Partnerszám-krízis: a férfi menő, a nő pedig ribi? Téma: Psziché

A partnerszám napjainkban is érdekes, de leginkább forró és pikáns témának számít, ami előbb vagy utóbb felüti fejét az ismerkedési periódus során. Mára már kialakult egy egészen furcsa, mondhatni általánosító berögződés: míg a férfi király, addig a nő – tulajdonképpen – “lotyó”, ha a megszokottnál, a társadalmilag elfogadottnak vélt aránynál több emberrel bújt ágyba. Hogy a társadalmi norma mennyit tűr és mennyit nem, az megint csak egy érdekes kérdés, de egy biztos: a nők pironkodnak és titkolóznak, ha véleményük szerint átlépték a bűvős határt; a férfiak pedig… nos, ők inkább kihúzzák magukat, képzeletben pedig a mellkasukat veregetik, hiszen az erőt, a potenciát és maszkulinitást társítják hozzá.

Egy hosszú, nagyon hosszú beszélgetés inspirált arra, hogy mélyebben is elgondolkodjak: miért van az, hogy a magas partnerszám a férfiaknál előny, a nőknél pedig inkább hátrány? Hogy a férfiak és a nők is máshogy élik meg partnerszámuk gyarapodását? De talán a legfontosabb: a két nemhez miért tartozik különböző össztársadalmi megítélés?

Mini, Messenger beszélgetésben lezajló “közvélemény-kutatást” végeztem: fiú és lány barátaimat kérdeztem arról, hogy szerintük egy 24-25 éves nő és férfi esetében mi az “ideális” szám. Az “elfogadható”. A “tűrhető”. A szám, aminél még nem húzzák a szájukat, és ami nem kelt bennük megbocsáthatatlan aggodalmat. A konklúzió magáért beszél.

Férfi válaszok a nők ideális partnerszámára

“Nagyon érdekes kérdés, nálam 10 alatt. De legyen inkább csak 3-4.” – M. (35 év)

“Kettő a minimum, de kb. 20 felett elgondolkodnék, hogy ebből nem valószínű, hogy bármi tartós lehetne. Egyébként erre soha nem szoktam rákérdezni, mert nem következik ebből a jelenre nézve semmi. Ha egy nő 40 férfival szexelt előttem, de engem akar, akkor ez nem kizáró ok. Viszont ha megismerek egy lányt egy buliban, és elkezdjük érezni egymást, majd rögtön benyögné, hogy amúgy neki már volt 20 palija, akkor tudnám, hogy itt jó eséllyel csak egy szám leszek a történetben.” – I. (24 év)

“3 vagy 4 az ideális. De igazából 10-ig rendben van szerintem. Afölött már durva.” – M.

“Ilyen nincs, mindenki teljesen más múltból jött, mindenkinél más, mennyit volt kapcsolatban, vagy épp mennyi időt töltött szingliként. Senkit sem lehet beskatulyázni. A 15-20 szerintem teljesen normális, de a 40-nél már bevallom, elgondolkodnék.” – R. (26 év)

“Ha elviccelném, azt mondanám, ha jól néz ki, nem a szám számít, csak hogy közte legyek. De komolyra fordítva a szót: ez komplex kérdés, annyi mindentől függ. Életkor, szociális hátter, közeg, lelki sebek feldoldogozása. Tegyük fel: ha partneremmel jó minden, inkább nem lennék rá kíváncsi, mert csak egy szám, viszont túl lehet gondolni a mögöttes tartalmat. Viszont hogy ne bújjak ki a kérdés alól: szerintem manapság 20-30 éves kor között a 8-10 partner a reális, abban lehet hosszabb kapcsolat is, meg pár kaland. Nekem tetszik, ha kevesebb mint 8, de nincs azzal se baj, ha több mint 10. De nem minden a szám: csak a mennyiséget mutatja, a minőséget nem.” – B. (25 év)

“Én megvagyok anélkül, hogy tudjam a számokat, egyedül az számít, hogy az adott kapcsolatunkban már elsajátítottuk-e az együtt létezésre való képességet – ami meglepően ritka. Hogy ezt 10 vagy 50 másik ember után sikerült, az mindegy.” – B. (25 év)

Női válaszok a férfiak ideális partnerszámára

“Nem aggaszt az sem, ha túl kevéssel, vagy ha épp túl sokkal volt. Ne legyek én az első és ennyi.” – D. (24 év)

“10-15.” – R. (24 év)

“Ha nagyon sokkal volt, aggaszt, ha kevéssel, kevésbé. 4-5 körüli számot mondanék, aki nem nőfaló, de nem is szűzike.” – B. (24 év)

“Nem esnék le a székről, ha partnerem benyögne egy 20 vagy 30 fölötti számot. Legalább kiélte magát.” – K. (24 év)

Miről árulkodnak a válaszok?

A kérdésre adott válaszok egyértelműsítik a feltételezett tényt: a nők java lazábban kezeli a férfiak partnerszámát, mint fordítva. Merem állítani, talán kifejezetten örülnek is a magasabbnak, lehet meg is nyugodnak picit, hiszen ezt tudatalatt a kiélés fokával azonosítják: így talán kevesebb az esély arra, hogy a partner félrelépjen, másfele kíváncsiskodjon, szoknyák alá nézegessen. Ők a jó férjanyagok – csak hogy egy bizonyos női szlenggel éljek. Arról nem is beszélve, hogy szinte megnyugvás olyan hímneműre lecsapni, aki megfelelő szexuális tapasztalattal rendelkezik. Ezzel szemben az általánosított férfi filozófia merőben más: egy nő annál értékesebb, minél kevesebb férfival hempergett. Legyen érintetlen, tiszta és “hófehér”, hiszen nincs annál kínosabb, ha a nő mellén lévő anyajegyet a fél város ismeri.

A minőség azonban nem szám függő. Ahogy az Instagram likeok sem mutatják az emberi minőséget, a nők magas partnerszáma sem árulkodik silányságról, tartástalanságról vagy lotyóságról. Nem mondok újat azzal, ha azt mondom: egy nő pont ugyanannyira igényli a (rendszeres) testiséget, mint egy férfi. Úgy hiszem, ez nem ördögtől eredő átok, nem a világ nyolcadik csodája, és nem is kellene elfojtani a társadalmi megbélyegzésektől rettegve.

A mendemonda, miszerint egy igazi nőnek tartása van, sőt: „megérinthetetlen”, „becserkészhetetlen”, és semmiképp sem „olyan” – alaptalan. Tudom, mindenkinek más a preferenciája a párválasztásnál, de szuper lenne, és tiszta szívemből örülnék, ha egy nőnek sem kellene a partnerszámból eredő ítélkezésektől befeszülnie és önön igényeit szántszándékkal félresöpörnie. Törekedjünk arra, hogy véget vessünk akár a tudatalatti, ki nem mondott ítélkezésnek, vájkálódásnak és bíráskodásnak. Mindannyiunknak más a múltja, más a jelene, és más a jövője.