A legtöbb emberben sokkal több van, mint amit egész életében kihoz magából – Miért félünk váltani? Téma: Karrier

Szinte mindenki életében eljön egy olyan pillanat, amikor úgy érzi, hogy más irányba kell folytatnia a pályafutását. Míg valakit a kényszer, addig másokat az önmegvalósítás vagy pedig a napi taposómalomba való belefáradás sarkall cselekvésre, változtatásra, ugrásra – amit nagyon, de nagyon kevesen mernek megtenni. Miért esik nehezünkre váltani, és miért engedünk annak, hogy a szokások könyörtelenül visszatartsanak a haladástól akkor is, amikor már semmi értelme a maradásnak?

Az emberekbe szinte kódolva van a változástól való félelem

Az egyik legáltalánosabb probléma, amellyel szembe találhatjuk magunkat, az a változástól való félelem. Félünk az állásunk elvesztésétől, a megszokott élethelyzetünk megváltozásától, a bizonytalan újtól, ugyanis ha egy dolgot megváltoztatunk, akkor az a dominó-elv alapján életünk összes területére kihathat, ami pedig görcsös félelmet kelthet bennünk. Az emberi léleknek természetes igénye a valamihez való kötődés, így hát nem meglepő, hogy a biztosnak hitt álláshoz, helyzethez, párkapcsolathoz, életmódhoz, szokásokhoz ragaszkodunk.

Egymillió dolláros kérdés: mikor kellene és mikor éri meg váltani?

Egyáltalán van valamilyen speciális, tagadhatatlan jele annak, ha valaki nem a saját útját járja? Én úgy gondolom, hogy igenis van. Kapaszkodj meg, mert most aztán nagyon újat fogok mondani: a boldogtalanság. Pontosabban: boldogtalansággal vegyült elégedetlenség vagy közöny.

Ne feledjük: félelmeink, elvárásaink, vágyaink nagymértékben befolyásolják a számunkra fontos helyzetek megítélését, vagyis: gyakran nem azt éljük át, ami történik, hanem azt, amit rávetítünk. Pedig néha igenis rá kell jönnünk és be kell látnunk, hogy az a hajó már rég nem az a hajó, amire még a múltban felszálltunk.

Ha úgy érezzük, ki kell lépnünk abból a dobozból, akkor lépjünk ki!

Mindenkinek magának kell felmérnie, hogy mit szeretne, mi a reális, és oda milyen lépcsőkön át vezet az útja. Mindenkinek kell több olyan átmeneti időszak az életében, amikor szabadon végiggondolja, mit is szeretne örömmel csinálni a következő években, és hogyan is juthat el annak megvalósításáig. A változás ugyanis örök. Aki nem lépi meg, az lemarad. Rosszabb esetben pofára esik.

Napoleon Hill szerint az emberek 98 százaléka komolyabb tervezés nélkül éli az életét. A maradék 2 százalék tudja csak pontosan meghatározni, hogy mit, mikor és hogyan szeretne elérni. Míg az a 98 százalék a kormányt, a körülményeket, az életet és a munkaadóját okolja állandóan, addig a maradék 2 százalék nagyot nyel – mert bizony senkinek sem áll szivárványból az élete –, majd mindent megtesz annak érdekében, hogy ne fásultan, boldogtalan céltalansággal csapódjon egyik munkahelyről a másikra egy egész életen át.

Tudom, ez csúnya lesz, de szentül vallom és tartom magam ehhez: ha siránkozunk, akkor utána lépjünk is. Mindig elképedek egyébként azon, hogy olykor mennyire kreatívan, észrevehetetlenül tudom nehezebb mindennapjaimat önsajnáltató, siránkozó gondolatokkal kiszínesíteni. Ezekben a helyzetekben már hál’ isten élből teszem fel magamnak a kérdést: oké-oké, ezt most kiengedtem magamból, jól is esett, na de mit tehetnék azért, hogy ez ne így legyen? Hiszem, hogy a legtöbb emberben sokkal több van, mint amit az adott helyzetből általában kihoz.

Rengeteg jó ötletre hiszik például azt, hogy rossz ötlet

Csak hogy néhány „eszement” példát említsek: gondoltad volna, hogy egy egyszerű “palackozott fröccs” ötlet milliárdos vállalkozássá fogja kinőni magát? Vagy azt, hogy az amerikai  irodaház mellé épített állatmegőrző annyira sikeres lesz, hogy franchise lesz belőle? És mi a helyzet azzal a kismamával, aki a saját otthonából tart fitness órákat a szintén otthon lévő anyukáknak? És az a tanár házaspár, akik annyira befutottak a történelem órára készült letölthető anyagaikkal, hogy otthagyták a tanári állásukat? Olyan is van, aki a HIV-fertőzötteknek nyitott társkeresővel vált milliárdossá. De ha a gyermekednek szeretnél a Mikulástól levelet rendelni, az sem lehetetlen. A ronda karácsonyi rénszarvasos pulóvereket se felejtsük el, abból is lehet sikeres üzletet csinálni? Még szép.

A bemutatott, vállalkozásokkal kapcsolatos példák jól illusztrálják, hogy akár egy bagatellnek tűnő, buta ötletből is mennyi mindent ki lehet hozni.

Rengeteg jó ötletre hiszik azt, hogy rossz ötlet. Nem éri meg. Ésatöbbi. Ez természetesen nemcsak az említett vállalkozások ötletére igaz, hanem az egyszerűbb változtatásokéra is.

Épp ezért…

…ötletelj.

…légy bátor.

…lépd meg.

…ne várd rögtön az eredményt, a megváltást, a csodát.

…folyamatosan képezd/figyeld magad.

…és végül, élvezd.