Vajon a megfelelő helyen dolgozol jelenleg? Téma: Karrier
Nem feltétlenül hinnénk, mégis rengeteg múlik azon, hogy hol dolgozunk a húszas éveinkben. Nagyon sokan ragadnak egy olyan munkahelyen, ahol nem érzik jól magukat, és ami még csak a jövőjük megalapozására sem alkalmas. Összeszedtünk pár kérdést, melyeket sorban megválaszolva gyorsan rájöhetsz, ha a jelenlegi állásod nem ideális számodra.
Vannak előrelépési lehetőségeid?
Ha már huszonévesen kimaxoltad a munkahelyed ranglétráját, nagy eséllyel hamar kiégsz és megunod majd, amit csinálsz. Célokra az élet minden területén szükségünk van, nem kivétel ez alól a munkánk sem. Ha nincs hova továbblépned, ha nincs hova fejlődnöd, akkor sajnos nem nevezheted magadat egy ideális munkahely tulajdonosának. A jó helyeken tanulási lehetőséget biztosítanak neked és motiválnak a haladásra.
Fedezi a költségeidet rendesen?
Gondolom triviális, hogy ha a jelenlegi munkád csak épphogy, vagy még úgy se fedezi a költségeidet, akkor nem a jó helyen dolgozol. Az ideális pozíció lehetővé teszi, hogy félre is tudj tenni. Huszonévesen pedig bőven van mire spórolnunk, hiszen egyszerre gyűjtünk autóra, önerőre és diákhitel törlesztő részletekre, így nem mindegy, hol töltjük a hasznos időnket. Ha az aktuális fizetésünk csak épphogy elég, és emelés sincs kilátásban, akkor bizony váltani kell. Mindegy, hogy mennyire jó a társaság, mennyire jók a munkakörülmények, gondolnunk kell a jövőre, és ha az anyagi biztonság nem megteremthető, akkor tovább kell állni.
Boldog vagy?
A boldogtalan munkák kora lejárt. A mi generációnk már nem hisz abban, hogy a munka csak kényszer, és hogy teljesen mindegy, élvezzük-e azt vagy sem. Pontosan tudjuk, mennyire fontos, hogy ahol a napjaink egyharmadát töltjük, az egy olyan hely legyen, ahová szívesen járunk be. Egyetlen egy életünk van, a húszas éveinkből sincs több tíznél, így kutyakötelességünk gondoskodni a boldogságunkról, az elégedettségünkről. Amennyiben a munkára csak a szükséges rosszként tekintünk, jelentősen megkeserítjük az életünket, és egészen biztos, hogy a jövőben keservesen megbánjuk, hogy ilyen hozzáállással kezdtük a felnőttkort.