Egy képeslapfüggő vallomása Téma: Énidő

Kedves Olvasó! Képzelj el egy házat. Képzelj el egy családi házat. Egy házat, ahol besüt a nap és a porszemek csodás keringőbe kezdenek a fényben. Ebben a házban van egy lépcső, ami felvezet az emeletre. Az emeleten van egy láda. Ez a láda le van zárva. Szerinted mi van benne?

Egy régi szőrmekabát, amit egy fiatalasszony viselt egy hűvös márciusi tavaszon?

Egy pár kalap, amiben egy anyós illegette magát, a fiatal menye családja előtt?

Kitüntetések, amit egy rég elfejtett csata miatt kapott egy bácsi?

Vagy egy csomó gyufa, amit egy idős asszony gyűjtött?

Talán régi könyvek, amiket valaha egy kisgyerek olvasott?

Kedves Olvasó, az én fejemben mindig ugyan az van ebben a lábában.

Ahogy kinyitom, elsőként egy kupac papírt pillantok meg, amelynek tetején cirádás kézírás van. Ez a papírtömeg képeslapokat és leveleket foglal magába. Igazi kézzel írott levelek, amelyeken már meglátszik az idő vasfoga. A kupac alatt fekete anyaggal beborított piros hímzéses fényképalbum lapul, benne egy oldalon négy fénykép van, és az oldalakat pókháló mintás fehér selyempapír választja el egymástól.

A képeslapok és a levelek valós történeteket mesélnek el nekünk letűnt korokról, birodalmakról, lángoló szerelmekről, harcoló férfiakról és otthon maradt nőkről. Megismerhetjük Marika nénit a szomszédból, aki minden áldott nap kint ül a lócán. A parancsnokot a katonaságban, aki alig akar eltávot adni a legényeknek. Illetve a nyugatra kivándorolt rokonokat, akiket honvágy gyötör.

A fényképeken pedig arcokat, tájakat és tárgyakat láthatunk. Az arcok érzelmeket mutatnak, a tájak láttán évszakokra asszociálunk, míg a tárgyak esetében egy cselekvés jut  eszünkbe. A fényképek engedik, hogy mi találjuk ki a történetét, hogy mi mondjuk meg, ki az arc tulajdonosa és mi történt vele, milyen helyeken járt milyen időjárási viszonyok között, mire használta a tárgyat. A fiatal lányról a képen kitalálsz egy vad szerelmi történetet, vagy ami neked tetszik…

Ezekért a történetekért gyűjtöm én 23 éves fejjel a képeslapokat, és ezért örökítek meg én is minden egyes pillanatot, hogy később mesélni tudjanak a világnak.

De hogyan is gyűjthet 2021-ben a modern technológia világában bárki képeslapokat?

Három helyről szoktam őket beszerezni:

Az egyik egy postcrossing nevű oldal, ahol a világgal levelezek. Megadom a postacímem és egy random generátor kiküld nekem egy címet a világ bármelyik tájáról. Erre a címre kell  írnom képeslapot, majd az én címemet is megkapja valaki más, a világban. Ennek a csoda oldalnak hála vannak képeslapjaim Taiwanból, Elefántcsontpartról, Szingapúrból. De ez csak pár hely a 250 darabos gyűjteményemből.

A második hely a vasárnapi bolhapiac a Konzumnál (természetesen csupa óvintézkedéssel). A bolhapiacon mindent, de tényleg mindent meg lehet találni, ha nyitott szemmel jár az ember. Itt nagyon sok retro-vintage íratlan és írott képeslapokra szoktam bukkanni, illetve érdekes bélyegekre is.

A harmadik keresési platformom pedig a jó öreg Facebook marketplace. Pár száz forintért akadtam rá egy teljesen hibátlan 1901-es német karácsonyi képeslapra is. Mennyi mindent megélt az a lap és menni története lehet! Egy kislány küldte a nagyszüleinek Berlinbe.

A régi lapok számomra maga a lélegző történelem. A frissen kapott lapok a jelen izgalmai, a világ különböző pontjairól — főleg egy ilyen időszakban, mint a mostani. Remélem, hogy az én képeslapjaim is annyit fognak jelenteni valakinek a jövőben, mint nekem a mostani gyűjteményem.