Lehetséges tiszta lappal indulni és újraalkotni magunkat Téma: Karrier

A jövő olyan, mint a kiszámíthatatlan, tág univerzum. Számtalan lehetőség tárháza, mégis rémisztő ez a bőség, mivel nem mindig vagyunk biztosak abban, hogy mit válasszunk vagy milyen úton induljunk el az életnek nevezett kalandos úton. A szüleink igyekeztek valami irányt mutatni, viszont az az életstílus, amit ők éltek, számunkra már nem feltétlenül élhető.

A döntések sikeressége

Én is – mint a legtöbb ember – gyakran kerülök választási helyzetek kereszttüzébe. Nem mondanám magam meggondolatlanak, viszont nem mindig értem saját magam, hogy miért is döntöttem úgy, ahogy. Elmondható azért, hogy mindannyian igyekszünk meghozni a felelősségteljes döntést annak reményében, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. Egyet viszont elfelejtünk. A döntésünknek a sikeressége csakis rajtunk áll. Bármennyire mélyen vagyunk megadott az a csoda, hogy cselekedjünk és változtassunk az események lehetséges eredményén. Vannak olyan periódusai az életnek, amikor minden összekuszálódik és úgy érezzük, hogy minden ellenünk dolgozik. Amihez hozzáérünk, az elromik és a tükörből is csak egy fantomkép tekint vissza ránk. Ezekben a pillanatokban a nagy önsajnálat közepette észre sem vesszük, hogy saját magunk legnagyobb ellenségei vagyunk. A gondolataink, az érzéseink gyilkolnak minket. Pedig az élet adta lehetőségek csodásak.

Fordulópont

Nem olyan rég nagynak tűnő szerelmi csalódások közepette, egészségügyi gondokkal küszködve lehangoltan felkeltem. Azt hittem, ennyi a felnőtt élet, amire gyerekként annyira vágytam. Monoton, zord, problémákkal teli. Teljesen az ellenkezője ez annak, amit valaha elképzeltem magamnak. Próbáltam megfelelni azoknak az elvárásoknak, amit gondoltam, hogy a közegem elvár tőlem.  Annyira szárnyra kapott bennem a megfelelési kényszer, hogy összemosódott a valódi szükségleteimmel. Nem tudtam már mi tartozik az ‘ÉN’ körébe.

Ekkor kaptam egy e-mail-t az egyik szervezettől, ahol sokat önkénteskedem, hogy van lehetőség külföldön munkába állni egy bizonyos ideig. Egy belső sugallat azt mondta, hogy menjek és próbáljam meg, így pályáztam. Amikor közölték, hogy engem választottak, én féltem és kételkedtem. Féltem felelősséget vállalni a saját boldogságomért. Nem tiszteltem magam annyira, hogy úgy érezzem, hogy ezt most megérdemlem. A régi megszokott életem rossz volt, de biztos. Biztonságban voltam abban a világban, amiben úgy láttam hogy jó lesz nekem és túl sok kompromisszumot sem igényelt. Ott nem születhet egység, ahol a részemről mindenre igen a válasz. Ezen filozófia alapján, ha ennyi mindenre helyeseltem, amik nem váltak a hasznomra, úgy gondoltam, erre is érdemes lenne igennel szavaznom.

Igennel szavaztam

Mondanom sem kell, hogy életem legjobb és legcsodálatosabb döntése volt. Élmények, kalandok tárháza. Az önismeret  fejlesztésének legjobb módja. Egy olyan kultúrába kerültem, ahol hisznek a csodákban. Az emberben, mint kreatív teremtőben. Nem a negatív, önkritikus mantrákat erősítik, hanem az egyéni sors beteljesítésnek a szépsége, sikeressége van fókuszban. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan emberek vettek körbe, akik feltétel nélkül elfogadtak, úgy ahogy vagyok. Tiszta lappal indultam, újra megalkothattam magamat.

Nagyon megtetszett ez a gondolkodásmód és azzal a szándékkal tértem vissza hazánkba, hogy átadom majd azt a tapasztalatot, hogy a hit, a remény – vad filozófiai fogalmaknak vélt szavak – valójában mi vagyunk, és bennünk élnek. Igazából nézhetjük úgy is a világot, hogy nem problémáink vannak, hanem életfeladataink, amik azt a célt szolgálják, hogy elérjük a legnagyobb vágyainkat, ezáltal fejlesztve önmagunkat. Nehéz ezeket észben tartani, amikor félünk és fáj az, amit még nem tudatosítottunk magunkban. Viszont egy biztos: egy életünk van és mindenki megérdemli, hogy esélyt adjon magának a boldogságra!