Mikor van itt a gyerek ideje? Téma: Psziché
Írtam már nektek rosszul időzített gyerekvállalásokról, félre sikló gyermeki sorsokról. Kismillió tényezőnek kell stimmelnie ahhoz, hogy az ember felelősséget tudjon vállalni egy új életért. A családalapítás nem átmeneti hóbort, ideiglenes hobbi vagy unaloműző játék, hanem egy életre szóló küldetés. Kicsit elmerengtem azon, hogy vajon mik azok a körülmények és tényezők, melyeknek mindenképpen klappolniuk kell, ha gyereket szeretnék. Személyes check-list következik.
Megfelelő partner
Háh, gondolom erre nem számítottál! No de nézzük meg jobban, mit is takar a közhelyes „megfelelő partner” megnevezés. Véleményem szerint az azonos értékrend a legelengedhetetlenebb. Közösen kell felnevelni a gyerekeket, így nem jó, ha a szülők erkölcsei különböznek. Íme egy egyszerű példa: ha az egyikőnk éveken át a „házasság előtt nincs szex” filozófiát, míg a másikunk pedig az „éld ki magad, fiam” mentalitást sulykolja beléjük, nagy eséllyel a legénybúcsújukon, egy prostituált társaságában, tizennyolc évesen veszítik majd el a szüzességüket. Érzitek, hogy hol itt a probléma?
Az azonos értékrend viszont önmagában közel sem elegendő. Szeretném, ha a partnerem mellett hihetnék a monogámiában, ha miattam ő sem vélekedne róla úgy, mint a húsvéti nyusziról. Szeretni és tisztelni akarom őt, tiszta szívből akarok szorítani a személyes sikereinek, és azt szeretném, ha ő is hasonlóan őszintén szurkolna nekem. No és persze nem akarok komor gyerekeket nevelni, szóval a humorérzék fatális hiányát kizárt, hogy tolerálni tudnám. Derűlátó mentalitást szeretnék a gyerekeimnek, és ez egy savanyú párkapcsolatban bizony nem fog összejönni.
Hosszan tartó mézeshetek
Tételezzük fel, hogy a megfelelő partnert már meg is találtam. Akkor most szólhatnak az esküvői harangok és kukázhatom is ki a fogamzásgátlót? Dehogy! Szerintem nagyon fontos, hogy elegendő időt töltsek kettesben a párommal. Kellenek a mézes hetek! Szükségünk van meggondolatlan kalandokra, spontán repülőjegy-vásárlásokra és őrült élményekre, mielőtt úgy döntünk, hogy családként folytatjuk tovább. De nem csak szédületes emlékek, forró éjszakák és átmulatott hajnalok kellenek, de veszekedések és sírás is. Ha nem élünk túl néhány hepehupás bukfencet, akkor a gyereknevelés adta nehézségekkel sem biztos, hogy szembe tudunk majd nézni. Röviden tehát: szükség van a kettesben töltött évekre, időre és szürke hétköznapokra.
Normális én- és jövőkép
Szerintem képtelenség boldog és kiegyensúlyozott gyereket nevelni, ha mi magunk sem vagyunk azok. Nem szeretnék bizonytalan lenni sem az értékeimben, sem a céljaimban, sem az álmaimban, amikor a gyerekvállalásra kerül a sor. Egészséges önbecsülést és optimista jövőképet szeretnék elérni, hogy a gyermekemet is pozitív energiákkal vehessem körbe. Ráadásul egy percig sem akarom azt érezni, hogy feláldoztam magamat, a karrieremet vagy a jövőmet a kicsiért. Ő lesz a legjobb dolog, ami valaha történhet velem, de szükségem lesz egyéni ambíciókra is, ha nem szeretnék belebetegedni az anyaságba. Mert tagadhatjátok, amennyire akarjátok, de rengeteg anyuka válik depresszióssá azért, mert túl korán, önmaguk megismerése és megvalósítása előtt vállalnak gyereket.
Anyagi biztonság
„Egy gyereknek elég a szeretet, pénzre nincs szüksége.” – Na, ettől a kijelentéstől Pókembert megszégyenítő módon mászok a falra. Persze, nem a pénz tesz majd boldoggá egy gyereket, ez kétségtelen. De az istenit, felelőtlenség gyereket vállalni 0 forintos számlaegyenlegre! Nem szeretnék látni sem éhező gyerekeket, sem lemondásokkal járó gyerekkort. Igenis, egy boldog és egészséges gyermek felneveléséhez a szeretet mellett szükség van anyagi stabilitásra is. Nem etethetem meg szeretettel, nem melegíthetem fel kedves szavakkal és végképp nem biztosíthatok neki fényes jövőt Szabó Péter videókkal.
Számomra nem is kérdés, hogy a szeretet az első számú tényező, amire egy gyereknek szüksége van, de úgy vélem, ez önmagában nem elég a családalapításhoz. Szeretném, ha a gyerekem egy szerető otthonban, biztonságban, vidámságban, élményekben gazdagon, teljes családban nőhetne fel. Talán naiv, buta és hülye elképzeléseim volnának?