5 olyan dolog, amit azóta tanulok, hogy dolgozom

Rövidke karrierem alatt több munkahelyen is dolgoztam már. A jelenlegi munkahelyem egyben a leghosszabb ideig tartó munkaviszonyom is: ezalatt az idő alatt belerázódtam a szerepkörömbe, átlátom a feladataimat, kiismertem a kollégáimat és úgy érzem, magabiztosan mozgok a közegemben. Egyet azonban sosem gondoltam volna: mégpedig azt, hogy a munkafeladataimon kívül mást is meg kell majd tanulnom. Pedig nagyon is.

Volt egy időszakom, amikor azt vettem észre, hogy teljesen kimerült vagyok, a legkisebb nézeteltérésre is kiakadok, és a munkámhoz való hozzáállásom sem volt konstruktív. Elveszítettem a motivációmat a minőségi és gyors munka iránt. Rájöttem, hogy változtatnom kell: szépen lassan megállapítottam több olyan dolgot is, amik bár rövidtávon kielégülést hoztak és hatékonynak tűntek, hosszú távon hátráltattak. Ezzel kapcsolatban gyűjtöttem össze olyan tanácsokat, amelyek segítettek – a mai napig segítenek -, hogy nyugodtabban és kiegyensúlyozottabban tudjak jelen lenni a munkahelyen. Íme 5 olyan dolog, amit azóta tanulok, hogy dolgozom – persze a tanulási folyamatnak közel sincs vége.

Az ebéd nem munkaidő!

Sok esetben tapasztalom azt, hogy az ebéd is munkamegbeszéléssé válik. Ha nem is munkamegbeszéléssé, a kollégák kibeszélésévé. Biztos vagyok benne, hogy jót tesz mindannyiunknak, ha evés közben nem a munkával és a kollégák működésmódjával foglalkozunk: inkább töltsük azt a fél/egy órát teljes kikapcsolódással.

Tipp: a kollegáidat kérd meg – persze finoman -, hogy ne beszéljetek se a munkáról, se más kollégákról evés közben. Az ebédszünet a pihenés és az evés ideje. Inkább élvezd az étel ízét és a kis szünetet: a hétvégét, az esti programokat és filmeket tárgyaljátok ki. Nemrég kezdtem el én is alkalmazni egyébként, és mind nekem, mind a kolléganőmnek nagyon jólesik.

Munkaidőben ne Facebookozz, és a személyes ügyeidet se intézd!

Ha lehet, kerüld a multitasking azon formáját, amikor az egyik teendőd a munkád, a másik a Messengered, vagy a személyes e-mail fiókod. Ha így akarsz dolgozni, szét fog esni a munkád, a koncentrációból ki fog zökkenteni. Természetesen vannak kivételek: egy szülőnek jó elérhetőnek lenni, de a lehetőségekhez mérten mellőzd a magántelefonod használatát és a social media-t!

Tipp: a magántelefonodat halkítsd le és tedd el szem elől, hogy ne is lásd! A munkahelyi gépeden pedig ne fusson a Facebook. Tudom, mindenkinek fut, de merj egyedi lenni. Nem leszek képmutató: ez sajnos sokszor nekem se sikerül, de mindig újra meg újra megfogadom.

Vállald a véleményedet!

Ha nem értesz egyet a vezető, vagy a csapat döntésével, két dolgot tehetsz: vagy hallgatsz és magadban mérgelődsz, vagy pedig kiállsz a véleményedért. Én a másodikat javaslom, mert nem vagy báb. Bár tudom, hogy sokaknak nagyon nehéz, talán gyerekkori emlékek miatt, talán egyéb okokból kifolyólag, például féltik munkahelyüket. Ha elmondtad a véleményed, és nem fogadják meg, akkor sajnos el kell engedned a dolgot, de legalább tudhatod, hogy te megpróbáltad.

Tipp: ha a véleményed vállalásáról van szó, hasznos, ha nem indulatvezérelten fogalmazol, hanem érveket sorakoztatsz fel. Ezt gyakorolni kell, hogy higgadtan és konstruktívan tudj vitázni. Nem a munkahelyeden kell elkezdened megtanulni ezt, hanem lehetőleg a családodban, a baráti köreiben.

Ne menj bele az intrikákba, a pletykákba és mások kibeszélésébe! Főleg ne a főnököd kibeszélésébe!

Valószínűleg ez lesz a legkevésbé népszerű tanács az összes közül, de azt tapasztalom, hogy amit kimondunk, az befolyásolja a gondolkodásunkat és a hozzáállásunkat. Ha állandóan a főnöködön pufogsz, ne csodálkozz rajta, ha egyre nehezebb vele együtt dolgoznod és teljesítened azt, amit kér. Hiszen a haragodat és a sértettségedet mélyíted minden egyes alkalommal, amikor panaszkodsz másnak. Nem beszélve arról, hogy egy egyén kibeszélése másokra is hat: sértettségeddel – amely lehet megalapozott, lehet nem -, azokat a kollégáidat is fertőzöd, akiknek elmondod ezeket – ez rombolhatja a csapatmunka minőségét is.

Mivel tudom, hogy minden munkahelyen sok a konfliktus és sok esetben jól esik ezeket elmondani valakinek, ezért ezzel kapcsolatban a következő tippem van: csak egy hétig próbáld ki, hogy nem mondod ki, ha valami idegesít: nem teszel cinikus megjegyzéseket sem mások, sem a főnököd fizetésére, munkamennyiségére és munkamoráljára. Egy hét után nézd meg, hogy hogyan érzed magad bent: még mindig zavar a probléma, esetleg elmúlt?

Ha nem sikerül a 4. tanácsot betartanod, mert annyi benned a harag és a sértettség, valószínűleg munkahelyet kell váltanod

Igen, sajnos.  Nem az apróbb botlásokra gondolok, hiszen mindenki kiakad néha és kicsúszik a száján egy-két elégedetlenkedő szó. Arra gondolok, amikor konstans elégedetlen és robbanékony állapotban vagy. Amikor a panaszkodáson kívül semmi másról nem tudsz beszélni a munkáddal kapcsolatban, és amikor már csak kínlódás az egész. Ha megpróbáltál változtatni a hozzáállásodon és nem sikerült – mert a körülmények tarthatatlanok, vagy mert a kollégáiddal összeférhetetlenek vagytok -, akkor valószínűleg a legjobb megoldás tiszta lappal indulni egy másik helyen.

További cikkek: