A tanárok is pénzből élnek Téma: Karrier

Tanár leszek, vagy mégsem? című cikk megjelenésével párhuzamosan zajlott az első tanítási gyakorlatom. Rengeteget tanultam a pedagógiáról, a diákokról és magamról egyaránt, leírhatatlanul sok felemelő impulzus ért. A gyakorlat bőven felülmúlta az elvárásaimat – így ez most ambivalensen hangozhat –, de a pozitív élmények miatt vagyok igazán szomorú.

A tanári pálya tényleg csodálatos

Őszintén hiszem, hogy pedagógusnak lenni a földkerekség egyik legizgalmasabb, legérdekesebb és legszuperebb munkája. Soha, egy percig sem unatkozunk, nem hogy két nap nem telik el ugyanúgy, de két óra sem hasonlít egymásra még a legkevésbé sem. Mi, tanárok végezzük a világ legváltozatosabb munkáját, gyerekeket nevelünk és oktatunk, ráadásul nem is csak párat, hanem egyszerre pár százat.

Végigkísérhetjük, ahogyan a gyerekekből kamaszok, a kamaszokból pedig fiatal felnőttek válnak, nyomon követhetjük, ahogyan megváltoznak a céljaik, a terveik, az álmaik, együtt ünnepelhetjük velük a mérföldköveik elérését és irányt mutathatunk nekik a nagybetűs élet útvesztőiben. Tanárnak lenni vitathatatlanul az egyik legklasszabb hivatás.

Sokan mégsem mehetünk tanárnak, mert egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak. Az oktatási államtitkár úr szavaira reagálva most essen néhány szó a motivációról és a megélhetésről.

Megdöbbentő, de igaz: a tanárok is pénzből élnek

Az ország nagy része szerencsére teljesen jól látja, mennyire igazságtalan az, hogy egy ilyen fontos szakma ennyire alulfizetett. Akadnak azonban sajnos olyanok is, akik a pedagógusokat indokolatlan panaszkodással vádolják. „A tanár hivatástudatból tanít, nem pedig pénzért.” – Rengeteg ilyen kommenttel találkozni az interneten, engem is kismillió támadás ért azért, amiért ki mertem jelenteni, hogy amennyit egy pedagógus kap, az abszurd, nonszensz és édeskevés.  Márpedig most újra kijelentem.

Mert hát, hahó! A tanárok is pénzből élnek. Nem hobbiból dolgozunk, az, hogy imádjuk a munkánkat, csak a szerencsés extra, de nekünk is ugyanannyiba kerül a lakbér, a Vodafone nekünk is havonta számláz és a Tescóban sem adnak pedagógus kedvezményt az élelmiszerek mellé. Nekünk is a való világban kell helytállnunk, nem pedig a Gazdálkodj okosan! játéktábláján.

Kedves Kommentelők! Kedves Oktatási Államtitkár Úr!

Bátran elhihetitek nekem, hogy nem a pénz miatt jelentkeztünk a tanárszakra. Amennyiben nem a hivatástudat, hanem az anyagiak vezéreltek volna, most egészen biztosan a közgazdász- vagy a mérnökdiplomáért állnánk sorba. Nem a pénzéhség és nem is a haszonlesés vezetett minket a pedagóguspálya irányába, hanem a hit és a remény.

Szeretnénk még hinni egy olyan országban, ahol felismerik, mennyire fontos a munkánk, ahol elismerik, hogy a jövő generációinak milyensége bizony tőlünk függ. Szeretnénk hinni, hogy a pedagógushiány még idejében rádöbbenti az illetékeseket, hogy ha továbbra is magyartanárok tanítják a fizikát és matektanárok az angolt, akkor a jövő nemzedékének tudása erősen megkérdőjelezhetővé válik majd. Szeretnénk még hinni abban, hogy a pedagógusszakma rövid időn belül megbecsült és elismert hivatássá avanzsál.

A cél a sikeres, intelligens és boldog fiatalok nevelése lenne, ezt viszont pedagógusok nélkül képtelenség lesz megvalósítani. 

A tanárjelöltek és a kész B terveik

No, és ha abban reménykedtek, hogy a tanárképzést jelenleg végzők töltik majd be az üres állásokat, akkor attól tartok, nem ártana egy vészterv, méghozzá sürgősen. Nagyon kevés olyan tanárjelöltet látok magam körül az egyetemen, akinek ne lenne kész a B terve, ráadásul legtöbbünknél a B terv már rég az A terv helyébe lépett. A hatéves képzés ötödik évében már elvégeztük a fejszámolást, és beláttuk, hogy nem lehetünk tanárok a közoktatásban, ha valaha szeretnénk elköltözni, családot alapítani és ezek mellett esetleg napi háromszor táplálkozni is. Hivatástudat ide vagy oda, végső soron nekünk is az életet kell választanunk, így nem meglepő, ha a diplománk kézhez kapását követően más irányokban gondolkodunk.

Ismerek tanárjelöltet, aki pilótának készül. Ismerek tanárjelöltet, aki Olaszországba akar kiköltözni. Ismerek tanárjelöltet, aki már most egy multiban menetel előre. Ismerek tanárjelöltet, aki nemrégiben építésznek is elkezdett tanulni. Ismerek tanárjelöltet, aki a programozásban látja a jövőjét. Sok tanárjelöltet ismerek, de nagyon kevés olyat, aki végül tényleg pedagógusnak megy majd. És nem, nem azért nem leszünk tanárok, mert ne lennénk azok szívesen vagy mert telhetetlenek és pénzéhesek volnánk, a-a. Egyszerűen csak használnunk kell a józan eszünket és gondolnunk kell a jövőnkre. Olyanunk pedig, ha a pedagógus bértáblát nézzük, nemigen van.