HÁZIÁLLAT ELVESZTÉS, SZAKÍTÁS, MEDDŐSÉG, ELTANÁCSOLÁS – MI AZ ILLEGÁLIS GYÁSZ? Téma: Psziché

Vannak bizonyos helyzetek, amikor a társadalom mintha azt mondaná, hogy ne gyászolj (annyira), hisz az nem is olyan súlyos. Ne gyászolj, inkább szedd össze magad! Ne gyászolj, mert nincs jogosultságod rá, nem is volt hozzá közöd! Az illegális gyász jelensége az, amiről beszélek. Te gyászolnál, de úgy érzed, a társadalom nem fogadja el, és legfőképp: nem érti meg.

Életemben először akkor találkoztam a jelenséggel, amikor egy unalmas egyetemi órán ültem. Felvettem édesanyám telefonhívását, miután tíz „hol vagy?”, „vedd fel!”, „hívtalak, fontos!” üzenetet pillantottam meg a képernyőmön. Azért hívott, hogy elmondja, Gofri cicám meghalt. Hidegzuhany, időszakos ERROR, feleszmélés, könnyekkel küszködés, kirohanás a mosdóba.

Ha ez a munkahelyemen történt volna meg, nem lett volna pofám odaállni a főnök elé, hogy légyszi, engedj haza, nem tudok dolgozni, se koncentrálni, mert… meghalt a macskám. Igen, a macskám, nem, nem a nagymamám vagy az anyukám! A macskám. Ja, hogy a határidők? Biztos, hogy nincs, ki helyettesítsen? Oké, hát akkor… megpróbálok… dolgozni. Persze, köszönöm, 13 évig volt egyébként mindennapos társam.

NA, GYAKRAN ILYESMIT KAPNAK AZ ILLEGÁLIS GYÁSZOLÓK

Közönyt, meg nem értettséget, szedd már össze magadat, mert ez „nem olyan”. Nem olyan valódi gyászos, nincs létjogosultsága. Nem elég súlyos, nem elég jogos. Csak hogy pár példát említsek: ilyen lehet az is, amikor a gyermekkori lakásodat eladják, és te „érthetetlen módon”, talán akaratod ellenére is megsínyled. Földhöz vág, rád zúdítja a tömény depressziót.

Az illegális gyász egyik jellemző típusa egyébként az, amikor a társadalom úgy véli, hogy a gyászoló és a gyászolni kívánt dolog/állat/személy közötti kapcsolat nem elég szoros. Nem elég erős. Ilyen lehet a szomszédunk, volt házastársunk, szeretőnk, iskolatársunk, rég nem látott munkatársunk halála. Elvégre csak napi 8-10 órát ültél a munkatársad mellett mondjuk 5 éven keresztül, de mivel nem vagytok vérségi kapcsolatban, és régen is láttad, nem elég szoros a kapcsolat, nem élheted meg annyira mélyen – mondja gyakran a társadalom. De a szeretőkkel is ugyanez a helyzet. Kötődtek, szerettek. Búcsúznának, de a szeretői viszonyról tudomást szerzett feleség vagy férj egyáltalán nem biztos, hogy elviselné jelenlétüket a szertartáson.

DE NEM KELL AHHOZ VALAKINEK MEGHALNIA, HOGY A GYÁSZREAKCIÓ ÉLETBE LÉPJEN

Az illegális gyász egyik leggyakoribb formája a szakítás, szerelmi történetek befejeződése – legyen szó akár plátói, akár „se veled, se nélküled” kapcsolatról. „Jaj, ugyan már, hisz együtt sem voltatok!” , „Mariska, csak pár hónapig voltatok együtt, ez nem a világvége, az istenért, szedd össze magadat!”, „Már két év telt el, csak azt ne mondd, hogy még nem vagy túl rajta!”.

Azt hiszik, túlreagálod. Hogy csak feleslegesen drámázol. Hogy ezt nem élheted meg valódi gyásznak. Gyakran fel se mered vállalni, már nem is mersz beszélni az érzéseidről, mert csak a szokásos bagatellizációra, ítélkezésre, értetlenségre számítasz – sajnos.

De illegális gyász az is, ha abortusz után gyászolunk. Ebben az esetben a téma érzékenysége is késztetheti a gyászolót arra, hogy féljen a társadalom reakciójától. „Te döntöttél így, te akartad, hát akkor nem egészen értem, ez miért visel meg annyira.”

Illegális gyász az is, ha a még élő, de súlyos demenciával, Alzheimerrel küzdő nagyszüleinket gyászoljuk. „Örülj neki, hogy még él!” Persze. De senkinek nem kívánom, hogy átélje, milyen az, amikor a nagyszülője üveges tekintettel mered rá, mert látszik, nem ismeri már fel. Igen, biológiailag él, de szociális szempontból nem.

Illegális gyász a meddőség is. Rendszerint egy életen át hordozzák magukban a nők.

Illegális gyász a munkahely, otthon elvesztése is, a jövőképünk felbomlása.

De illegális gyász az is, ha az egyik legjobb barátunkat veszítjük el – és nem, nem úgy, hogy meghal. Hanem például úgy, hogy eltűnik, becsap. Hogy rájövünk, nem az az ember, akinek gondoltuk.

Illegális gyász az is, ha már nagyon, de nagyon akarnánk gyermeket, de nincs partnerünk.

És még ezer példája van.

HA GYÁSZNAK ÉRZED, AKKOR AZ

Igazából teljesen mindegy, hogy mi az, ami traumát okoz és gyászreakciót indít el, ha elindítja, akkor nincs olyan, hogy de nem. Ha gyásznak érzed, akkor nincs olyan, hogy „ez nem is gyász”. A társadalom gyakran nem kezeli elfogadott gyászként ezeket a veszteségeket, pedig nem szabadna semmire ilyen könnyen ráhúzni a fekete-fehér sémát.

Vállald fel, mondd ki, éld meg!

Az illegális gyász fogalma egyébként Kenneth Doka nevéhez fűződik, és szeretettel ajánlom az erről szóló könyvét, ha úgy érzed, jobban belemélyednél a témába.