A közösségi média rabjai lettünk Téma: Psziché

Lehet, hogy a 21. században már nem a törökök, nem a Habsburgok, és nem is a szovjetek uralkodnak felettünk, de nem állítom, hogy most teljesen függetlenek volnánk. Egy sokkal alattomosabb és elvetemültebb ellenség irányít minket, aki minden gondolatunkat kitalálja, aki minden lépésünket figyeli, és aki állandóan manipulál minket. Itt az ideje megismerkednünk legújabb uralkodónkkal, a közösségi médiával.

A közösségi média függőség a modern kor rákfenéje

Nem szükséges pillanatragasztó ahhoz, hogy telefonunkat magunkhoz ragasszuk, láncra sincs szükségünk, hogy magunkhoz láncoljuk azt – a közösségi média függőség mindent elvégez helyettünk. Úgy ragaszkodunk kütyüjeinkhez, mint csecsemőként ragaszkodtunk anyukáink melléhez. Egy percre el nem engednénk, egy percre le nem tennénk.

Az egyetemen tanulás helyett ezt nyomkodjuk, a munkahelyünkön a fejlődés helyett ezt görgetjük, a barátaink társaságában szocializálódás helyett ezen posztolunk. Telefonunk állandó látótávolságon belül van, kirakjuk az asztalra, a padra, de evésnél még a pultra is. Úgy vette át az irányítást felettünk, hogy szinte észre sem vettük.

Csak várjuk a pittyegést, várjuk a felvillanó fényt, úgy, ahogy Hollywood várja Trump leváltását. És amikor a telefonunk végre rezegni kezd, áramlik bennünk a dopamin, mi pedig boldog eufóriába zuhanunk. Megnyugszunk, hogy számítunk, hogy kellünk, hogy valakit érdeklünk. Már-már azt hittük, a világ megállt létezni, de megszólal a telefonunk és mi fellélegezve konstatáljuk, hogy az élet változatlanul zajlik. Persze, ha nem a sötét képernyőre szegeztük volna tekintetünket, erre előbb is rájöhettünk volna.

Ez már egy másik világ

Kiskorunkban még nem gondoltuk, hogy a mi gyerekeink már egy virtuális játszótéren játszanak majd, hogy előbb ejtik ki, hogy „Iphone”, mintsem azt, hogy „apa”. Amikor még az MSN-en chateltünk, mit sem sejtettünk a Zuckerberg-univerzum kialakulásáról. Boldog gyerekek voltunk, még tudtuk, milyen szuper játék a fogócska, akkor még nem a likeokat, hanem a barátainkat kergettük.

Mára viszont minket is beszippantott az internet, a közösségi média függőség elől mi sem tudtunk elmenekülni. Itt ragadtunk egy olyan világban, ahol fontosabb a like-ok száma, mint a „szeretlek”-eké, ahol többet ér egy Insta-story, mint egy valódi történet.

Észre sem vettük és függőkké váltunk, fel sem tűnt és rabok lettünk. Ne áltassuk magunkat és ne higgyük, hogy szabadok vagyunk! Könnyen lehet, hogy nagyobb fennhatóság alatt élünk, mint eddig valaha a történelem során.