5 ok amiért érdemes volt a fővárosba költöznöm Téma: Karrier

Az már a gimnázium vége felé körvonalazódott bennem, hogy szeretnék Budapestre menni továbbtanulni. Az utolsó évben már egyre gyakrabban fordultam meg a nagyvárosban, aminek rögtön megfogott a pörgése, újdonsága. Meg hát amúgy is, más volt és én épp erre vágytam a középiskola után. Kipróbálni magamat új élethelyzetekben és a Budapestre költözés ennek tökéletesen megfelelt. Persze arról se feledkezzünk meg, hogy legtöbbünknél ez az az időszak, mikor igyekszik függetlenedni és próbálgatni a szárnyait a nagyvilágban. A gimit követő nyáron azért kicsit megcsapott annak a szele, hogy most akkor tényleg felköltözöm és mi lesz, mennyire tudok megmaradni azért a vidéki környezetben, Veszprémben is. De mentem és ezt azóta is az egyik legjobb döntésemnek tartom. Összegyűjtöttem azt az 5 okot, amelyek ezt a legjobban megerősítették bennem.

Kifelé a komfortzónából!

Igen, ez talán az egyik legkézenfekvőbb dolog, ami igazából nem is kapcsolódik szorosan Budapesthez, nekem mégis nyilván itt sikerült találkoznom ezzel a tapasztalattal. Tudtam persze előre, hogy a lakás nem takarítja ki magát és kaja sem terem varázsos módon a hűtőben, de megtapasztalni megint más volt. Én két barátommal költöztem össze és ezekkel a dolgokkal is együtt kellett foglalkoznunk. És jó volt, hogy ezeket meg kellett oldani, csinálni, mert alapvetően adott egy függetlenségtudatot és magabiztosságot. Ha belegondolunk, az, hogy takarítunk, bevásárolunk, megoldjuk a napi feladatokat, igazából semmi. És ez a legjobb benne, mert minimális erőfeszítésből megvan az érzés, hogy mégis én gondoskodok magamról.

Azok a kinyíló kapuk

Tudtam a gimnázium után, ha most nem költözöm a fővárosba, akkor nem is fogok. Egyszerűen éreztem, hogy ha itthon, vidéken kezdem el az egyetemet, bele fogok ülni az itteni lehetőségekbe és elszalasztok olyanokat, amelyekre igazán szükségem lenne. Márpedig Budapest minden téren rengeteg új lehetőséggel kecsegtet. Rengeteg olyan élménnyel gazdagodtam, amivel csak itt találkozhattam. Részt vehettem egyetemi konferenciákon, rengeteg olyan emberrel ismerkedtem meg, akikkel, ha nem kötök ismertséget sokkal szegényebb lenne az életem, alapvetően pedig minden területen (munka, tanulás, kultúra) olyan távlatok nyíltak, amik számomra addig felfoghatatlanok voltak. Tényleg úgy éreztem magam, hogy megjött a vidéki gyerek és csak néztem, hogy ,,jé, ilyen is van”.

Kultúra

Nyilván mindenkinél más a preferencia, de mivel ez egy szubjektív lista, azért nálam dobogós, hogy kvázi végtelen hozzáférésem van itt a kultúrához. Koncertek, színház, könyvbemutatók, előadások, antikváriumok, kiállítások, kávéházak és még sorolhatnám. Számomra itt már az jelentette a nehézséget, hogy mire mondjak nemet. Mert túlzás nélkül, ha valaki akar, minden nap más kultúrát fogyaszthat ebben a városban. Azt pedig különösen fontosnak tartom kiemelni, hogy rengeteg olyan művészeti formával, kulturális cikkel itt ismerkedtem meg behatóbban, ami előtte nem igazán foglalkoztatott. A könyvbemutatókra, bár az irodalom előtte is rettenetesen fontos volt számomra, itt szoktam rá, mert otthon egész egyszerűen nem volt ennyi lehetőség.

A sokszínűség, ami empátiára nevel

Az egyetemre és a városba is tényleg mindenhonnan érkeznek emberek. Ilyen kulturális diverzitással előtte én nem találkoztam. Ezért kicsit sokkszerűen is ért, hogy itt mennyire különbözőek akár egy társaság tagjai is. És ezt az első pillanattól kezdve imádtam. Mert elkezdtem figyelni arra, hogy az emberi kapcsolatok mennyit építenek rajtunk. Hogy jobban tudok figyelni, beleérezni és a másikra hallgatni csupán attól, hogy sokféle hátterű emberrel és ezerféle történetekkel találkozom. És nagy ajándéknak tartom, hogy ezzel szembesülhettem, mert úgy érzem, egy ez olyan tapasztalás, ami sokat dobhatna a közös empátiánkon.

Mindig más

Egy majdnem kétmilliós város óhatatlanul rengeteg különböző arccal rendelkezik. És azt hiszem ez az, ami a mai napig frissen és élénken tartja számomra Budapestet. Hogy a panoráma, az éjszakai élet, a kultúra, a nagyvárosi zaj és pezsgés mind-mind szerves része. Hogy számomra ettől még mindig izgalmas és megunhatatlan. Hogy nem tudom, ma mibe fogok belebotlani. Egy évszázados műemlékbe, egy fiatal, nagy álmokkal rendelkező vállalkozó apró üzletébe egy kapualjban vagy csak milliomodik alkalommal elcsodálkozom, hogy a négyes-hatoson a Petőfi-hídról milyen kilátás nyílik a városra.