12 szabály az élethez – Könyvajánló Téma: Énidő

Dr. Jordan Peterson, kanadai klinikai pszichológus a 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt! című munkájában foglalja össze a tennivalónkat ahhoz, hogy életünkben és fejünkben egyaránt rend legyen. A világ egyik leghangosabb, legvitatottabb véleményvezérének életbölcsességei első olvasatra triviálisnak tűnhetnek, azonban az átlagosnál sokkal mélyebbre eveznek. Na de mégis hogyan kellene védekeznünk az életünkbe törő káosz ellen?

Első szabály: hasat be, mellet ki!

Vajon tudtuk azt, hogy az agynak az a része, amelyik észleli a hierarchiát és szabályozza a rá adott reakciókat, régebbi, mint az a rész, amelyik felismeri a fákat? Nem meglepő, hogy mindannyian úgy akarunk megjelenni a külvilág előtt, hogy a lehető legjobb formánkat mutassuk. A legjobb, ha ki egyenesen tartjuk magunkat és kinyújtózunk: ez a testtartás nemcsak a hangulatunkat szabályozza – hiszen közvetlen kapcsolat van a testtartás és a szerotonin között -, hanem a többi ember rólunk alkotott véleményét is. Segít abban is, hogy jobbat gondoljunk önmagunkról, és hogy merjünk szembenézni a pokoli külvilággal. Hiszen a sikeressé válás egyik általános szabálya az, hogy egyenesen és bátran nézzünk szembe azokkal a dolgokkal, amelyek félelmet keltenek bennünk.

Második szabály: bánjunk magunkkal úgy, ahogy egy fontos emberrel bánnánk!

Az emberek ugyanis gyakran jobban bánnak másokkal, mint önmagukkal. Furcsa, nem? Miért nem szeretik, tisztelik magukat az emberek? Jordan Petersonnak erre két magyarázata van: az első az, hogy sérülékenyek és törékenyek vagyunk, és egyszerre több dimenzióban is tökéletlenek vagyunk. Nem egyszerű egy öntudatos lénynek tisztában lenni saját sérülékenységének, bolondságának és hibájának sorozataival. Normális, hogy kialakul bennünk egy bizonyos mennyiségű ellenszenv valaki olyan iránt, aki valami rosszat tett, de “pechünkre” tudomásunk van az összes rossz dologról, amit valaha elkövettünk.

Peterson javasolja a “szeresd a bűnöst, de utáld a bűnt” – mentalitást. Vagyis: annak ellenére, hogy tudjuk, nem vagyunk azok, akik lehetnénk, a helyes viszonyulás önmagunkhoz az, ha úgy bánunk magunkkal, mint valaki olyannal, aki őszintén számít nekünk. Ezt nem csak azért kell megtennünk, mert így jobb lesz nekünk, hanem azért is, mert morális kötelességünk. Hiszen sokkal rosszabb hellyé változtatjuk a világot, ha nem törődünk magunkkal. Arra viszont saját magunk vagyunk a legalkalmasabbak.

Harmadik szabály: olyan emberekkel találkozzunk, akik a legjobbat akarják nekünk!

Ne higgyük, hogy könnyebb jó emberekkel körülvennünk magunkat, mint károsakkal. Vannak, akik a legjobbat kívánják nekünk, és vannak, akik nem. Vannak, akik felfelé tartanak, és vannak, akik lefelé. Ha a barátaink lefelé tartanak, mi magunk pedig felfelé, annak az esetek többségében sajnos nem örülnek. Vagy lekicsinylik, amit elértünk; vagy megkínálnak egy cigivel, holott tudják, hogy épp leszokóban vagyunk; vagy csak szimplán cinikusak és keserűek. Ahogy etikai kötelességünk törődni magunkkal, etikai kötelességünk az is, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik megfelelő bátorsággal, bölcsességgel és hittel rendelkeznek ahhoz, hogy a legjobbat kívánják nekünk, és megállítsanak, ha valami önpusztító dolgot készülünk tenni.

Negyedik szabály: a saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez!

