Viselkedtél már máshogy az ágyban a partnered kedvéért?

Párkapcsolatainkban, de talán minden emberi viszonyunk során megváltozunk. Eltérő mértékben és hangsúlyokkal, de igazodunk embertársaink viselkedéséhez, megnyilvánulásaihoz, elvárásaihoz. Ez különösen igaz a párkapcsolatokra. És különösen igaz a szexre? Azt hiszem, igen. Annyiféle motivációnk lehet megváltoztatni a viselkedésünket a partnerünk kedvéért az ágyban. Nem akarunk neki csalódást okozni, az ő örömét helyezzük mindenek fölé vagy egyszerűen bizonyítani akarunk neki (vagy magunknak?). Alapvetően azzal nincs baj, hogy a társunk élvezetét helyezzük a központba, ennek így is kéne lennie. De mi van, ha ez annyira túlmegy a határon, hogy mi nemhogy nem élvezzük az együttlétet, de igazából magunkra sem ismerünk szex közben, annyira másképp viselkedünk a kedvéért.

Saját tapasztalatok

Velem előfordult a fenti szituáció. Egy nagy szerelemből táplálkozó párkapcsolatban, amikor olyannyira igyekeztem megfelelni a partnerem elvárásainak, hogy igazából én magam el is vesztettem a kapcsolatot a saját vágyaimmal és szexualitásommal. Ő a durvább, agresszívabb irányba ment volna, de én kezdőként először igyekeztem volna először felfedezni szépen, lassan, hogy nekem mi a jó. Szorongtam amiatt, hogy nem felelek meg annak, amit elvár tőlem. Hogy nem leszek elég jó az ő elképzeléseinek. De így visszatekintve abban sem vagyok biztos, hogy ezek az ő elképzelései voltak vagy csak én képzeltem azt, hogy ő erre vágyik. Egy biztos: őszintének kellett volna lennem. Elsősorban magammal, hogy nekem ez nem jó. Nemcsak fizikailag, nemcsak a szex volt az, ami nem elégített ki, hanem a változás zavart, amit megfigyeltem magamon. Hogy nem tudok ön azonosan viselkedni, nem tudom kimondani és megélni azt, amire én vágyom.

Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció!

Mindennek az alapja, de a szexnek aztán főleg. Meg az önismeret. Meg az őszinteség. Meg a nyitottság. Hát igen, nem egyszerű téma. De azt mindenképpen egy életre megtanultam, hogy amint érzékelem magamon, az érzéseimen, a viselkedésemen, hogy valami nem komfortos az ágyban, akkor rögtön jelzem a partnerem felé és onnantól már félig kész a siker. Mert ha nyíltan ki van mondva a történet, akkor lehet vele valamit kezdeni, de addig semmit! Innen már meg lehet beszélni, hogy így vagy úgy van-e a dolog és mit csináljak másképp, kinek mi a jó, mire vágyik. De a nulladik lépés, hogy őszintén bevallom magamnak és a lehető legnagyobb nyitottsággal a partnerem felé fordulva elmondom. És ez általában elég. Egy jó kapcsolatban (akár párkapcsolat, akár alkalmi viszony) ezeket meg lehet és meg is kell beszélni.

Ketten vagyunk ott

Szóval igen, nagyon fontos, hogy a partnerem felé odaadóan és önzetlenül viselkedjek az ágyban, de nem szabad elfelejteni, hogy ez két emberes tevékenység (minimum). Ha én semmit nem kapok ebből vagy ha igen, akkor az feszültség és szorongás, akkor megette a fene az egészet! És az álarc és őszintétlenség csak egy darabig fenntartható, mert egy idő után a másiknak is feltűnik, hogy valami nem oké. Sőt, lehet, hogy teljesíteni sem fogok tudni épp azért, mert a saját élvezetemet nem tudom megélni és akkor az eredeti ok miatt, hogy neki örömet szerezzek, omlik össze a kártyavár. Ezek hosszú távon pedig komoly pszichés problémákhoz is vezethetnek. Már tudom, ha nem akarok eljutni a pszichológusig, akkor beszélek róla.

További cikkek: