Az egyéjszakás kaland meséje a férfi és a nő szemszögéből Téma: Psziché

A nő

A lány este 11 körül egy bárban ült a barátaival. Érezte, ahogy álmosodik, szólni is akart nekik, hogy inkább hazamenne. A francnak kell most a tömeg, a zene, vagy a tánc. Tényleg nagyon haza akart menni, már gyártotta a fejében a kitalált indokokat. Azonban a felest sok másik feles követte, és a következő pillanatban már a szórakozóhelyen találta magát.

Egészen felélénkült. Mosolygott, érezte a zene ritmusát, hangosan énekelt a több száz másik emberrel együtt. El is felejtett mindent, amin valaha aggódott, örült, hogy végül eljött. De nem akart ismerkedni. Valahányszor odajött hozzá egy vadidegen fiú, egyből azt hazudta, hogy van barátja. Dehogy volt. Fél éve nem értek hozzá. Jelentéktelen taperolásokra nem volt szüksége, borsódzott tőle a háta is. De magányos volt. Rég volt már, hogy egy fiú csillogó szemekkel nézett volna rá.

-Jól tettem, hogy végül eljöttem – nyugtázta magában. – Ma jól kell éreznem magam. Megállás nélkül dolgozom.

Az éneklés és a táncolás közben meglátta egy régi fiú ismerősét, akivel egyszer még nagyon régen, de randevúzott. Nem is emlékezett rá, hogy miért csak egy darab randevú volt. Arra sem emlékezett, hogy hol ismerte meg. Inkább hátat fordított neki és táncolt tovább. Érezte, hogy ez most jót tesz neki, de nagyon. Erre volt szüksége.

Egyszercsak egy gyengéd tenyeret érzett a vállán, így hát megfordult. A régi randija volt, és nagyon csillogott a szeme.

-Hát szia – vigyorgott a fiú.

-Szia – mosolygott a lány.

Ennyi volt az össz kommunikációjuk. A fiú a lány derekára tette a kezét lassan, de nagyon lassan, időt hagyva a lánynak, hogy eldöntse, akar-e vele táncolni. A lány akart. Már forrt az alkohol a vérében és örült, hogy nem érezte magát magányosnak. Így hát jelzett a fiúnak, lassan átkarolta a nyakát és addig húzódott hozzá, ameddig a testük össze nem ért.

-Erre a parfümre emlékszem – gondolta a lány. – Már az első randevún is tetszett.

Tánc közben a lány picit megsimította a fiú nyakát, ekkor az orruk már majdnem összeért. Maga sem értette, hogy miért tette, tényleg nem vágyik most ilyen felszínes dologra. Frusztrált lett. Eltávolodott és azon kezdett el gondolkodni, hogy milyen indokkal szabaduljon ki a karjaiból. Amikor a fiú meg akarta csókolni, nem engedte. Ekkor már nem csak rá, de magára is dühös volt. Érezte ahogy a kéz a derekán eltűnik.

-Hát ez meg mi volt? – kérdezte a legjobb barátnő.

-Szükségem van egy pohár vízre – felelte lány és már ment is kígyózó sor végére.

Ismét magányos volt. Egy társ már nagyon régóta hiányzott az életéből, állandóan dolgozott. Tudta, hogy ezen változtatnia kell, időt kell szorítania az ismerkedésre. Sorban állás közben a felszolgálókat nézte, eszébe jutottak azok az idők, amikor ő is vendéglátózott. Hiányzott neki a pörgés. Az élet. Ekkor megrezzent a telefonja.

-Láttalak a tömegben, de eltűntél. Hol vagy most? – olvasta a kapott sorokat.

Egy picit erősebben kezdett dobogni a szíve. Erre a srácra viszont nagyon is emlékezett, ahogy arra is, hogy hányszor szeretkeztek. Pont nem erre van most szüksége.

Az istenit, de magányos. Jövő héten ki fog venni két nap szabadságot. Lehet egy randevúra is elmegy. Áh… nem. Arra nem. Inkább tényleg pihen.

