4 ok, amiért szívesebben költök egy görbe estére, mint ruhákra Téma: Énidő

Szeretek élményeket gyűjteni, azt hiszem ezzel abszolút nem vagyok egyedül. Legtöbbünknek van néhány sztorija, ami úgy kezdődik, hogy „pedig csak egy sörre ültem be”. Tudjuk, hogy az az egy sör nem csak annyi lesz, és valószínűleg a párszáz forintos italból egy tetemes összegű számla kerekedik az éjszaka folyamán.

Megéri-e ezekre az élményekre költeni? Igen!

Na jó, lehetséges, hogy csak én vagyok elfogult az élményekkel kapcsolatban, de szívesebben költök egy ferde estére, vagy bármilyen élményre, mint ruhákra, sminkekre vagy telefonra. Félreértés ne essék, vannak ruháim, mégis mérlegelek egy boltban, hogy szükségem van-e egy ötödik fehér pólóra, míg a „jössz este inni?” kérdésre jó eséllyel hezitálás nélkül igent mondok. Tisztában vagyok az alkohol káros hatásaival és éltem már át másnapot. Elő szokott fordulni, hogy azt kívánom, bárcsak új farmert vettem volna az italok árából, de utólag sosem bánom meg.

Íme néhány indok, amiért a használati tárgyak helyett az élmények mellett teszem le a voksomat.

Nagyon sok ismeretség indul egy kocsmázásból, fesztiválból vagy buliból. Sokszor életre szólók is lehetnek. Személy szerint rendelkezem jó pár példával, ami alátámasztja, hogy megéri közösségi eseményeken barátságokat kötni. Az egyik nagyon jó barátnőmet például egy fesztiválon ismertem meg, ahova eleve el sem akart jönni. Azóta pedig számos átmulatott éjszakán és közös élményen vagyunk túl, amiket sosem fogunk elfelejteni.
Ha egyszer oda kerül a sor, akkor az unokáimnak bőven lesz mit mesélnem. Ó, azok a tombolások az első sorban, a felejthetetlen mászkálások az éjszakában, a teljesen random bulik, a pogozás, a koncerteken látott lánykérések, az italok becsempészése a fesztiválra…! Számos olyan emlékem van, ami nem volt két fillér, mégis többet ért számomra, mintha egy ruhatárra költöttem volna. Biztos vagyok abban, hogy volt olyan időszakom, amikor egy nyár alatt többet költöttem a különféle fesztiválokra, nyaralásra, strandolásra, mint egész évben ruhákra/sminkekre. Mégis úgy gondolom, hogy egy percig sem bántam meg, és minden forint jól lett „befektetve”. Sosem fogom elfelejteni, hogy hosszú órákon át, porban és negyven fokban vártunk a barátaimmal, hogy kinyissa kapuit életünk első fesztiválja. Ahogy az sem fog feledésbe merülni, ahogy teljesen rekedt hanggal, fájó torokkal tomboltunk egy olyan zenekar koncertjén, amit egyikőnk sem szeretett, de a szakadó eső elől csak abban a sátorban leltünk menedéket. Vagy az utolsó fesztiválom, amikor a biztonsági őrrel jópofáskodás mentett meg attól, hogy a táskámban rejlő alkoholt felfedezzék.
Az életre szóló élmények fontosságáról már beszéltem, de azt nem említettem, hogy amíg a barátnőimtől bármikor kölcsön tudok kérni egy ruhát, addig egy élménnyel ugyanezt megtenni lehetetlen. Az élmény az enyém, amit maximum csak a demencia vehet el tőlem. A használati tárgyakat viszont elveszíthetjük, eltörhetjük, később jó eséllyel el is romlanak. Jelenleg egy három és fél éves telefonnal rendelkezem és még csak nem is csúcskategóriás. Ütött-kopott, néha lassú, de nem tervezek újat venni. Hogy miért? Mert lehet, hogy nem a legszebb felbontású képet tudom a készülékemmel készíteni, de az életérzést nem a fénykép adja át, hanem a fotóra tekintve, bennem lesz meg.
A ruháktól előbb-utóbb megválunk, hiszen megunjuk őket és csak a helyet fogják foglalni a szekrényben, ellenben az élmények soha nem mennek ki a divatból. Vannak alkalmak, amik megkövetelik a csinos öltözetet, azonban úgy érzem, nem haltam bele abba, hogy a szalagavatóra vett viszonylag elegáns ruhámat már legalább háromszor vettem fel az ünnepségen kívül. Azonban viszonylag fájt volna a szívem, ha ki kell hagynom amiatt néhány élményt, mert ruhára költöttem a pénzemet.

Mi a fontosabb?

Minden, amit hangsúlyoztam, csak és kizárólag saját vélemény. Nem beszélek a ruhák ellen, hiszen én is hordom őket, sőt néha bűnbe bocsátkozom és többet vásárolok, mint szeretnék, de ezeket az alkalmakat egy kezemen meg tudnám számolni. Nekem is vannak csinos ruháim, nagyjából minden meghatározó alkalomra fel tudok öltözni, és én is úgy gondolom, hogy fontos az ápolt és igényes külső. Nem egy szakadt cuccokban mászkáló koszos és ápolatlan egyén vagyok, mégis az én értékrendemben nem ez az elsődleges.

Nem vagyok a mértéktelen halmozás híve, nem szoktam két használat után továbbadni egy ruhán, mert nem tetszik. Engem is el tudnak csábítani a leárazások, de könnyebben vonz egy kiülős beszélgetés egy üveg borral, mint egy kirakatban ékeskedő „leárazás” tábla. És nincs ez másképp a technikai eszközökkel sem. Nem szeretném azt, hogy attól érezzem magam jobbnak, mert drágább telefonnal császkálok.

Nálam a ruha vs. élmény kérdésben egyértelműen az élmény nyer. Nem tisztem senkit sem buzdítani a mulatásra, sem lebeszélni egy esetleges vásárlásról, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy amikor mérlegre kell tennem azt, hogy a ruhatáram bővüljön egy újabb darabbal, vagy a barátaimmal szórakozzak, akkor minden kétséget kizáróan az utóbbit választom.