6 rajz, ami megrémíti a huszonéveseket Téma: Psziché

A felnőttkor küszöbén állva kismillió félelemmel kell szembenéznünk. Egyik pillanatról a másikra kellene hivatást választanunk, külön költöznünk, eltartanunk magunkat, megállni a helyünket a nagy világban, párt választani, értékes emberré válni és karriert építeni. Ijesztő, nem?

Mit ér a diplománk a mai világban? Sokan éveket szenvedünk egy felsőoktatási intézményben azért, hogy utána olyan területen kezdjünk el dolgozni, ahol egyáltalán nem is szükséges a papírunk. Egyik legnagyobb félelmünk a munkaerőpiacon történő elhelyezkedéshez köthető. Csak remélni tudjuk, hogy papírunk érni is fog valamit, egészen biztosak azonban korántsem lehetünk benne.

Lehetünk szépek, lehetünk gazdagok, de persze ezek mégsem elegek a boldogsághoz. Mi történik akkor, ha sosem találjuk meg a boldogságunkat, mi van, ha egy életen át kell hajkurásznunk azt, de igazán sosem lesz a miénk? Huszonévesen jövünk rá először, milyen nehéz is a tartós boldogság elérése.

Magunk mögött hagyni a múlt sérelmeit és fájdalmait nem megy egyik napról a másikra. Olykor már annyit küszködünk, hogy abban sem vagyunk biztosak, hogy sikerül valaha.

Huszonévesen igyekszünk kialakítani az értékrendünket és megtalálni a nekünk való erkölcsöket. Ijedten nézzük, ahogyan magunk körül mindenki mindenkit eltapos, hogy feljebb juthasson. Félünk és elgondolkodunk: vajon ez az egyetlen járható út a sikerhez?
Próbáljuk máshogy csinálni, próbálunk kitörni a tömegből és új irányokba haladni, de gyakran üres fülekre találunk és senki sem akar hallgatni ránk. Nehéz a huszonéveseknek változást hozniuk, hiszen kevesen veszik őket komolyan.
A felnőtté válás terhe egyre nyomasztóbb huszonévesen. Nem rég még csak az érettségi miatt kellett aggódnunk, ma meg már nyomaszt a sok felelősség és anyagi teher. Felnőni nem könnyű, az illusztráció őszintén igazolja ezt.