A közgazdászok biztosan hallottak már a Pareto-eloszlásról. Hogy megértsük a lényegét, elég pár egyszerű példát említeni: köztudott, hogy az alkalmazottak 20 százaléka végzi el a munka 80 százalékát, a leggazdagabb 85 embernek több pénz áll rendelkezésére, mint a legalsó 2 milliárdnak. Ez egy univerzális szabály, olyasmi, mint a Máté-elv: aki gazdag, annak még többje lesz, aki szegény, annak még kevesebbje. Igen, a világ konkrétan igazságtalanságokra épül, ez azonban egyfajta természeti törvény. Ha elkezdünk sikeresek lenni, egyre több és több lehetőséget kínálnak majd fel. Ha pedig elbukunk, inkább távol maradnak tőlünk.

Próbálták már kiigazítani ezt az egyenlőséget, de a gyógyítás rosszabb lett, mint maga a betegség. Tehát ez az egyenlőtlenség létezik, ha akarjuk, ha nem: mindig lesznek olyanok körülöttünk, akik jobbak nálunk valamiben. Tudni kell magunkról, hogy mik a gyengeségeink, hogy min kell javítanunk, hogy kik voltunk tegnap, és hogy miben fejlődhetnénk legalább egy kicsit a mai nap. Ha minden egyes nap egy kicsit javulunk, akkor elindítjuk a kereket, és az aprónak hitt javulások megállíthatatlanok lesznek. Így kell létrehozni életünkben a Pareto-eloszlásnak megfelelő következményeket.

Ötödik szabály: ne hagyd, hogy a gyerekeid olyat tegyenek, ami miatt nem kedvelnéd őket!

Szülőként az az alapvető feladatunk, hogy a gyereket 0 és 4 éves kora között szociálisan kívánatossá tegyük. Jordan Peterson szerint akkor sikeres egy szülő, ha a gyerekével 4 éves korában már játszani akarnak a többiek. Persze, vannak félénkebb, nehezen barátkozóbb gyerekek, ez természetesen nem a szülő hibája. De a jó szülő bizonyítéka az, ha gyermeke például nem feltétlen népszerű, de mégis kívánatos játszótárs.

Hatodik szabály: tegyünk rendet a magunk háza táján, mielőtt a világot kritizáljuk!

Avagy gondolkozzunk inkább így: „remélem, velem van a baj”. Hogy miért is? Mert ha valami nem stimmel a világban, és benne élünk, azzal nem tudunk mit kezdeni, nincs rá befolyásunk. Ha viszont bennünk van a baj, akkor vagyunk olyan szerencsések, hogy ezt ki tudjuk javítani. Ha az életünk nem úgy halad, ahogy szeretnénk, mindig találhatunk valami mást, amit hibáztathatunk. De tegyük fel a kérdést: mindent megtettünk annak érdekében, hogy helyrehozzuk az életünket? Legyünk őszinték. Pörgessük végig, vizsgáljuk meg emlékeinket és kérdezzük meg magunktól, hogy a saját megítélésünk szerint hol ronthattuk el.

Hetedik szabály: adjunk értelmet az életünknek (megalkuvás helyett)!

Szükségünk van egy célra, de nem szabad, hogy a céltól való távolság összetörjön minket. Tűzzünk ki egy magas célt, majd bontsuk kisebb szakaszokra annak érdekében, hogy tudjuk, mi a következő lépés. Céljaink kitűzésénél vegyük figyelembe egyéni életsajátosságainkat – hiszen nemigen van körülöttünk olyan, aki hasonlítana ránk. Lehet, hogy egy gazdag és híres személyhez hasonlítjuk magunkat, de lehet, hogy alkoholista, kokainozik és háromszor elvált már. Törekedjünk magasra, de ellenőrzésként használjuk önmagunkat!

Nyolcadik szabály: mondjunk igazat, vagy legalábbis ne hazudjunk!

Nem érdemes ragozni.

Kilencedik szabály: gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem!

Így működik egy jó beszélgetés. Mert olyan diskurzusokra van szükségünk, amik után bölcsebbek leszünk. Az ellenségeinket sem árt meghallgatnunk: néha rosszakaróink mondanak valami olyat, amit barátaink sosem említenének meg.

Az utolsó három szabály a „fogalmazzunk pontosan!”, „hagyjuk gördeszkázni a gyereket!” és a „simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!” címet viseli.

Hogy miről is szólnak pontosan? A könyvből kiderül.