-Sorban állok vízért – pötyögte a válaszüzenetben, majd eltette a telefont.

Megbánta, hogy válaszolt. Nem akarta látni. Sosem volt ez köztük több, mint szex, nincs szüksége újabb megerősítésre. De fél éve nem szeretkezett már, szinte szűznek érezte magát.

-Hát nem azt mondtad, hogy külföldön vagy és nem érsz rá? – hallotta az ismerős hangot maga mögül.

Megcsapta a fiú illata. Sokkal jobb volt, mint az előzőnek. A fenébe is, nem véletlen kötöttek ki már az első randevú után az ágyban. Vajon ha nem, akkor is itt tartanának? Lehet, hogy akkor nem lenne olyan magányos. De. Ugyanolyan magányos lenne. Ez sosem volt több az alkalmi szexnél. A zseniális alkalmi szexnél.

-Fél év alatt csak hazatértem. Én meg azt hittem, hogy Horvátországban vagy – válaszolta a lány hamis mosollyal.

-Fél év alatt én is hazatértem – felelte a fiú udvariasan. Gyere haza velem – tette hozzá rögtön csillogó szemekkel.

A lánynak feltűnt a csillogó szem, azonban sorra került, így hát le kellett róla vennie a szemét. 500 forintért vett meg egy fél literes mentes vizet. Mekkora rablás. Nem azért dolgozik ennyit, hogy ilyenekre verje el a pénzét.

Még csengett a fülében a fiú kérdése, de nem mert ránézni. Ha ránézett volna, már rohant volna. Bele az ágyába. És addig nem is szállt volna ki belőle, ameddig mind a ketten el nem alélnak.

A fenébe is, érzi a magányt. De a fél évet is. Ekkor ránézett a fiúra.

-Hozzád vagy hozzám? – kérdezte a lány.

A fiú ahelyett, hogy válaszolt volna, megfogta a lány kezét és kézen fogva sétáltak a taxiig. Aki látta őket, azt hitte róluk, hogy ők ketten egy pár. A régi ismeretség mosolyával nézték egymást, senki se gondolta volna, hogy megint csak szexelni mennek. A lány már majdnem elmosolyodott saját ironizálásán, de ekkor ismét belécsapott a magány. Elhessegette. Most nem lehet magányos.

A taxiban, amikor a fiú keze a lány combjára vándorolt, a lány valami melegséget érzett. Olyan melegséget, amit már fél éve nem tapasztalt. Azt olyan nehéz érezni. De ennél a fiúnál mindig sikerült. Ránézett, már majdnem megkérdezte, hogy ezt hogy csinálja, de az ekkor kapott lassú, finom csók miatt nem tudta.

Fél éve nem csókolózott. Tüzelt a teste.

Felsétáltak a fiú lakására, a negyedikre. Emlékezett, hogy a fiú nem használja a liftet, sosem értette, hogy miért. Már kétszer is megkérdezte tőle, nem akarta harmadjára is. A szobába érve meglátta az ismerős cicát, az asztal megint tele volt nyitott könyvekkel és jegyzetekkel, minden ugyanolyan volt, mint fél éve. Beleértve a lányt és a fiút is, és a közösülésüket is.

Egy óra szex után a lány abbahagyta a lovaglást, fáradt volt. Megállt pár másodpercre és csak nézte a fiú arcát. Csak az arcot látta, a testet nem. Nézte az arcot és szeretkezni akart, nem szexelni.

Ők ketten azt még nem csinálták.

Nem is fogják.

A fiúnak már nem csillogott a szeme.

A lány újra magányos lett.

De most már üres is. Eldöntötte, hogy nem veszi ki azt a két nap szabadságot, inkább dolgozni fog.

Szex után ledőltek az ágyra, a két végére. A lány minden volt, csak nem nő, ürességében szétszakadt, távolabb érezte magát magától, mint valaha. Borzasztóan haza akart menni, úgy érezte, sírnia kell. De nem sírt. Eldöntötte, hogy ezt többé nem ismétli meg, majd ránézett az alvó fiúra.

