Free Guy – Ettől lesz csodás a napod! – Filmajánló Téma: Énidő

Ne legyen szép napja: legyen csodás napja! – indulhatott volna az én napom is így kedden, amikor is este lehetőségem volt megnézni a premier előtti Free Guy filmvetítést. Az előzetes megtekintése nélkül, annyit tudva, hogy ez Ryan Reynolds legújabb filmje, a kíváncsiság végtelen labirintusában vágtam neki a Free Guynak és három szóban összegezve: zseniális, bagatell és igazán kortárs lett a film egésze. Jöjjön filmajánlóm, egy antigamer újságírótól, de annál nagyobb rajongással tőlem, ám nem spoiler-mentesen.

Free City virtuális világában

Free Cityben, a szabadság városában éli megszokott, mókuskerék szerű, szürke hétköznapjait történetünk főhőse, Free Guy ( Ryan Reynolds ) és vele együtt a város többi lakosa is. Amellett, hogy minden a tökéletesen unalmas megszokottságban egy álboldogság köntös mögé bújtatva történik, napjaikat a bunyók, lövöldözések, rablások és alvilági akciók „gazdagítják”, hiszen ezt is úgy értékelik, hogy ez természetes, világuk elfogadott eleme és része. Egy nap úgy ébred Guy, hogy valami újra vágyik: banki biztonsági őr barátjától is megkérdezi: Hé, te nem gondolkodtál azon, hogy lehetnél ennél is több? Majd egy bankban történő rablást követően Guy addigi világa totálisan a feje tetejére áll, mikor meglátja Molotov Girlt és rájön: ő az igazi. Utána ered, elüti egy vonat, és ismét az ágyában ébred. Miért? És innentől Guy semmit sem a rendszer szerint csinál, ahogy az eredetileg a Free Cityben programozva van.

Eközben a valóságban

Ugyanis Free City egy virtuális valóság, egy játék, melyet a film másik két főszereplője Klavi, akit Joe Keery játszik és akit a Stranger Thingsből ismerhettek, valamint Jodie Comer alakításában Milly fejlesztett, aki nem más, mint egyben Molotov Girl. A valóság szálán haladva kibontakozik, hogy per zajlik a játék visszaszerzésére, ugyanis úgy gondolják, hogy az ő fejlesztésüket lopta el Antoine és adta el saját játékaként. Molotov Girl formájában, Milly ez után nyomoz a játékban és igyekszik bizonyítékot találni arra, hogy igazuk van és a Free City valóban őket illeti, minden joggal és tulajdonnal együtt. A nyomozást bonyolítja annak kérdése, hogy Guy miért nem látszódik a képernyőn, mint felhasználó; miért nem úgy viselkedik, mint az összes többi skin és miért cselekszik oly „rendellenesen”, furcsán jóságosan, angyalian, ami a Free Cityben eddig nem történt.

Guy a megtestesült MI, azaz a mesterséges intelligencia

Amikor Molotov Girl után megy Guy, hogy a közelében tudjon lenni, megkapja a magas labdát: ha a 100-as szint felé képes eljutni, akkor újra beszélhetnek. Guytól távol áll a rosszfiú megtestesítése, így ő lesz a „kék inges srác”, Free City hőse, és ő a többi felhasználóval ellentétben nem a zsarnok világ újabb egyéneként, hanem igazi Supermanként szerez tisztet és megbecsülést, nem csupán a virtuális Free City polgársága, hanem a valóságban is inspirálni fogja az ifjúságot. Rövid időn belül eljut a vágyott szintre, mely magát a fejlesztő párost is ámulattal örvendezteti: maguk sem értik, hogy ez hogy lehetséges.

Milly, Molotov Girl formájában megpróbál Antoine virtuális rejtekhelyéről egy lemezt megszerezni, amin ott lehet a bizonyíték. Ekkor megjelenik Guy, együtt elmenekülnek és a két virtuális karakter megannyi hasonlóságot fedez fel a másikban és a virtuális világ által létrejött vonzalom csókban bontakozik ki. Mindkettőjüket meglepi, főként a valóságban Millyt, ahogy teremtett világának egy karaktere megérinti a lelkét, úgy, ahogy más eddig sosem. Később kiderül, hogy ennek oka – spoiler – , hogy a Guy által képviselt értékeket, egyedi sajátosságokat mind Klavi programozta Millie alapján, hiszen a fiú hosszú évek óta szerelmes volt a lányba, így Guy érzései valójában Klavi érzületét tükrözik, és mindezt az a pillanat hívta elő Guyban, amikor filmünk elején megpillantja Molotov Girl.

A kék inges srácnak azonban nem mindenki örül

Amint Free Guy népszerűbb lesz és elhal az erőszak a játékból, Antoine mindent elkövet, nem csak a nyomok eltűntetéséért, hanem besokallása csúcspontja, hogy Guyt, majd később egész Free Cityt el akarja pusztítani. Ennek előzménye azonban, hogy Klavi és Milly megbizonyosodnak, hogy az ő munkájukra van ráhúzva ez az ál-Free City-burok és a parton túl ott bújik a szoftveren az ő vízesésekkel és erdővel gazdagított világuk is. Guy és Molotov Girl elindul, hogy eljussanak oda, végül törölnek minden skint, a várost, legvégül, megannyi kihívás árán Guy eljut ebbe a virtuális látványparadicsomba, és megleli az igazi Free Cityt. Happy End.

Ettől lett zseniális, bagatell és kortárs

Éppen attól, hogy a mi valóságunk szerves része az internet és a VR-fejlesztések világa, szerintem nagyszerű ötlet volt bemutatni egy ennyire valóságos köntösben ezt a sokszor negédes, lírai, cukormázas VR-szerelmet, hiszen egy olyan valaki számára, aki órákra el tud mélyülni egy játék erejéig, vékony a jég annak határa között, hogy realizálja: ez nem a valóság. Pont ettől ennyire aktuális és kortárs is egyben. Maga a történet nekem tökéletesen elnyerte az ízlésem, hiszen a film végéig remekül szórakoztam, nevettem a kivétel nélkül frappáns poénkultúrán.

Ugyanakkor a sok nevetés mögött és a VR-kalamajkán túl, Guy karaktere beszédesebb a játék kontextusában. Felhívja a figyelmet arra, hogy kitűnhetsz a jóságoddal és azzal, amit adsz, jót az embereknek, nem kell ahhoz gonosztevőnek lenned, hogy hírnevet szerezz. Ez a gondolat inkább a felnövő generációnak bír többlet jelentőséggel, de mindenképp fontos és kiemelendő. Egyúttal ő a szemüveg arra, hogy lásd a komfortzónádon túl és kívül a világot: ne ragadj bele a szürkeségbe, hanem legyél te is egy, a kék inges srácok közül, légy önmagad.

Szerettem ezt a filmet, magával ragadó minden szereplő és a történet egésze.