A magyar oktatási rendszer 10 sötét bugyra Téma: Karrier
Egyetemen tanulok, tanárszakon. Egyszerre vagyok diák és pedagógus, szemléltem már az oktatási rendszert innen is, onnan is. Tíz pontom nem levegőbe dobált üres maszlag, nem kattintásvadász panaszkodás és végképp nem kormányellenes propaganda. Az oktatás helyzete túlmutat a médián, túlmutat jobb- és baloldalakon, hiszen hús-vér gyerekekről és a komplett jövőképükről szól – az istenit, hát mikor vesszük észre?!
1. Nem készít fel az életre
Sokat tanultam a pattintott kövekről, a kovalens-kötésről és a Pitagorasz-tételről, de semmit sem az időmenedzsmentről, a hitelspirálokról vagy a szenvedélybetegségekről. Azt hittem, az iskola majd felkészít az életre, de kapuit elhagyva rá kellett jönnöm, hogy a valódi tanulás csak a küszöbén túl kezdődik. Ha az életet egy könyvhöz hasonlítanánk, az iskolarendszer lenne a kétsoros ajánló. Nem hiszem, hogy ez elegendő szerep.
2. Kitűnőket akar nevelni
Az egyik leglogikátlanabb elv mentén működnek az elit intézmények, szentül hiszik, hogy a színötös bizonyítvány garantálja a fényes jövőt, hogy nagy ember nem válhat olyanból, aki nem képes minden területen a maximumot nyújtani. A valóság viszont teljesen más. A kitűnő tanulók mindenből jók, de talán semmiből sem kiemelkedően, megoszlik a figyelmük ahelyett, hogy egy adott területre összpontosulna. Diákként és tanárként egyaránt számtalan elveszett dicséretes tanulóval találkoztam, és nem, a legkevésbé sem segítette őket a csillag az ötösük peremén.
3. Elméletalapú
Nincs magyar iskola füzet, toll, óraszám, óracím, tábla, jegyzet és tankönyv nélkül. Idehaza az oktatás a magolásról, a tesztkitöltésről és a feleltetésről szól, elméleti szintre korlátozódik a tudás, mialatt totálisan háttérbe szorul a gyakorlat. Nincs olyan oktatási rendszer, amely a Google-nál okosabb lényeket nevelhetne, a mienk mégis megpróbálkozik a lehetetlennel és a két lábon járó lexikonok kiképzésre fókuszál.
4. Nem becsül meg
Lenézik a tanárokat, lekicsinylik a munkájukat, és úgy fest, az államnak sem első számú célja megoldani a pedagógushiány és az alulfizetettség kérdését. A pályán levő tanárok szépen lassan mind nyugdíjba vonulnak, a tanárszakos hallgatóknak a jelenlegi feltételek mellett pedig eszük ágában sincs tanárként tervezni a jövőt. A két jelenség ismeretében nem szükséges Einstein-féle lángelme ahhoz, hogy belássuk: hamarosan elvérzik a már amúgy is intenzív osztályon kómában fekvő magyar oktatás.
5. Nem hagyja, hogy azok legyünk, akik lenni akarunk
A magyar oktatás a madarakat úsztatni, a halakat reptetni próbálja, a legkevésbé sem érdekli, ki mire hivatott. A művészi- és zenei oktatás háttérbe szorul, a rendszer tölteléktárgynak tekinti azt, ami valódi kreativitást igényel, de szigorúan érettségi tárggyá teszi azt, ahol még ma is azokat olvassák, mint 100-200 éve.
6. Túlterhel
Katasztrofális az a tanulnivaló- és házi feladat mennyiség, amit a diákok kapnak. Nincs szabad délutánjuk, nincs hétvégéjük, nincs tavaszi szünetük, a kutyájuk megsétáltatására sem marad idejük. 7-9 órát töltenek az intézményekben, majd 2-4 órát a házi feladataik társaságában. Akárhogy nézem, ez bizony bőven túlmutat még a heti 40 órás munkaviszonyon is.
7. A másságot problémaként kezeli
A másság a létező legnagyobb szupererő, amivel rendelkezhetünk, az teszi lehetővé, hogy valami újat, valami mást, valami jobbat alkossunk. Ám a magyar oktatási rendszer sorból ki nem lógó, tömeget vakon követő diákokat kíván nevelni. Az intézmények nem csupán nem szeretik, de automatikusan el is utasítják a másságot.
8. Elavult és unalmas
Keresztlányom kedvenc órája a szünet, és képtelen vagyok hibáztatni érte, ott legalább történik vele valami izgalmas. Krétaporos tanárok helyett krétaporos diákokra lenne szükség, de rengeteg pedagógus képtelen arra, hogy elszakadjon a frontális módszerektől. Egyesek sajnos úgy rettegnek az innovációtól, mint magától az apokalipszistől.
9. Nem gondolkodni tanít
Megtanít A-t, majd megtanít B-t, de egy szót nem ejt arról, hogy mi a kapcsolat a kettő között, mire jók együtt, hogyan aknázhatjuk ki a bennük rejlő lehetőségeket. Előírja, hogy ne hagyjuk otthon a füzetünket, a tankönyvünket, a körzőnket és a számológépünket, arra viszont nem tart különösebb igényt, hogy az eszünket is magunkkal vigyük.
10. Mind másként esünk áldozatául
Jól gondolom, hogy a tizedik pontra nektek is lenne még mondanivalótok?