Te kinyírnál egy iparágat, hogy megmentsd önmagad? Téma: Psziché

Nem telik el úgy nap, hogy a média ne tenne közzé publicisztikát arról, hogy a fiatalok nem úgy fogyasztanak, nem úgy élnek, nem úgy viselkednek és nem azt a közéleti gondolkodást valósítják meg, amit fentről nekik szántak. Hiszen a piac sokkal jobban tudja, hogy mire van szüksége egy embernek ahhoz, hogy boldog legyen, nemde? Ironizálást félretéve, a média és a piac által diktált út súlyos krízisbe taszíthatja a fiatalokat. Mégsem akkora baj, ha a milleniumi generáció iparágakat gyilkol meg?

Emlékezetes Tim Gurner, az ausztrál ingatlanmogul kifakadása, aki szerint ha a fiatalok nem avokádóra költenék pénzüket, futna öröklakásra. Magyarul: fogyasszatok már úgy, hogy azt a gazdaság is megérezze, hékás! Szüleink generációját könnyen bele lehetett manipulálni a fogyasztásba, vajon a mi generációnkkal ez mennyire tehető meg? Hát, megtehető. Sajnos. De sosem késő változtatni ezen.

A fiatalokra nagymértékben jellemző a létbizonytalanság, a szorongás és a depresszió. Minden kornak megvolt a maga idealizált eszményképe arról, hogy hogyan kell egy férfinak és egy nőnek viselkednie és kinéznie. A harmadik évezred eszményképe az Eladható, Ápolt, Sikeres Én. Valaki, aki rugalmas a munkaerő-piacon, aki mindig divatos és jól keres, valamint aki a szerelmi életében is sikeres. Egy emberi lény, akiről tudjuk, hogy nem létezik, de olyanná szeretnénk válni, mint ő. A piac felismerte, hogy egy vonzó, de elérhetetlen ideált kell támasztania az emberek elé.

Kozmetikai termékek széles tárháza várja azokat, akik olyan szépek szeretnének lenni, mint a sztárok. Férfiak és nők különböző kenceficéktől várják a lehetetlent: azt remélik, hogy azok közelebb hozzák őket egy olyan külsőhöz, amit a valóságban csak a Photoshop nyújthat. Hovatovább, emberek százezrei hagyják hátra emberi kapcsolataikat, hogy egy olyan anyagi színvonalat érjenek el munkájukkal, amellyel végre megvalósíthatják önmagukat.

A szórakoztató termékek, filmek, sorozatok és zenék mind a szingli életstílust emelik piedesztálra, mely vonzó lehet azok számára, akiknek nincs ideje a kenyérkeresés mellett mélyebb emberi kapcsolatokra. Mindeközben csak azt nem veszik észre, hogy ez a piac malmára hajtja a vizet: a szingli, álomképeket kergető ember végtelenségig terhelhető a munkájában, és mindent meg fog tenni azért, hogy a vágyott életszínvonalat elérje. Matt Haig, brit író szavaival élve: a boldogság nem tesz jót a gazdaságnak.

Nem meglepő hát, hogy a fiatal felnőttek egy állandó csatát vívnak. Harcolnak a saját énképük ellen, a saját valóságos testük ellen, és a kollégákkal is az előléptetések során. Mindent megtesznek azért, hogy a többi ember ne álljon “önmegvalósításuk” útjába. Gyakran észre sem veszik, hogy az önmegvalósítás célpontját más határozza meg, nem pedig saját maguk.

Egész ágazatok specializálódtak arra, hogy elmélyítsék a fogyasztók önbizalomhiányát annak érdekében, hogy a piac által kínált lehetőségek felé forduljanak. Egy percig ne gondoljuk, hogy a piaccal kéz a kézben járó média nem érdekelt a status quo fenntartásában: ha végignézünk a tartalomkészítők és influencerek videóin Youtube-on, nem sok olyan anyaggal fogunk találkozni, amely ne lenne szponzorált, vagy ne lenne tele marketing-célú üzenettel.

Nagyon fontos tehát, hogy tanuljunk elődeink hibáiból, és tudatosan kezdjük szemlélni a nekünk szánt tartalmakat és ajánlatokat. Vizsgáljuk meg, hogy milyen hatással van ránk egy adott reklám: elégedetlenné tesz a saját bőrömben? Valóban szükségem van arra, amit nekem eladni akarnak? Valóban olyan jó ez a termék, mint amilyennek tűnik, vagy csak erről hallottam a legtöbbet? Valóban azt akarom, hogy a képernyő mondja meg nekem, hogyan akarjak élni?

Számunkra ugyanis nem mindegy, hogy mi magunk omlunk össze, vagy egyes iparágak.