3 könyv, amit kapunyitáskor el kellene olvasni

Vannak kötelező olvasmányok. Olyan könyvek, amelyekről úgy gondoljuk, hogy ismerni kell őket, mert részei a kulturális fejlődésünknek, de még egyszerűbben azért, mert az általános műveltség részét képezik. De mi van azokkal a művekkel, amik érzelmileg tennének hozzánk és segítenének eligazodni a mai huszonéveseknek a világban? Ez az írás közel sem egy pro és kontra vita a kötelezők mellett/ellen, pláne azért nem, mert az legtöbbeknek az érettségivel befejeződik. De ha a huszonéveseknek lenne ajánlott olvasmány listája, én ezt a hármat rátűzném, mert segített elindulni és kicsit eligazodni magammal, az élethelyzetemmel és a világgal kapcsolatban. Mindegyik mű jóval többet mond annál, amit én itt felvillantok belőle, most igyekszem pusztán a fent megjelölt témát érintő aspektusokat kidomborítani.

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Életem regénye, ódákat tudnék róla zengeni, de most maradjunk annál, hogy miért is ajánlom a kapunyitással küzdő fiataloknak. Főhősünk, Mihály a nászútját tölti Olaszországban. Egyik este csavarogni megy a toszkán utcákon, majd hajnalban döbben rá, hogy végigkóborolta az éjszakát. Innentől elkezdi érezni, hogy ez a házasság és polgári élet számára talán még kissé korai, ezért megszökik saját nászútjáról. Szeretném spoiler-mentesnek megtartani az írást, ezért a cselekményről többet nem szólnék. Ami viszont központi kérdés a könyvben, hogy miképpen képes az ember elszámolni az ifjúság éveivel? Mikor jön el a pont, hogy érdemes megállapodni? Belehajoljunk a konformizmusba vagy ne? Mindenkinek való a polgári élet és mindenképp önfeladással jár? Mikortól kell felelősséget vállalnom az életemért? Olyan kérdések ezek, amelyeket én egytől-egyig feltettem magamnak és más számára is hasznosak lehetnek.

Jack Kerouac: Úton

A fiatalság az önkeresés és tapasztalatszerzés kimeríthetetlen időszaka. És mi lenne erre alkalmasabb, mint a második világháború utáni nyugati világ, Amerika szabad földje, ahol a háború árnyékának elvonulása után egy egészen újfajta életrend van kibontakozóban. Felvezetése a beatkultúrának, melynek kvázi Bibliájává is válik. Nem véletlenül, a főhős Sal elindul és körbeutazza az országot, ahol mindenfajta kötöttség nélkül utazik kénye-kedve szerint, hajszolja az életet, a fiatalságot igyekszik a maximálisan szabadságon keresztül megélni. Számomra a teljesen önmagáért való élményszerzés és az öncélú utazás regénye ez. Sokszor, amikor úgy éreztem, hogy valamit nem tennék meg, mert körülményes, nehézkes, kiszámíthatatlan, akkor arra gondoltam, hogy ez a srác elindult stoppal végig Amerikán. Talán nekem is van esélyem végigvinni bármit!

Novics János: Hózentróger

Az utolsó választott könyv főhőse fiatalabb, mint az előzőek. 16 éves, mikor 1990-ben, a rendszerváltás idején fogja magát és problémáit hátrahagyva megszökik Ausztriába és csövezni kezd. Számomra olyan problémákat feszegetett a mű, amelyek nagyon aktuálisan voltak, mikor a húszas éveim elején megtalált. El lehet és kell-e futni a problémák elől? Mit lehet kezdeni egy szerelemmel, ami nem jött össze? Mi az értelmes és az értelmetlen lázadás? Meddig lehet elmenni a határok feszegetésében? És ami ma talán minden eddiginél több fiatal számára aktuális kérdés: jöjjön haza vagy maradjon Ausztriában?

További cikkek: