„Semmit sem csinálnék másképp, csak okosabban” – Egy vállalkozó bukásai és tanácsai Téma: Karrier

Volt szerencsém interjút készíteni Cserép Péterrel, aki nélkül a cheerleading talán sosem válhatott volna elismert versenysporttá Magyarországon. A testnevelő tanár végzettséggel rendelkező edző fiatalon kezdett vállalkozni, több jelentős sikert is a magáénak tudhat. 32 éves korában azonban egyszerre dőlt össze körülötte minden, így elölről kellett kezdenie a jövőtervezést. Ötletekről, sikerekről, bukásokról és újra felállásokról beszélgettem vele, tapasztalatait és tanácsait most minden huszonéves vállalkozónak erősen a figyelmébe ajánlom.

Először is, köszönöm, hogy elvállaltad a felkérést! Kezdjük az elején! Mi történt veled az érettségi után? Tudtad rögtön, hogy merre szeretnél továbbtanulni?

Én köszönöm a felkérést, Fruzsi! Az érettségi után a Testnevelési Egyetemre mentem, a példaképemet követve akartam én is testnevelő tanárrá válni, a lelkesedés a tanulmányaim során végig kitartott. Egy percig sem merült fel bennem a gondolat, hogy ne ez lennék. A diplomaszerzés után egy vidéki iskolában kezdtem tanítani, és ott realizáltam, mennyire kevés lehetősége, szabadsága is van a pedagógusoknak. Úgy éreztem, többre van szükségem, többre vagyok hivatott.

Így jött az ötlet, hogy vállalkozni kezdj?

A tanári fizetés nem volt elég, tudtam, hogy más irányba is el kell indulnom. Abban egészen biztos voltam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, hiszen a gyerekekkel való törődés nem is munka, az hivatás. De a megélhetéshez sajnos nem volt elég a tanári fizetés. Végül 25 évesen, egy barátommal együtt sikerült megalapítanunk egy sportegyesületet. A Testnevelési Egyetem nyújtotta lehetőségnek köszönhetően már a húszas éveim elejétől évente utaztam ki az Egyesült Államokba, ahol sikerült megismerkednem a cheer sporttal. Annyira megtetszett a sportág, hogy végül „hazahoztuk”. Nekünk köszönhető, hogy a cheer sport profi szinten űzhetővé vált Magyarországon is.

Nem semmi! Hogy ment a sportegyesület sora?

Minden nagyon jól alakult. Már az első komoly versenyünkön Európa bajnoki címet szereztünk, így az első nemzetközi bemutatkozásunk igencsak jól sikerült. Az európai és nemzetközi szövetség vezetői is elismerték a munkánkat. Aztán egy amerikai edzővel kezdtünk el együttműködni, ami szintén nagyon jól alakult. De ha jól csinálsz valamit, akkor nagy valószínűséggel megjelennek az ellenségeskedők, az irigyek is. 2012 után új szintre kellett emelni a sportot itthon, szövetséget alapítottunk. Ekkor jött egy olyan szerveződés, ami az elején úgy-ahogy jól is működött, viszont olyanok is akadtak a szövetség vezetésében, akik ugyan sportjog, sportszervezés és kommunikáció terén nagyon felkészültnek bizonyultak, csak épp a kezükben lévő nagy erőt nem arra használták/használják, ami a sportot szolgálja. Sajnos idővel olyan dolgok történtek, amiket már nagyon nehezen tudtunk lenyelni, így végül, ahogyan az akkori elnök sem tudta a nevét adni a dolgokhoz, mi is kiszálltunk.

Gyakorlatilag tehát a saját gyereketeket kellett más nevelésére bíznotok. Milyen érzés volt ez?

Jól fogalmaztál, valóban a saját gyerekünk volt, de sajnos azt láttuk és látjuk a mai napig, hogy vannak, akik nem nevelik, inkább csak kihasználják a sportágat a szövetség által – emiatt is igazán rossz érzés.

 

Ha jól tudom, futott egy másik projekted is a sportegyesület mellett, igaz?

Igen, a sportegyesülettel párhuzamosan, az amerikai ismerősünk közreműködésével nyári nemzetközi edzőtáborokat tartottunk, bíró- és edzőképzésekkel, de sajnos nem volt mögöttünk semmilyen tudás a vállalkozói életről, fogalmunk sem volt róla, hogy hogyan is kéne csinálni azt. Mi szakmailag voltunk profik, a sporthoz értettünk. Sajnos a vállalkozói alapismeretek hiánya 2016-ban ki is ütközött. Több időt kellett volna fordítanunk a vállalkozósdira, de sajnos képtelenek voltunk rá, hiszen így abból kellett volna időt elvennünk, ami valójában pénzt adott nekünk – a tanári állásunkból. Így végül sajnos ez a projekt is elbukott.

Nem lehetett egyszerű. Hogyan élted meg a bukásokat?

32 évesen minden egyszerre ért véget az életemben. A szövetségből kiszálltam, az egyesületet megszüntettük, sőt, a pedagógusi állásomnak is búcsút intettem, miután egy komolyabb sérülés után hosszabb időt hagytam ki, és ez különböző problémákat idézett elő. Minden egyszerre szűnt meg. Lenullázott bankszámlával, sőt, egy kevés kölcsönnel ott álltam 32 évesen, ahol egy huszonéves friss diplomás.

Mit gondolsz, mi volt az oka annak, hogy elbuktak a próbálkozásaitok?

Nem volt a kezünkben a vállalkozáshoz szükséges tudás, nem voltak mögöttünk meghatározott számok. „Mennyi gyerekünk legyen? – Minél több!” Persze, ez szuper, mérhető adat… Csak annyit kértünk el, amennyiből pont futotta a terembérlésre. Nem akartunk többet invesztálni bele, úgy voltunk vele, hogy majd mi mindent megcsinálunk magunk, de ugye amihez nem értesz, azt nem is fogod megcsinálni, nem is tudsz róla, hogy meg kellett volna csinálnod. A számokhoz nem tettünk hozzá olyat, hogy mi miért annyi, amennyi, nem tettünk hozzá költéségtervet, nem voltak kitűzött határidőink, nem voltak pénzügyi terveink. „Csak legyen minél több gyerek” – mondtuk. Ez nem volt elég. Szakmailag kiválóak voltunk, az üzleti terv viszont hiányzott.

 

Mi történt veled ezután?

2016 nyarán történt mindez, az a dátum bizony egy valódi vízválasztó volt az életemben. Szerencsére van egy pozitív világnézetem, miszerint semmi sem történik véletlenül. Akkor épp nem voltak céljaim, de tudtam, hogy lesz valahogy, és ez elég is volt. Szerintem ennek köszönhetem, hogy a lehetőség is megtalált. Egy ismerősömmel futottam össze egy versenyen, akinek épp edzőre volt szüksége. Egyéni vállalkozóként kezdtem el segíteni a cheer és torna szakosztályának, ott tartok edzéseket a mai napig. Ezt azonban fél évig életcél nélkül csináltam, hiszen még nem ocsúdtam fel a múltbéli bukásaimból.

Aztán 2017 februárjában megismerkedtem a Magyar Gazdag Papa Klubbal, és általuk a Cashflow nevezetű oktató társasjátékkal. Nekik köszönhetem, hogy tudatosan kezdtem el vezetni a pénzügyeimet. Előtte bejött a pénz, majd elment a pénz – nem voltak tudatosak a költéseim, pedig erre nagyon is nagy szükségem lett volna. Rengeteg hasznos dolgot tanít a klub a pénzügyekkel, a befektetésekkel kapcsolatban, mindenképpen csak ajánlani tudom őket. Valahogyan egymásra találtunk a klub vezetőségével is, és elindult egy együttműködés. Cashflow játékvezető is lettem és már dolgozunk rajta, hogy előadó is lehessek.

Tehát most egyéni vállalkozóként számlázol több helyre is, egyszerre edzősködsz és egyszerre oktatsz. Tervezel ismét belevágni egy olyan projektbe, ami csak a tiéd?

Igen, hiányzik, hogy legyen valami sajátom. Folyamatban is van valami, amiről egyelőre még nem mesélhetek, de 2019-ben, ha minden jól megy, sikerül megvalósítanunk valami olyat, amivel hatalmas értéket adhatunk a világnak. Nagyon izgatott vagyok.

Rejtélyesen, de izgalmasan hangzik, sok sikert kívánok hozzá! Mit tanácsolnál most a huszonéves önmagadnak, mit csináljon másképp? És mit tanácsolsz a mai huszonéveseknek, akik vállalkozásba akarják vágni a fejszéjüket?

Az első és legfontosabb, hogy tanuljatok hozzá, és hogyha ez vállalkozási alapismereteket jelent, akkor bizony le kell tenni a hátsótokat és bele kell mélyedni abba, hogy mit is jelent az, hogy vállalkozás, hogyan kell egy vállalkozást működtetni és hogyan kell üzleti tervet készíteni. Nekem ez teljesen kimaradt, én kizárólag a sportban voltam jó, de az egy vállalkozáshoz nem volt elég. Ne csak könyveket olvassatok, járjatok el előadásokra, képzésekre is, sőt, gyakorlati képzésekre akár pont a Magyar Gazdag Papa Klubba!

A második tanácsom, hogy gyűjtsetek magatok köré csapatot, de figyeljetek rá, hogy ti maradjatok a vezetők! Ne akarjatok mindent magatok csinálni! Kell egy könyvelő, kell egy ügyvéd és más szakemberek a saját területeden, erről ne feledkezzetek meg! Áldozzatok egy marketingesre is, abba is megéri invesztálni, ha nem is mint fizetett alkalmazott, de legalább egy konzultáció erejéig keressetek fel egy szakértőt!

Harmadik tanácsom, hogy vezessétek a saját pénzügyeiteket, méghozzá napi szinten! Ha ezt nem csináljátok, nem várhatjátok, hogy nagyobb pénzeket könnyen és jól tudtok majd kezelni.

Most három hasznos tanácsot is adtál a huszonéves önmagadnak és a jelenkor huszonéves vállalkozni vágyóinak.  Van esetleg olyan tanulság, amit most, így 34 évesen még megfogalmaznál?

Igen, lenne még valami. Az jól hangzik, hogy „abból élek, amit szeretek csinálni”, de szerintem ez így még nem a helyes megfogalmazás. Az, hogy szereted, amit csinálsz, az tök jó, de ne kösd hozzá a te anyagi létedet! A pénzt, azt teremtsd elő máshonnan, például befektetésekből! Nem feltétlenül abból a pénzből kell megélni, amit aktív munkával keresel. Építsd fel az öngondoskodó rendszeredet, és amiért te egyszer megdolgozol, amit egyszer összeraksz, az onnantól kezdve passzívan termeli majd neked a te kitűzött életszínvonaladnak megfelelő mennyiséget. És az, hogy te utána csak azzal foglalkozol, ami érdekel, amit szeretsz, az szuper – amit utána kapsz, az csak plusz pénz lesz! Hiszen nem befolyásolja a te életedet, mert már passzív jövedelmekkel megteremtettél magadnak egy biztonságot.

Érett fejjel, túl pár bukáson, van valami, amit kifejezetten megbántál?

Bánni nem bánok semmit, semmit sem csinálnék másképp, csak okosabban. Ezzel a mai tudásommal, ha újra kezdhetném, újra megcsinálnám az egyesületet, csak máshogy tenném hozzá a számokat, a kivitelezést. Remélem, hogy a tanácsaim segíthetik a mai huszonéveseket abban, hogy okosabban vállalkozzanak, mint én tettem.

Hamarosan a polcokra kerül a könyved is, mely óriási segítséget jelenthet a huszonéveseknek. Mesélnél róla egy kicsit?

Várhatóan még karácsony előtt jelenik meg az Öngondoskodás című könyvem. Az öngondoskodás szerintem az egyik leggyakrabban félreértett kifejezés. Ez az, ami eldönti, hogy valaki a szegény, a középosztály, vagy a gazdagok köréhez fog-e tartozni, és itt most ne a pénzmennyiségre gondoljatok, hanem a gondolkodásmódra. A könyv egy segítség szeretne lenni azoknak a fiataloknak, akik épp a kapunyitási pánikkal küzdenek. Némi iránymutatás nem árthat. Főként az anyagi öngondoskodásról szól a könyv, de más fontos területeket is érintek benne.