Van, aki lepkéket gyűjt, és van, aki diplomákat Téma: Karrier

Néhányan úgy gyűjtik a diplomákat, akárcsak gyerekkorukban a matricákat. Mi állhat a diplomahalmozás hátterében: enyhíthetetlen tudásszomj vagy szimpla halogatás?

Diplomát halmozzunk vagy inkább tapasztalatot?

Két legjobb barátnőm van, az egyikük alig várta, hogy véget érjen az alapképzése, és meg sem fordult a fejében, hogy újra iskolapadba ül. A másik hamarosan diplomázik és mesterszakra megy, az egész életen át tartó tanulásban hisz, esze ágában sincs megállni két papírnál. Vajon melyikük csinálja jól?

Ha engem kérdeztek, egyik irány sem rossz. A diplomaszerzéssel semmi gond sincsen, a tudás hatalom. A probléma akkor adódik, amikor valaki rossz indokok miatt kezd papírokat halmozni, és sajnos nem kevesen vannak, akik így tesznek. Hallottam már nem egy embertől, hogy csupán azért megy mesterre vagy doktorira, mert “még nincs kedve dolgozni” vagy “mert még fogalma sincs, mit kéne kezdenie az életével”.

Tanulhat valaki azért, mert új ismeretekre vágyik, mert egyszerre több irány is érdekli, esetleg mert a szakmájához kötelezőek az újabb és újabb továbbképzések. A tanulással nincs gond, sőt! De szerintem az elmélet mellett a gyakorlat sem szabadna, hogy háttérbe szoruljon.

Tanulni kényelmes

Mert tanulni nem elég. Úgy tartják, egyetem alatt – ha tehetjük – már illik munkát vállalnunk, illik tapasztalatokat szereznünk. Manapság már nem valami divatos a főiskolai piálásokhoz a szüleinktől kérni a pénzt, főleg úgy nem, hogy diákszövetkezetek milliói kínálnak nekünk lehetőségeket.

Sokan azért halmozzák a diplomákat, hogy addig is otthon élhessenek, és addig se kelljen a saját lábukra állniuk. Ez a mentalitás számomra hihetetlen volt egészen addig, amíg nem sodort elém hasonló felfogású embereket az élet. A mamahotel otthonosabb, kényelmesebb, a főztje finomabb, és nem utolsó sorban minden szolgáltatása olcsóbb is, mintha külön élnénk. A „Miért laksz még mindig otthon?” kérdésre pedig könnyű magyarázat az, hogy „mert még tanulok”. No de mennyire helyénvaló gondolkodás ez?

Papír kell az álommelóhoz?

A diplomahalmozók azzal a tudattal nyugtatgatják magukat, hogy a sok-sok papír segítségével majd megtalálják álomállásukat, sőt, hogy majd az álommunka találja meg őket, pedig könnyen lehet, hogy ez csupán mese habbal.

A munkáltatókat jobban érdeklik a valódi tapasztalatok, a gyakorlati készségek, mintsem a lexikális tudás. A magyar oktatási rendszer hömpölyög az őt érő kritikákban, nem sokan hisznek már abban, hogy a főiskolai- és az egyetemi képzések önmagukban – gyakorlat nélkül – elegendők lennének ahhoz, hogy megfelelő munkaerőket képezzenek ki.

Ma már nem módi az önéletrajzunkat (csak) a tanulmányainkkal teletömnünk, a munkatapasztalatokat érdemes előrevennünk. Főnökeink nem arra kíváncsiak, hogy mit írtak a marketingről a tankönyv 102. oldalán, hanem arra, hogy képesek vagyunk-e valóban eladni valamit, akár egy egyszerű tollat úgy, ahogyan tette azt Jordan Belfort a Wall Street farkasában.

A jó okok miatt tanuljunk!

Tanulni jó, sok mindenhez érteni még annál is jobb. Nem győzöm ismételni, hogy a papírszerzéssel semmi gond sincsen, de nem mindegy, hogy csak azokat gyűjtjük-e vagy a hozzájuk tartozó lényegi, gyakorlati tudást is. Azok a diplomahalmozók, akik egy percet sem dolgoztak még életükben vagy egy napot sem éltek még külön, gyakran csak a felnövést halogatják az iskolapadban ülve, pedig ha tetszik, ha nem, örökké nem maradhatnak Pán Péterek ők sem.