Valóban az önszeretet a boldog párkapcsolat titka?

Tinédzser éveim elején kaptam egy meghatározó gondolatot, amelyet én is viszont szoktam gyakorta tanácsolni, s, amely a mai napig önreflexióra sarkall: hogyan várhatod, hogy valaki szeressen Téged, ha Te saját magadat sem szereted eléggé?! Hosszú évek óta én is párkapcsolatban élek és amellett, hogy azt vallom, hogy szerencsés vagyok, hogy a kapcsolatunk mindkettőnk számára építő és boldogító, azért a valósághoz az hozzá tartozik, hogy egy kapcsolat tanító jelleggel bír és nem csupán egymás, hanem saját magunk vonatkozásában is. De ugyancsak az önszeretet lenne a boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat titka? Cikkemben erre keresem a választ.

Értékek és prioritás a párkapcsolatban

A párkapcsolat alapkövei, értékrendje a két fél családi mintázataiból, személyenkénti preferenciáiból, önmagukkal való kapcsolatából s mindegyúttal azon tételekből tevődik össze, amelyeket gyengeségeink is egyéni kihívásaink is előhívhatnak. Párkapcsolatonként ez más és más komplexitással bír, lévén, hogy teljesen más élettapasztalattal és gyökerekkel rendelkezünk. Így eshet, hogy nálad a hűség áll a fontossági sorrend tetején, s lehet, éppen azért, mert már egy korábbi kapcsolatodban lettél már csalva, vagy esetleg a szüleid éltek meg elválást hűtlenség okán és ezáltal ez priorizálódott számodra. De lehet, hogy számodra az a fontos, hogy a partnereddel a humor és nevetés oltárán minden felmerülő kérdést helyén tudjatok kezelni, barátod és társad legyen mindenkor.

Vonzás törvénye

Azt gondolom, minden hitetlen véleménytől függetlenül, hogy működik. Lévén, hogy tapasztaltam és határozottan nem véletlenként tekintettem az adott történésre, jelenségre. Erről fontos beszélnünk, mielőtt az önszeretetet, mint tételt, titkot, elixírt veszem a vizsgálódás górcsője alá. Amióta birtokában vagyok a vonzás törvényének létezéséről és miben valóságáról, mindenkor foglalkoztatott a működése, turpissága, univerzalitása. A gondolatok, amelyeket táplálunk elménkkel, visszahatnak ránk és bizonyos képződményeket, legyen az tudatos vagy tudattalan, bevonzzuk és valósággá artikulálódnak. Így fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a magány, csalódás és depresszió démonjai felénk kerekedjenek, mivel azok – cikkünk vonatkozásában – nem a párkeresés jegyében manifesztálódnak.

Mi lehet a kulcsmegoldás?

Önmagunk szeretete. Szeretni és elfogadni magunkat, a jelen mindenségében, pozitív tulajdonságainkkal és értékeinkkel, egyúttal hibáinkkal és tökéletlenségeinkkel. Ezen vonatkozáson kívül esik természetesen, hogy cselekszünk annak érdekében, hogy jobb önmagunk legyünk, de igyekszünk mindennemű tettel mind fizikálisan és szellemileg is segíteni a magunkkal való jóllétünket. Testileg, lelkileg és szellemileg is javaslom, hogy gyakorold az öngondoskodás műfaját, hiszen tapasztalataimból fakadóan: hosszútávon kifizetődik.

Egy példa, mégsem az idilli párkapcsolat jegyében,

amikor szakítás után, a gyász időszakot követően mi, saját magunk kerülünk – optimális esetben – a fontossági sorrend tetejére. Azt vallom, hogy ez a párkapcsolatban is fontos, hogy ne rendeljük alá, ne nyomjuk el a kapcsolatban önmagunkat, de egy saját tapasztalást kívánok itt megosztani. A saját életemben és a barátnőimnek is számtalanszor tanácsoltam, hogy, amikor úgy érzik, meggyászolták a volt kapcsolatot, a gyászra szánt időszak lejártával foglalkozzanak csakis magukkal és olyan cselekvéseket végezzenek, amelyek őket minden szempontból építik, fejlesztik: a legfontosabb, hogy hozzájuk adnak.

4 évvel ezelőtt egy szakítás alkalmával eldöntöttem, hogy nem lehet semmi sem fontosabb saját magamnál. Ez azt jelenti, hogy elkezdtem öngondoskodni: a családommal és barátaimmal töltöttem több minőségi időt, rendszeresen edzettem, rengeteget olvastam és festettem, tulajdonképpen semmi kivételesen különlegeset nem műveltem, csak jól töltöttem az időmet magammal. És ez töltött. Sokat foglalkoztam a lelkemmel és igyekeztem rendbe tenni a szakítás utáni bensőmet. Sosem felejtem el, amit az egyik barátnőm mondott: Dóri végtelenül felnézek rád, amiért ennyire erős vagy! Összetörtek, de Te felálltál, megráztad magad, újraéledtél és emelt fővel mentél tovább. Nem ment egyről a kettőre, idő kellett nekem is, de tudtam, csak így mehet tovább.

És, amikor nem várod,

mert Te szingli vagy és elhiszed, hogy Tiéd a világ és eldöntöd, hogy annyira jól vagy egyedül, hogy Neked a világon senki nem kell, akkor előtted terem az a Férfi, aki később a mindeneddé lesz. Én ezt hívom annak – reflektálva egy korábbi bekezdésre – hogy bevonzottuk egymást. Kapcsolódott két ember, akik szeretik magukat, hogy egymást még jobban szerethessék, taníthassák és egyúttal felemeljék egymást.

Az én útravalóm:

szeresd magad, töltsd a tested, a lelked és a tudatod mindazzal, amivel Te több leszel és megváltozik a szemüveged, melyen keresztül eddig vizsgáltad és felfogtad eddigi világod impulzusait. Az önszereteted amellett, hogy bensődet teljesebbé és kielégültebbé teszi, kapcsolataidat is emelni fogja, úgy szólván emelkedni fog a környezeted is. Tégy rendet belülről, hogy a külvilágban is minden a helyére kerüljön.

További cikkek: