A boldog párkapcsolatot nem Facebookon élik

A közösségi felületeken sokan osztják meg mindennapi tevékenységüket, amely alól gyakran a magánélet sem képez kivételt. Sőt. Szép dolog a szerelem, de ha Facebookon vagy Instagramon élik állandóan, akkor ott valami gikszer lehet, nem gondoljátok? Persze, tudom, természetes, hogyha boldogok és szerelmesek vagyunk, akkor legszívesebben telekürtölnénk vele az egész világot – csak az nem mindegy, hogy milyen intenzitással.

A párkapcsolatok virtuális prezentálása: merni vagy nem merni?

Rengeteg, kapcsolatában bizonytalan ember várja a pozitív megerősítést a feltöltött posztok által. A „boldog párkapcsolatban élek” kezdőcsomag nálam valahogy így néz ki: egy jól megkomponált kép a frissen kapott The Million Roses rózsaboxról, egy kéz a kézben fotó az autóban, egy kihagyhatatlan relfie (kapcsolati/relationship selfie) bármilyen welness központból, és persze a Valentin-napi ajándékok lefényképezéséről sem szabad megfeledkezni. Egy a lényeg: áradjon a szerelem és boldogság, de ne csak a képekről, hanem akár hashtagek és címek formájában is.

(Egyszer, egy lány képaláírásban a „szeretem ahogy szeret” címet olvastam. Csak néztem és nem akartam elhinni, hogy tényleg ezt olvasom – legfőkébb azért, mert közben a barátja félreérthetetlenül engem próbált befűzni.)

A sok kép egyenlő a boldogtalansággal?

A Northwestern University kutatói kutatói szerint a közösségi oldalakon posztolt szerelmes állapotfrissítések mennyisége nagymértékben összefügg azzal, hogy ki mennyire érzi magát valóban boldognak a kapcsolatában: a túlzott mértékű posztolás a kompenzálásról árulkodik, saját bizonytalanságot próbálnak elhessegetni a külvilág nyújtotta megerősítésekkel.

Akik valóban boldog párkapcsolatban élnek, nem érzik kötelességüknek kapcsolatuk legmeghittebb pillanataiba is beavatni a nagyvilágot, mintegy passzívan üzenve: „Nézzétek, ilyen boldogok vagyunk, és leszünk még sokáig!” Hiszen sokan – tudatosan vagy sem – azért osztanak meg boldogságtól és szerencsés élethelyzetről sugárzó fotókat a közösségi felületeken, hogy önmagukat is megnyugtassák a kapott visszajelzések által.

A helyzet viszont az, hogy aki egyfolytában másokat akar meggyőzni, és másoknak akarja megmutatni saját boldogságát, az valójában saját magát próbálja hitegetni. Ha valaki őszintén elégedett az életével és a párkapcsolatával, annak nem viszket a keze állandóan relfiek vagy egyéb kapcsolati álomképet ábrázoló fotók készítésére.

A boldog párok tehát nem gondolnak rögtön a posztolásra

Azok az emberek, akik kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek, nem gondolnak már a meghitt pillanat első másodpercében arra, hogy ezt miharabb megörökítség a kiposztolás érdekében – teszem azt, egy gyertyafényes vacsorát, vagy rózsaszirmokkal teleszórt ágyat. Az együtt töltött időre és a pillanat kiélvezésére koncentrálnak, az utolsó, amivel bíbelődnének, az a tökéletes fotó elkészítése. A boldogságot egymástól kapják, nem pedig a lájkoktól, és kötelességüknek sem érzik bebizonyítani a világnak, hogy ők ketten milyen boldogok és szerencsések – lájkok és kommentek nélkül is tudják. Hiszen miért pocsékolnák az idejüket a virtuális világra, ha ott van nekik a valódi, amit át is lehet élni?

Persze nem bűn megörökíteni egy szép momentumot

Nem azt mondom, hogy egy szép emlék megörökítése egy önigazolós gaztettel érne fel. Azt sem állítom, hogy ha valaki egy közös fotót feltölt, az máris boldogtalan lenne. De ha a párkapcsolati posztolás láthatóan átesik a ló túloldalára, az igenis sokat elmond.

További cikkek: