Utazó legyél, ne turista!

Belgiumban létezik egy meseváros, amely a lovaskocsikról, macskakövekről, csatornarendszerekről és hattyúkról híres. Nem csoda, hogy ezernyi lánykérés történik itt, hiszen az egész város maga a megtestesült ókori csoda és mámor. Sétálás közben úgy érezzük, mintha időutazáson vennénk részt – belecsöppenünk egy csipetnyi 18. századba. Nem kell sokat gyalogolni ahhoz, hogy kijózanodjunk, ugyanis nehéz figyelmen kívül hagyni a 21. századi turista osztag katonáit. Csak néztem a több százezer forintos, nyakban lógó fényképezőgépeket, amikkel már azelőtt fotót csinálnak az emberek, hogy megnéznék, mit is fényképeznek. 

Mi a különbség a tipikus turista attitűd és a vérbeli utazói magatartás között?

Egy utazó azt látja, amit lát(ni akar), egy turista pedig azt, amit látnia kell. Egy tipikus turista a tipikussabbnál tipikusabb helyeket keresi fel utazása alatt, tehát nem ritka, hogy csak azért néz meg valamit, mert úgy érzi, kötelező. Látnia kell, hiszen mindenki azt nézi, és a kezei közt gondosan szorongatott útikönyvben is írnak róla. Sem a kamera, sem a térkép nem hagyhatja el a kezét, így igencsak nehézkesen, de azért lefotózza az Eiffel-tornyot Párizsban, a Machu Pichu-t Peruban, a Taj Mahal-t Indiában vagy a Parlamentet Budapesten.

Egy utazó impulzusszerűen sétál, egyáltalán nem érzi kötelességének, hogy kivárja helyi látványosságok előtt kígyózó sorokat egyfajta házi feladatot teljesítve. Nem az az elsődleges szempontja, hogy minél rövidebb idő alatt minél több “must see” látványosságot nézhessen meg: nem törekszik a gyorsaságra, hiszen egy teljesen másik világot, kultúrát szeretne megismerni, ami időt igényel.

Egy utazó módjával ugyan, de inkább megtervezi saját utazását ahelyett, hogy az utazási irodákhoz fordulna – ha úgy hozza a sors, az esetleges eltévedéstől sem fél. Nem ódzkodik az utolsó pillanatbeli változtatásoktól, sőt, töretlenül él benne a kalandvágy. Nincs problémája azzal, ha egyedül kell utaznia, és az is biztos, hogy jobb megértéssel rendelkezik a világ felé, befogadóbb gondolkodású.

Egy utazónak nincsen szüksége luxusra, sem arra, hogy az égegyadta világon minden tökéletes legyen. A helyieket tisztelettel kezeli, a négy vagy öt csillagos hotelszobákat pénzkidobásnak gondolja – elvégre csak aludni megy oda. Nem várja el hogy kiszolgálják, hiszen megteszi azt saját maga, bárhol is legyen a világban – erdő vagy sivatag közepén.

Nem okoz gondot neki, hogy útja során hanyagolja a Facebookot, sőt, inkább csak irritálja az állandóan pittyegő telefon, ami csak elrabolja tőle a pillanatot.

Ha ajándék után kutat, kerüli a turistacsalogató, bögrékkel, mágnesekkel, képeslapokkal tömített szuvenír boltokat. Viszont él-hal a helyiek keze által gyártott ajándék-csodákért.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én utazó szeretnék lenni. Akkor tényleg, de nagyon tényleg – minden klisét, rögeszmét és estimesét mellőzve -, egyre gazdagabb lennék.

További cikkek: