Mit jelent felnőttnek lenni? – Fiatal olvasóink válaszolnak Téma: Psziché

Nemrégiben megpróbáltunk mélyebben is elmerengeni azon, hogy vajon mit is jelent felnőttnek lenni. Mitől és mikortól számít valaki felnőttnek? Hogyan definiálható egyáltalán a felnőttkor? Addig-addig morfondíroztunk ezen, míg rá nem jöttünk, hogy valójában képtelenek vagyunk bármire is válaszokat adni. Olvasóinkhoz fordultunk, akik örömmel siettek a segítségünkre és osztották meg velünk saját értelmezéseiket.

A felnőttkor a lemondásról szólna?

Érdekesen közelített meg a fogalmat az az olvasónk, aki így fogalmazott: „Szerintem, akkor válik felnőtté valaki, amikor először mond le valamilyen saját élvezetről, mert a családjának szüksége van rá.” Lehet, hogy valóban a lemondás és az önzetlenség teszi felnőtté az embert?

Egyértelmű volna?

„Felnőtt egy ember, mikor már nem gondolkozik azon, hogy felnőtt-e” – írta egyik olvasónk. Előfordulhat, hogy a felnőttkor eljövetelének ideje evidensebb, mint gondolnánk, és csak azok agyalnak magán a fogalmon, akik még nem léptek bele egyértelműen ebbe az életszakaszba?

A felelősségvállalásról szólna?

Többen is a felelősségvállaláshoz kötötték a felnőttkort, így fogalmaztak:

„Akkor felnőtt valaki, ha felelősséget tud és akar vállalni a tetteiért.”

„Amikor tudja, mi a jó neki, tiszteli saját magát, illetve mikor felelősséget tud vállalni magáért és másokért.”

„Felnőtt valaki, amikor már nem csapong érzelmek és szeretett időtöltések között hetente, amikor szavai és tettei következményeinek tudatában van és hajlandó is értük vállalni a felelősséget (ha nincs előre tudatában felelősséget azért vállal), és amikor képes feláldozni idejét, elképzelését az együttműködés érdekében. Valami ilyesmit jelent szerintem a felnőttkor.”

„Felnőtt leszel, amikor saját magad vállalsz felelősséget minden tettedért, a legapróbbtól a legnagyobbig.”

„A felnőttkor felelősség saját magam, a hozzátartozóim és a vágyaim iránt.”

A felismerések időszaka lenne?

A felnőttkort a nagy felismerések korszakának tartják azok, akik ezt írták nekünk:

„Akkor lettem felnőtt, amikor rájöttem, hogy rajtam kívül is élnek emberek a világban.”

„A felnőttkor nem jelent mást, mint megtalálni önmagadat; építeni a saját utadat felelősséget vállalva; felismerni, hogy a világ lehetőségek tárháza, melyben felépítheted a neked tetsző valóságot; tenni és küzdeni önmagadért és az álmaidért, akkor is ha nehéz, akkor is, ha látszólag egyedül vagy, vagy ha még nem látod a végét; önmegvalósítás közben alázattal segíteni másokat is a céljaik felé, így törekedve a harmóniára önmagunkkal és a világgal.”

Néhány extrém megközelítés

Született néhány kreatív definíció is, ki tudja, talán ezek között rejtőzik a helyes megfejtés?

„A felnőttkor az, amikor reggel munkába menet beugrasz a kisboltba hagymáért a holnap esti vacsorához.”

„Felnőtt leszel, mikor bármit megadnál egy délutáni szundiért.”

„Akkor leszek felnőtt, amikor már nem döglesztem ki a cserepes bazsalikomot, meg úgy általában véve az összes beltéri növényt.”