalomfogyasztás témájában sem, de gondoljunk csak bele: egy kamaszodó, önmagát fejvesztve kereső, mindenáron az aktuális társadalmi trendeknek megfelelni akaró tizenévesnél – de akár huszonévesnél! – ez a kijelentés nem tudható le ennyire egyszerűen és könnyelműen – de ez már egy másik téma, amely egy másik cikket igényelne.)

Szóval mi a helyzet velünk, huszonéves felnőtt fiatalokkal?

Nekünk talán még nagyobb felelősségünk van ebben, mint a szülőknek. A kicsik mindig is a nagyobbakra akartak hasonlítani – mióta világ a világ -, lemásolandó példák vagyunk számukra úgy, mint az influenszerek. Arra kell törekednünk, hogy értékes, értelmes alternatívát mutassunk a távolabbi jövő generációjának.

És tudjátok, az a legszomorúbb, hogy egyben nekünk van a legnehezebb dolgunk. Ki kell szűrni a valós információkat, hogy hitelesen, önazonosan adhassuk ezt tovább. Hogy mi az, ami nemcsak hogy valódi értéket képvisel, de valóságalapú információt is szolgáltat – ami kritikus gondolkodás hiányában szinte képtelenség. Médiatudatosnak kell lennünk, csak rajtunk áll, mire tartunk igényt, mit lájkolunk, kiket követünk, miket osztunk meg és legfőképp: kikről beszélünk.

Csakis úgy tudjuk felvenni az influenszer- és hazugsággyárral a versenyt, ha nem adjuk meg azt nekik, amiből élnek, és amire véres fenevadként, gátlástalan módon, sokszor még születendő gyermekük személyiségjogait is megsértve vágynak: a nézettséget és a lájkokat, a reklámot – legyen az akár rossz vagy jó –, a szóbeszédet és az Instagram profil stalkolást. A listát véget nem érősen folytathatnám, de remélem, célba ért az üzenetem.

Legyetek résen!

Gondolkodjatok!

Informálódjatok!

De ésszel.

További cikkek: