Fiatalon érnek minket először veszteségek Téma: Psziché

Kevés könyv, film és cikk foglalkozik a huszonévesek válságával, pedig általában ez az az időszak, amikor először érnek minket igazán jelentős veszteségek.  Rengeteg változás történik az életünkben, melyek könnyen vezethetnek fiatalkori depresszióhoz.

A fiatalkori depresszió az első igazi megpróbáltatás

A depresszió hullámokban tör rá az emberre és az egyes életszakaszokat teljesen megkeseríti. Dr. Charles Nemeroff szerint a mai társadalomban a depresszió először a 25. életév körül üti fel a fejét. Ennek oka, hogy 18-29 éves korunk között kismillió veszteség ér minket, biológiai és pszichológiai változásokkal ekkor egyaránt meg kell küzdenünk.

Az első szakítások

A leggyakoribb veszteség az első nagy szerelem elengedéséhez köthető. Elsőre talán nem hangzik komoly veszteségnek, de valójában egy párkapcsolat lezárása nem kis kihívást jelent. Nem igazán tudjuk, hogyan kéne elfelejtenünk valakit, akiért nem rég még az életünket is odaadtuk volna. A szakítás lesarkítva ugyan, de olyan, mintha meghalna valakink. Az a valaki viszont még az élők sorában kísért, és akármikor szembe jöhet velünk az utcán, a metrón vagy a közösségi média oldalakon. Nem könnyű halottnak nézni valakit, aki igazából él és virul, a továbblépés törvényei mégis ezt követelik meg tőlünk.

Az első kudarcok

Számtalan fiatal nem kerül be arra az egyetemre, amelyre szeretett volna, és ez sokuknál letargiát szül. Kisiskolásként még azt hisszük, bármik lehetünk, a ponthatárok és a felvételi rendszer azonban hamar ripityára töri az álmainkat. Egyébként nem csak a továbbtanulás terén, de a munkahelyünkön is érhetnek minket kudarcok. Nem kapjuk meg hőn áhított álomállásunkat, vagy kirúgnak minket, esetleg képtelenek vagyunk elhelyezkedni. Piszok nehéz megemészteni, hogy a karrierterveink nem úgy alakulnak, ahogyan azokat kamaszokként elképzeltük.

Az első veszteségek

Nem csak munkát és szerelmet, de gyakran barátokat és családtagokat is elveszítünk. Huszonévesen nem kevés ember tűnik el mellőlünk. Azok, akikről azt hittük, hogy életünk végéig velünk lesznek, gyakran más országban, új barátokkal az oldalukon kívánnak felnőni. Sokan nem csak pajtásaiktól búcsúznak, de huszonévesen elveszítik nagyszüleiket, ne adj isten szüleiket is. A halállal való megbirkózás egy korosztály számára sem egyszerű, nekünk, fiataloknak viszont – akik először tapasztalunk veszteségeket – kifejezetten pokoli érzés.

Természetes, ha fáj

„De szeretnék újra húszéves lenni.” – Halljuk állandóan az idősebbektől. Olykor nem értjük, miért tetteti körülöttünk mindenki azt, hogy fiatalnak lenni akkora buli. Persze, egyrészről tényleg az, másrészről viszont annyi pofont kapunk az élettől, hogy már kristálytisztán látjuk, miért nem bokszolóknak mentünk.