Leszek-e valami, ha nagy leszek? – Személyes gondolatok Téma: Karrier

Huszonévesként mindig szívesen olvasgattam a karrierváltással foglalkozó útkeresős cikkeket, amelyek az álmaink felfedezéséről szólnak. Az írások vége felé érve azonban mindig megfogalmazódott bennem egy nagybetűs De. Ugyanis mi van akkor, ha én 26 éves koromra sem tudom, hogy mivel foglalkoznék úgy istenigazából, mi az, ami miatt megszeretném a hétfőket? Reménykedem, hogy nem csak egymagam járok ebben a szűkös cipőben – bár gyanítom, hogy nem.

Ha valaki 18 évesen még nem tudja, hogy merre tovább, arra úgy gondolnak, hogy “ez még belefér, majd egy kis idő múlva rátalál”. De ha közel 30 évesen még mindig nem talál rá, akkor már furcsán néznek rá, ő pedig furcsán érzi magát. Nagyon furcsán.

Pályaválasztásomat igenis próbáltam az érdeklődési körömhöz igazítani, szülői támogatásból sem szenvedtem hiányt. Előttem kizárólag diplomás, doktori címet viselő, keményen tanuló, majd dolgozó családi példa állt. Minden adott volt ahhoz, hogy megtaláljam álmaim hivatását. Tanítói diplomám van, de a pénz felé mentem és multikatona lettem – és vagyok a mai napig is.

És igen, a pénz jó dolog, szuper, hogy el tudsz menni nyaralni. Hihetetlen érzés volt, amikor meg tudtam venni életem első autóját az összekuporgatott pénzemből. Egy munkahelyváltás után (multiból multiba) azonban rájöttem, hogy akármekkora pénzt is adnak, a munka nem vidít fel, és emiatt a pénzem mennyisége sem.

Arra a kérdésre, hogy “Mi lennék, ha nem számítana a pénz?” azonban nem tudom a választ. Közel 4 év munkaidő után belefásultam a számomra értelmetlen munkába. Inkább választanék olyat, ami jobban tetszik, még ha kevesebbet is fizet. Az igazság az, hogy egy részem irodai dolgozó maradna. Viszont lennék egy kicsit virágkötő, állatmenhelyen segítő, vagy diplomám szerint tanító is; akár történelemmel foglalkozó szakember, sőt fodrász és zenész is.

Sorolhatnám, hogy mi minden érdekel és mennyi mindenbe beleásnám magam – bár tudom, hogy nem csak én vagyok ezzel így. A kérdés viszont az, hogy meg fogom-e valaha találni azt, ami annyira érdekel, hogy ne gondolkodjak el azon hétfőn reggel 8-kor, hogy mennyit kell még aludni péntek délutánig. Létezik egyáltalán olyan munkakör, ami annyira sokrétű, mint az én és hozzám hasonlók érdeklődése?