Attól még, hogy valaki nem vágyik sok pénzre, nem ambíciótlan Téma: Karrier

Ebben mai, versengő világban szinte mindenki fényűző karrierre vágyik: lélegzetelállító sikertörténetről, dicsőségről és elismerésről álmodoznak az emberek java. Szinte biztos, hogyha valaki megkérdezné tőlük, hogy mi mindent szeretnének még elérni az életben, akkor nem a boldogság, a stresszmentes élet, a több kutyasétáltatás lehetősége, vagy a nyolc darab boldog unoka fog eszükbe jutni. Sajnos.

Elsősorban karrierükre gondolnak, világot megváltó ötletek és tervek jutnak eszükbe. Saját vállalkozáson, tekintélyt adó előléptetésen kezdenek el merengeni. Képzeletük gyakran tovább szalad és tárgyakról kezdenek el morfondírozni: egy autóról, egy modern lakásról – vagy épp mindkettőről egyszerre -, életszínvonalat növelő luxusautó, nyaralás, pipere holmi és sok pénz lengi be képzeletüket. A boldogság és a nyugalom helyett inkább a materiális javakat részesítik előnyben. 

A szomszéd fűje zöldebb?

Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem mindenki kezd el izomból füvet locsolni, ha azt látja, hogy a szomszédé zöldebb. Nem mindenki verseng a világgal, és nem is próbálnak előléptetésekkel, autókkal, karib-tengeri nyaralásokkal kompenzálni. Nem mindenki nézi azt, hogy másnak mije van. Mert van olyan ember, akit nem frusztrál, ha a másik “sikeresebb”, akiben nem él a “mindenkinek-meg-kell-mutatnom-mire-vittem-vagy-mire-fogom-vinni” mentalitás, aki szerint az élet nem a siker és a pénz hajszolásáról szól, és aki nem akar állandóan többet, mint amije van. Azt hiszem ők értik, miről is szól ez az életnek nevezett dolog. És azt kívánom, bárcsak több ember értené.

Amint valaki beismeri, hogy nem vágyik se fényűző karrierre, se gazdagságra, máris hitetlenkedő pillantásokat kap egy “céltalan” jelző társaságában. Attól még, hogy valaki nem vágyik se reflektorfényre, se sok pénzre, se hatalomra, ez még nem jelenti azt, hogy ambíciótlan lenne. Egyszerűen csak más a prioritása. Ezt sokan furcsának gondolják, hiszen a gonosz farkasokkal övezett hiénavilágban ez a prioritás nem “normális”. (Micsoda boldog világkép!)

Egyszerű, de boldogsággal teli élet

Egy holland ismerősöm így nyilatkozott, amikor megkérdeztem tőle, hogy mi az életcélja:

-Én csak egy dolgot tudok, mégpedig azt, hogy egyszerű életet szeretnék. Semmilyen különleges dologra nem vágyom, nincs szükségem se felesleges pénzkötegekre, se hatalmas karrierre, se erőfitogtató tárgyakra.  Őszinte feleség, boldog gyerekek, kuckós kis lakás, és ennyi, szóval egyszerű élet – ismételte, majd megvonta a vállát egy hatalmas mosoly társaságában. – Tudom, hogy ez furcsa, pláne a 21. században, de ha belegondolsz, pont emiatt nem kéne annak lennie – tette még hozzá.

Én egyáltalán nem gondoltam furcsának.