Élet diploma nélkül II. Téma: Karrier

A cikk első részét itt olvashatjátok. Összefoglalva: Nem mentem egyetemre. Ez hatalmas törés volt a családban, az első generációs üdvöske, a jövendő és reménybeli értelmiségi porrá zúzta a hozzá fűzött álmaikat. És mindezt túléltük, méghozzá nem is akárhogy.

A két nyelvvizsgás varrónő

Eközben belecsöppentem a hagyományőrzők/újrajátszók izgalmas szubkultúrájába és ekkor döntöttem el: szakmát fogok tanulni. Varrni fogok. Vállalkozó leszek. Történelmi ruhák készítésével fogok foglalkozni. Ezt a döntést egy otthoni bejelentéssel koronáztam és bumm, durrant a balkáni puskaporos hordó. Ez volt a második törés. “Nem leszel két nyelvvizsgával varrónő. Nem lehet belőle megélni. Tönkreteszed a jövődet. Nem ezért tanultál ennyit. Te ennél sokkal értékesebb vagy.” És a többi. Megpróbálták, de nem sikerült eltántorítani. Talán még inkább megerősítettek az elhatározásban.

Nem minden álom rózsaszín és púderillatú

Megkezdtem hát tanulmányaimat a Jelky András Szakgimnáziumban. Ha valaha élveztem a tanulást, akkor azt az OKJ 2 éve alatt tettem. Mindent ennek az intézménynek köszönhetek: a kiváló tanáraimnak, akik nem csak tudásukban, de emberségükben is hatalmasak voltak. Ez az időszak egyszerre volt nagyszerű és végtelenül kimerítő. Nappal iskola, este/éjszaka/hétvégén munka, hogy fedezni tudjak mindent: albérletet, étkezést, iskolai kiadásokat. Volt, hogy éhesen feküdtem le. Néha sírtam a kimerültségtől. Közben pedig haladtam a célom felé. Nem, nem kell ezt filmbe illő, heroikus módon elképzelni, nem célom az önmagasztalás: egyszerűen tudtam, hogy ezt akarom, ennek ez az ára, amit meg is fizetek.

Bent maradtam a műhelyben szakkörön, órák után és csak varrtam. Aztán összekapartam annyi pénzt, amennyiből vettem egy kiselejtezett, kopott, üvöltően hangos ipari gépet. Egyenesen tudott varrni, semmi több, ebben kimerült minden tudása, de az enyém volt. Lestem a lehetőségeket, pályáztam, versenyeztem, teljesen elkapott a gépszíj. Teljesen átadtam magam a témának, minden erőmet ennek szenteltem. Majd másfél évnyi tanulást követően I. helyen végeztem a EuroSkills Hungary szakmai versenyén. Bekerültem a European Fashion Accelerator programba, aminek keretén belül a Kassai Divathéten bemutattam a saját kollekciómat. Igen, jól sejtitek, ezek után emészthetőbbé vált a tény, hogy “csak szakmám van”.

A siker kettős arca

Azóta eltelt több év. Hol tartok most? Büszke vagyok magamra, a családommal egyetemben. Vállalkozó vagyok. Történelmi ruhákat készítek, ahogy azt eldöntöttem egyszer nagyon régen, aztán még egyszer pár éve. Nem, nem csak örömmel volt kikövezve ez az út, akármilyen sikersztorinak is tűnik. Hatalmas bukások, hibák, mélyrepülések, anyagi gondok, gyakorlati nehézségek tették és teszik a mai napig próbára a szakma iránti szeretetemet. Erről a hozzám közelállók hosszan tudnának regélni. Kár tagadni, hogy életem eddigi legnehezebb időszaka volt ez, mégsem változtatnék meg semmit, még ha módomban is állna. Szakmailag és emberileg is rengeteget fejlődtem a döntésem pillanatától kezdve.

Nem szólom le a diploma értékét, csupán az alábecsült szakmákét éltetem. Van élet az irodákon és alkalmazotti léten, a társadalmi elvárásokon és a rögzült normákon túl is. 🙂

Pontosítok: a sikernek annyi arca van, ahány ember él a földön. Számomra ez volt az. Ezzel az írással a célom motiválni, inspirálni benneteket, hogy találjátok meg és vállaljátok fel, számotokra mi jelenti ezt. Találjátok meg a saját utatokat, ami elvezet idáig. Merjetek őrültek lenni a világ szemében és szembemenni az árral, ha őszinték hisztek benne! És magatokban. Ez a legfontosabb. Mert bármit is gondoljatok a fent olvasottak alapján, nem vagyok egy istenadta tehetség, vagy Karl Lagerfeld/Janet Arnold reinkarnációja, sőt… 😀 Rémületesen rossz a térlátásom, hajlamos vagyok a türelmetlenségre, pontatlanságra is. Viszont rengeteget gyakoroltam, tanultam (teszem ezt mind a mai napig) és NEM ADTAM FEL. Ez egy döntés. Nap mint nap. Éljetek vele. Nekem is ez a legnagyobb fegyverem.

A cikk harmadik részében elmesélem, hogy néz ki valójában a fiatal, vállalkozó lét, túl minden pozitív vagy negatív prekoncepción, életszagúan, testközelből.