Te eladnád mindenedet, hogy egy lakókocsiban utazhass évekig a nagyvilágban? Téma: Énidő

Hányszor gondoltál már bele abba, hogy egy szép délután felmondasz munkahelyeden, eladod mindenedet, és a következő héten már a világot járod? Gyanítom sokszor, a szürke hétköznapokban könnyű eljátszani a világgá menés gondolatával. Rich East nem csak álmodozott.

Az ausztráliai fiúnak mindene megvolt: színvonalas oktatásban részesült, jól fizető munkahelyen dolgozott. A sokévnyi munkának köszönhetően megengedhetette magának, hogy saját lakást vásároljon. Bátran kijelenthetjük, hogy élete a tökéletes forgatókönyv szerint alakult, mindössze csak egyetlen egy dolog hiányzott mindennapjaiból: a boldogság. Hálás akart lenni mindenért, amije van, ezért úgy döntött, felszámolja megszokott mindennapjait és új életet kezd.

Rich a Van Cat Meow nevezetű blogján számol be arról, hogy hogyan tért át a lakókocsis, zarándokszerű életvitelre. Eladta összes ingóságát – beleértve a házát is -, felmondott munkahelyén, majd megtervezett egy olyan lakókocsit, ami egyszerre biztosít óvóhelyet, otthont és kényelmet az új életének. Elképzelt álmát fokozatosan faragta valósággá.

Azonban hiába vált meg szinte mindenétől, macskájától, Willow-tól nem tudott. Nem volt hát kérdés, hogy ketten fognak nekivágni életük egyik legnagyobb kalandjának: először hétvégekre, majd egész hetekre vitte el utazni négylábúját. Rich ekkor döbbent rá, hogy igazi kalandor lelkű macskája van: Willow számára az utazás öröm, nem pedig nyűg.Az indulás napján Rich egy különös, bizsergető adrenalin löketről számolt be, amelyre örök életében emlékezni fog – kisgyermek kora óta nem tapasztalt ugyanis hasonló érzést. Tudjátok, azt az érzést, amikor az ember érzi, hogy él.

2015 májusában hagyták el lakóhelyüket, Tasmániát, azóta több mint 50 000 kilométert utaztak együtt lakókocsijukban. Útjuk a mai napig tart, szinte bejárták egész Ausztráliát. Mindenük megvan, ami a boldogságukhoz kell: ez az új életük, és még jó ideig nem tervezik, hogy visszatérnének a „normális” kerékvágásba.

„Minden nap büszkén kelek fel, és hálás vagyok mindenért. Willow, a macskám tanított meg arra, hogy néha igenis le kell lassítani és értékelni azt, ami pont az ember orra előtt van. Mindannyian tudjuk, hogy a macskák az igazi Zen mesterek!”

Le a kalappal Rich bátorsága előtt, ugyanis én biztos, hogy nem mernék hasonlóra vállalkozni – pedig néha jómagam is eljátszok a gondolattal, hogy felszámolok csapot-papot, és nekiindulok a nagyvilágnak.

Te fel mernéd számolni az eddigi életedet, és bele mernél vágni egy hasonló kalandba?