Önfenntartó, nappali tagozatos egyetemista? Kiszámoltuk, lehetséges! Téma: Karrier

Bár édesanyám azt tanította, hogy illetlenség az anyagiakat firtatni, én most mégis betekintést engedek a sajátomba.

A közbeszéd tárgyát képezi a legenda, miszerint egy nappali tagozatos egyetemre járó fiatal nem lehet teljes mértékben független a szüleitől – havonta csak feltankolnak az otthoni hűtőből, az édesanyjuk főz rájuk, néha titokzatosan megduzzad a bankszámlájuk, vagy hazahordják kimosni a szennyest.

Magamra vállaltam a megtisztelő feladatot, hogy ezt a tévhitet eloszlassam. Leszögezném, hogy az, amit az alábbiakban prezentálni fogok, nyilván nem teheti meg minden egyetemista: nekem nem kell napi harminc órát tanulnom, hogy valahogy összekaparjak ötvenkettő kreditet, hogy meglegyen a félévem.

Az órarendem és a munkabeosztásom

Tehát, ha mindenki kényelmesen elhelyezkedett, elindítok egy Portishead albumot háttérzenének, és vágjunk is bele. Laza és kellemes az órarendem, mint egy nyári vasárnap a vidámparkban: hétfőn nincs órám, kedden egy van kora délután, szerdán kettő kora délutántól délutánig, csütörtökön délelőtt tíztől este negyed nyolcig tart a fejtágítás, pénteken pedig egy órám van szintén délelőtt.

Ez azt jelenti, hogy rögtön hétfőn gond nélkül tudok dolgozni. Leginkább este, de előfordul, hogy én megyek nyitni. Kedden az egyetem végeztével szintén szabad az estém, tökéletes alkalom egy kis munkára, mivel szerdán sem kezdődik korán a napom.

A szerdát általában nem vállalom be, mert csütörtökön korán kezdek az egyetemen, így a szerda rendszerint szabad – a hét közepén ráérek az iskolai teendőimmel foglalkozni, meglátogatni az edzőtermet, asztalterítőt horgolni, vagy Proust mondataiban keresni a központozást, attól függően, hogy mihez van kedvem éppen.

Csütörtökön sem dolgozok általában, mert akkor egész nap az egyetemen vagyok, és elég későn végzek, ellenben a péntek estét minden gond nélkül be tudom vállalni. Mivel pénteken estés voltam, ezért szombaton is az estét kapom, a vasárnap az egyetlen, ahol előfordulhat egy rövidített napközbeni műszak, de általában aznap is estére megyek.

Szombaton és vasárnap délelőtt edzem kicsit a testem a lelkem nemesítése előtt, esetleg az iskolai feladatokkal foglalkozom, olvasok, vagy ezeket a csodás cikkeket írom.

Jöjjenek hát a számok, a piszkos anyagiak

Az esti műszak délután ötkor kezdődik, és a helyzet jelenlegi állása szerint tizenegyig tart – nem mindig tart pontosan tizenegyig, a zárás elhúzódhat a forgalom függvényében. Fél tizenkettő, tizenkettő, egy durva hétvége után esetleg hajnali egyig is ott időzünk, de az a maximum. A reggeli műszak délelőtt kilenckor kezdődik és délután ötkor, a váltás megérkezésével ér véget. Az esti műszak órabére egy picivel több, kompenzálja az alkoholmámorban megtébolyodott kedves vendégeket.

Heti öt műszakkal, minimális, pár ezer forintos fogyasztással átlagosan 65 ezer forintot kapok egy héten a rövidített nyitvatartás mellett. Az eredeti nyitvatartás mellett ez a szám körülbelül 80-90 ezer. Számoljunk heti 65 ezer forinttal, mert valóban ez az átlag. Az 260.000 egy hónapban.

A kiadásaim

Az lakás bérleti díja havi 75.000 forint, a különböző számlák körülbelül 20-25 ezer forintot tesznek ki. Mondjuk, hogy a lakás havonta 100.000 forintomba kerül, bérleti díjjal és rezsivel együtt, ez a legpontosabb becslés, amit adni tudok. Ez azt jelenti, hogy maradt 160.000 forintom egy hónapra.

Mire költök még? A havi Budapest-bérlet 4000 forint, a kondibérlet hasonló árakkal dolgozik, így ez a kettő körülbelül 8000 forintos kiadás egy hónapban. A telefonszámlám nagyjából 10.000 forintba fáj egy hónapban, ezen kívül négyhetente meglátogatom a körmöst és a kozmetikust, a kettő összege kereken 10.000 forint.

Adjuk össze: ezek szerint a „létfontosságú” kiadásaim egy hónapban 28.000 forintot tesznek ki. Ha a megmaradt 160.000 forintomból kivonom ezt a 28.000-et, akkor még mindig marad 132.000 egy hónapra.

Nyilván vannak egyéb kiadásaim is: élelmiszer, wc-papír, fogkrém, szempillaspirál, a Magyar Narancs, cigaretta, de azt ne mondja már nekem valaki, hogy ezt egymagamnak lehetetlen megoldani havi 132.000 forintból. Őszintén, be tudok vásárolni egy fél hétre 5000 forintból úgy, hogy még édesanyám se sírná el magát.

Íme, a mítoszt megcáfoltuk

Persze, nem fogom azt mondani, hogy egy csöppet sem megterhelő, és soha nem vagyok fáradt, de a helyzet közel sem tragikus azért. Újfent elismétlem, hogy ez csak azokra vonatkozik, akiknek nem kell a nap 24 órájából 30-at tanulással tölteni, ahogy azt is elismerem, hogy a szociális életem eléggé parlagon hever mostanában, mert egyszerűen arra nincs időm, hogy órákat „vesztegessek” erre a napomból – ez most egy ilyen időszak.