-De, megismételném – gondolta.

Még mielőtt a fiú felébredt volna, csendben kiosont a lakásból, és úgy simogatta meg a cicát, mintha elbúcsúzna tőle.

Soha többé nem látta a cicát.

A férfi

A srác még csak a második sörét itta, de nem akart berúgni. A táncparkett szélén állt egy barátjával. Direkt a szélén, sosem volt az a táncolós fajta, sosem táncolt nőkkel. Nem akart. Nem is volt szüksége rá.

Belekortyolt a sörbe és meglátta azt a lányt. Fél éve dugtak legutoljára. Azóta nem is beszéltek, azt mondta külföldön van, nem ér rá. Egy fiúval táncolt, az orruk már majdnem összeért. Már majdnem csókolóztak.

-Mekkora kurva – gondolta magában. – Mindenkivel azonnal összefekszik, ahogy velem is tette.

Tök mindegy. Majd később megkeresi, ha nem jön össze senki, így hát elfordult, hogy a lány ne vegye észre. A fele baráti társasága már felszívódott, ő is nagyon felszívódott volna már hazafelé tartva. Körbenézett.

-Az sem. És az sem. Talán az. Ma miért ilyen rusnya az összes lány? Full józan vagyok – gondolta. – Pedig ma nagyon adnám.

Az órájára nézett, hajnali fél három volt. Most már ideje volt mennie.

-Láttalak a tömegben, de eltűntél. Hol vagy most? – pötyögte.

Amint elküldte, meglátta a lányt a sor végén. Cinikusan mosolygott amikor látta, hogy egyedül van. A cinikust egy kaján mosoly váltotta fel, ugyanis még sosem látta ilyen kivágott felsőben. Ezt könnyű lesz majd leszedni – gondolta.

-Hát nem azt mondtad, hogy külföldön vagy és nem érsz rá? – kérdezte a lánytól mikor mellé ért.

Koncentrált, hogy a szemébe nézzen. Szörnyen vonzza a tekintetet az a kivágott felső. Ráadásul emlékezett a lány ökölnyi méretű mellére. Pont jó volt, pont tenyérbe illő. Valahogy el kellene érni, hogy minél előbb hazajussanak.

Látta a lányon, hogy még mindig benne lenne. Már nem is hallotta nagyon, hogy miket beszél, lenézett a két mellre. A fenébe is. Már fogta is a lány kezét és húzta magával a taxihoz.

Úgy mentek egymás mellett, mint két vadidegen. Idegenek, akik mintha csak fél órája ismernék egymást. Idegenek, akik fél óra múlva már dugni fognak.

A taxiban a fiúnak nem volt kedve beszélgetni. Amikor a lány combjára tette a kezét, érezte, hogy feszes és izmos.

-Helyes. Minden változatlan – gondolta magában.

Derengett neki valami, mintha az első randin mondta volna a lány, hogy szeret sportolni. Ő ennek csak örül. Most is sportolni fognak.

Ránézett a lányra. Látta, hogy épp kérdezni akar valamit, így hát gyorsan megcsókolta. Tényleg nem volt kedve az illedelmes csevelyekhez. Az illedelmes szexhez volt kedve egyedül.

Amint átlépték a lakás küszöbét, a fiú elkezdte vetkőztetni a lányt. Minden ugyanolyan volt a lányon, a fiún, és a közösülésükön is.

Egy óra múlva a fiú nem értette, hogy a lány miért állt meg. A lány testéről a szemébe nézett és látta, hogy valami nem oké. Már nem is volt jó. Az ágy szélén a fiú az oldalára feküdt, háttal a lánynak. Aludni akart és melege volt, nem esett volna jól neki még egy meleg test maga körül.

Mikor reggel felkelt, a lány már nem volt ott.

-Hál istennek – Gondolta, majd picit el is szégyellte magát. – Rá kéne írnom ma, hogy hogy van.

Soha többé nem írt neki.